Maharishi

Maharishi a kettősség nélküli Egység megtapasztalásáról

(Részlet a Humbolt Egyetemen, 1970-ben elhangzott előadásból) 

[…] ha a kettősségnélküliség tudata vagy tudatossága azt jelenti, hogy az asztal és a szék nem létezhet két különálló dologként, akkor a kettősség nélküliség nem lehetne élő valósággá. Csupán fogalmi szinten létező egység volna. A gondolat szintjén létezne csupán, talán a megértés szintjén. Ám nem válna egy megélt élet tényleges elemévé. Nem válna a mindennapi élet valóságává. 

Az asztalt asztalként kell látnunk, a széket pedig székként kell látnunk. A megélt élet szintjének valósága az lesz, hogy a széket az Önvaló viszonyában fogjuk fel. Érthető a különbség? 

Ami ekkor uralkodik, az a Lét harmóniája. Ami másodlagos, az az Önvaló és az asztal, illetve a szék közötti különbség. A különbség másodlagos, jelen van, de másodlagos. Az elsődleges a Lét. 

Mert ugyanúgy, ahogyan az életnedv a szirom lényegi alkotóeleme, és amikor az életnedv elsődlegessé válik, akkor a szirom másodlagos lesz, mégis megmarad sziromnak. A tapasztalás valósága ebben az állapotban az, hogy a szirmot az Önvaló viszonylatában fogjuk fel. A szirmot is megtapasztaljuk. Így a szirom tapasztalata megmarad, de elsődlegesen az életnedv szintjén, és csak másodlagosan sziromként. 

A kozmikus tudatban a kettősség az uralkodó. Ez és ez – két teljesen elkülönült és tiszta valóságként. Ez a különbözőség egyre kisebb és kisebb lesz, ahogyan a tapasztalás mind finomabbá válik. A tapasztalás szintje az élet magasabb valóságának szintjére emelkedik. A magasabb valóság pedig a finomabb valóságot jelenti. Végül a legfinomabb relatívhoz érkezünk, a mennyei szinthez, és azon túl a tapasztalás tárgyának végtelen értékéhez, a végtelen értékhez. 

A tárgyat úgy tapasztaljuk, mint ami más tárgyaktól különböző, ám ami a látó látásában uralkodik, az a harmónia – a különbözőség kevésbé dominál. Nem számít már annyira…

Leave a Comment

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*