Amikor megtapasztaljuk a gondolat finomabb állapotait a Transzcendentális Meditációban, akkor az egyre jobban vonz minket. Ez az egyre erősebb vonzás azt jelenti, hogy a boldogság és a szeretet együtt halad abba az irányba, hogy kialakítsa ezt a vonzást. Ez azt jelenti, hogy elkezdjük használni a szív finomabb tartományait, és végül megtapasztaljuk a tiszta boldogságtudatot. A tiszta boldogságtudat megtapasztalásával az érzések eljutnak a határtalan boldogsághoz, elérik a határtalan boldogság szintjét. Ekkor a szív beteljesedésre lel.

A szív e beteljesedett állapota már a kozmikus tudat. A szív e beteljesedett állapotában hullámok törnek a magasba a Lét óceánján, a tiszta boldogság óceánján. Ezek a hullámok az élet mennyei magaslatát is átjárják, és ez a kozmikus tudatot az istentudattá alakítja. A szív minősége pedig tovább fejlődik. A mennyei szintről továbbhaladva megtapasztalja a tiszta tudatot [a relatív valóság alapjánál].

Így a szív kiművelése egyre csak folytatódik, a transzcendentális tudaton, a kozmikus tudaton és az istentudaton át haladva a legfelsőbb tudás állapotáig, a Brahman tudatig, az élet Egységéig. Ekkor a szív valóban és teljes mértékben beteljesedett és elégedett, és már semmilyen irányban nem tud tovább duzzadni. Elérte beteljesedésének abszolút állapotát. Ilyen módon történik a szív kiművelése.

(Maharishi, Risíkés, India, 1969 márciusa)