Részletek Maharishi előadásaiból: „Ki a karma megcselekvője? A cselekvő az ego, az elme. Noha a cselekvést az érzékszervek végzik, ezek nem azonosak a cselekvővel. A cselekvő az, aki odabent gondolkodik. Azonban amíg valaki a gondolkodót a testtel kapcsolja össze, addig a cselekvőt is a testtel azonosítja. Ám a cselekvő valójában a gondolkodó, a finomtest, a dzsíva. Ha leveti ezt a testet, egy másik testbe költözik, és a másik testben történő cselekvés ejti rabul. A test nem számít. A cselekvő számít és az, amit tett.”

„Ahogyan mondtam, a karma rezgései visszaverődnek a falról, a naptól, mérföldek millióiról. Vannak a mindenségben galaxisok, ahonnét a fénynek is évmilliókba telik, amíg eléri a Földet. Amikor a rezgések ilyen messzire érnek, és nekiütődnek ezeknek a kozmikus objektumoknak, majd onnét visszatérnek, már azzal is évmilliók telnek el. Így a megcselekedett karma eredményét nem azonnal kapjuk vissza. Időről időre jön vissza, egy egész örökkévalóságon át.

A cselekvő közelében a legnagyobb a hatás, ám a hatás az egész világegyetemben létrejön. Bármilyen kicsi is legyen az a hatás a nagy távolságokban, létrejön, és a létrejött hatás szükségszerűen visszatér.”

„Minden egyes másodpercben valamilyen karmát hozunk létre, és a megszületendő karma gyümölcseit millió éveken át tároljuk.”

„A gondolatok a karma magvai, nagyon erőteljes magvak. A mag a magként való állapotban óriási hatóerővel rendelkezik. Ha arra gondolsz, hogy bántalmazol egy embert, akkor az egész teremtett világot bántottad, mivel az ártó hatás már létrejött a finom szinteken.”

„A halál utáni jövő attól függ, hogy az ember mit cselekedett élete során. Ám a következő cél, hogy merre fog megszületni, legfőképpen a halál pillanatában jelen lévő vágyon múlik.”

„Kérdés: Ha van egy rossz fiam, és azt meg kell vernem, az rossz karma?

Maharishi: A fiú karmája eredményezi azt, hogy verést kap, az apja karmája pedig azt, hogy emiatt szomorú.”

„Ha valami rosszat teszek, és ebben a szobában nincs senki sem, azt gondolhatom, hogy azt senki sem látta. Ám tettünk az egész világegyetem számára feltárul. Az univerzumban mindenki tudni fog róla. És valamilyen módon az univerzum cselekvő erői visszajuttatják hozzánk, akár tudunk róla, akár nem. Nem tudjuk megállítani a fejlődést. Ha a szobában ülve bűnt követünk el, akkor ezáltal bűnös rezgéseket keltünk. A bűnös rezgés azt jelenti, hogy bármerre halad, kárt tesz annak a dolognak a fejlődésében, amit elér.

Valaki rosszakat mond egy másik emberről, és azt tervezi, hogy ártani fog neki. Mindezt alattomban teszi, semmit sem mutat ki a felszínen, mégis gazsága révén az egész teremtett világban kárt okoz. A gondolat cselekvő ereje ugyanis rezgés. Ezért tiltják a szentírások azt, hogy rosszat mondjunk a másik emberről, hogy ártsunk és kárt okozzunk neki, mivel látszólag csak neki teszünk kárt, végső soron azonban mi magunk is kárt szenvedünk azáltal, hogy ártottunk a másiknak. A cselekvő megmentésének érdekében a tanítás az, hogy ne tegyél rosszat senkinek se. Ne kövess el bűnt, válaszd az erényt, segítsd felebarátodat, hogy te is segítségben részesülj.

Indiában vagy egy közmondás, mely szerint ha valaki rosszat szól a másikról, akkor részesedik annak bűneiben.”

„Ha valakit ostobának nevezel, akkor az ostobaság rezgései szétterjednek a teremtésben, és ez az ostobaság visszatér hozzád minden oldalról.”

„Ez azért van, mert az ember ennyire fejlett idegrendszerrel rendelkezik. E nagy felelősség az emberé, nem pedig az állatoké. A jó és a rossz cselekedetek, az erény és a bűn felelőssége az emberé és nem az állatoké. Az ember van ugyanis abban a helyzetben, hogy megértse, miként működik a karma, hogy tettei miként gyakorolnak hatást az egész teremtett világra, és miként száll vissza rá ugyanaz a cselekedet.”

„Próbálj annyi jót cselekedni, amennyit csak lehetséges. Minden energiádat arra fordítsd, hogy jót tegyél, és ne arra, hogy a másokban lévő rosszat kritizáld. Ez csak energiapazarlás. Amikor meditálsz, a tiszta boldogságtudat stabil állapotát hozod be az elmédbe. Ezt teszed hozzá az elméd állapotához. Ha pedig rossz dolgokat vonsz magadra, azáltal, hogy rosszat szólsz másokról, hogy mindig csak mások bűneire gondolsz, akkor semlegesíted azt az erőt, amelyet az abszolútból nyertél el.”

„Nincs semmi, ami felemelőbb lenne annál, mint eljuttatni az elmét az abszolút léthez, és nincs semmi, amely olyan káros lenne, mint amikor rosszat szólsz vagy bűnös dolgokon töprengsz. Nincs semmi, ami ennél károsabb lenne. A transzcendenshez való eljutás a közvetlen út a mennybe, a másik emberről rosszat mondani vagy gondolni, továbbá mások bűnein gondolkozni, pedig a pokolba való közvetlen út. Nincs nagyobb bűn annál, mint rosszat szólni vagy gondolni másokról vagy mások tetteiről. Kíméld meg magad attól, hogy az elméd a rossz dolgok felé forduljon. Tégy jót, olyan mértékben, amilyen mértékben csak képes vagy, de ne foglalkozz azzal, hogy mások milyen rosszat tesznek.”

„Azok felelőssége, akik fejlettebbek, még nagyobb. Most mindannyian a gyors, nagyfokú fejlődés útján haladunk, és ezért rendkívül elővigyázatosnak kell lennünk, hogy mit gondolunk és mit beszélünk. Ne hozzuk be az elménkbe azokat a helytelen vagy rossz dolgokat, amelyeket mások követtek el, és ne hagyjuk tönkremenni ezt az Istentudattal átitatott elmét.”