Maharishi

Maharishi a vágyak jelentőségéről

Kérdés: Mi a vágy értelme általánosságban?

Maharishi: Az előrehaladás, a fejlődés. (Nevet.) A vágy nem köt meg, ahogyan azt az egész világ tévesen gondolta az elmúlt néhány ezer esztendőben. „A vágy kötöttség, a vágy kötöttség.” A vágy nem azonos a kötöttséggel. Az a kötöttség, ha a vágyak közepette nem tudjuk fenntartani az Önvalót.

A vágy a fejlődés alapja, mivel mindig ott van a vágy az egyre több és több után. És az élet minden szintje számára jogos, hogy egy magasabb szint után vágyjon. Ez az élet.

Van egy szanszkrit szó, a szanszára. A szanszára magát a világot jelenti. A szanszarati igéből származik, ami annyit tesz, hogy „egyre csak tovább és tovább menni”. Noha folyton változik, egyre csak megy tovább és tovább. Ez a szanszára.

A világ természete, hogy egyre csak tovább menjen. És a továbbhaladás alapjában a vágy áll. A mind több és több felé, akár elnyeri azt az ember, akár nem. Mégis, mindig ott van a csábítás, az élet egész folyamata errefelé halad. A több és több irányába.

A több és több tehát a természethez tartozik. Természetes. A fejlődés  folyamata erre a vágyra épül. A vágy ezért nem kötöttség. Az a kötöttség, ha nem vagyunk képesek megmenteni magunkat a vágy hullámai közepette. A vágy felemel. (Nevet.) A vágy áll minden előrehaladás alapjában. Ez vezet el a beteljesedéshez.

A kötöttséget az arra való képtelenség okozza, hogy az Önvaló fenntartsa magát. Az Önvaló pedig akkor kezdi fenntartani magát, amikor az elme számára ismerőssé válik. Amikor az Önvaló a tudatos szintre kerül, elkezdi fenntartani magát. Amíg az Önvaló nincs a tudatos szinten, nem tartható fenn.

***

Maharishi Mahesh Yogi
Maharishi Mahesh Yogi

Maharishi: Amíg a Lét nem teljes, az élet teljes figyelme a mulandón, a halál állandóan változó mezején időzik. A halál mezején élet élet csak egy délibáb. Nincs valós alapja. Amíg az élet állandó aspektusa nem kerül a tudatos szintre, az életet a hiábavalóság változó területe uralja, mely folytonosan csak változik.

Ha tehát az életben nincs semmi más, csak a változás, akkor hol marad maga az élet? A változás mezeje a halál mezeje. Amikor a halál mezeje uralkodik, hol az élet? Az élet, ahogyan azt a változás területén értik, csupán egy délibáb. Nem az élet valósága.

Kérdés: Úgy tűnik, hogy a változás és a halál e mezején a vágyak tartják fenn a létezést, egyébként az eltűnne.

Maharishi: Nem csupán fenntartják, hanem fejlődésre késztetik és végső soron az örökkévalóság felé vezetik. A vágy vezet el az örök élethez – a vágy, a vágy, a vágy. Hol van hát a jogosultsága annak a filozófiának, hogy „öljük meg az egót, öljük meg a vágyat, szorítsuk minimumra a vágyakat” és mindehhez hasonlók? Ez csak tudatlanság…

(Egy klasszikus, a hatvanas-hetvenes évekből származó audiofelvétel átirata.)

Leave a Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*