A gondolkodás művészete szükségképpen olyan gondolkodást jelent, amely a lehető legkisebb mentális energiaráfordítás mellett a legerőteljesebb gondolatok kifejeződéséhez vezet.

A gondolat olyan módon fejeződik ki, hogy erőfeszítés és feszültség nélkül beteljesül; a gondolkodás kevesebb energiát emészt fel, a gondolatok erőteljesek és beteljesedésük bizonyos. Ez a gondolkodás művészetének célja: a lehető legkisebb befektetéssel maximális eredményt elérni. A gondolatoknak nemcsak erősnek, hanem helyesnek is kell lenniük. A gondolkodás művészete így egyben azt is jelenti, hogy haszontalan vagy helytelen gondolatok nem foglalhatják le az elmét. Az elmében természetes módon pusztán erényes, erkölcsös, fejlődést segítő gondolatoknak szabadna felmerülniük. Ilyen az elméje annak van, akinek birtokában van a gondolkodás művészete. A gondolkodás művészetének másik oldala: a gondolatoknak úgy kell kifejlődniök, hogy a legnagyobb mértékben javára váljanak a gondolkodónak, ugyanakkor harmóniával árasszák el a környezetet is.

A gondolkodás, művészet nélkül azt jelenti, hogy bármikor bármilyen gondolatok feltörhetnek: haszontalan, helytelen, gyenge, félrevezető vagy torz gondolatok – olyanok, amelyek gátolják a fejlődést.

A fejlődés csak akkor biztosított, ha a szertelen gondolkodás folyamatát felváltja a gondolkodás művészete. Csak ekkor lehet összhangban a gondolkodás a kozmikus törvénnyel, a Természeti Törvénnyel, mely a fejlődés céljával párosul.

A gondolkodás művészete annyit kellene jelentsen, hogy bár a gondolat a relatív mezején cselekvésre sarkallja az elmét, mégis képes azt megkímélni a korlátoltságtól és a kötődéstől. A gondolkodás művészete azt jelenti, hogy miközben a gondolatok megerősödnek, és egyre inkább beteljesülnek, ezzel egy időben az elmét szabaddá is teszik. Az elmének a gondolkodás tevékenységébe merülése közben meg kell őriznie szabadságát. Először is az elmének szabadnak kell maradnia a gondolatok megkötő hatásától, másodszor pedig az istentudatban élt örök szabadság eszközévé kell válnia.

A gondolkodás művészetének gyakorlati alkalmazása azt jelenti, hogy az elmét elvezetjük a gondolat forrásához, ahol tudatosan megragadja a gondolat magját, s mialatt megragadja ezt a gondolatmagot, korlátlan életenergiát hoz felszínre a transzcendentális Lét mezejéről. A gondolat egyrészt átitatódik a Léttel, másrészt annak a folyamatnak az eszközévé válik, mely során az abszolút természetű, transzcendentális Lét a teremtés jelentésvilágának relatív területére kijön. Ez a gondolkodás művészete. A gondolkodás eszközévé válik, mely révén a transzcendentális önvalótudat kozmikus tudattá fejlődik. Mialatt a gondolat a tiszta tudatot, az elme Létét kihozza a cselekvés relatív területére, lehetővé teszi, hogy az elme elnyerje a kozmikus tudatot, ahol a gondolkodás tevékenysége közben a Lét állandósul.

Az íjászat művészete abban áll, hogy először, mielőtt a nyilat elengednénk, amennyire csak lehet, hátravonjuk az íjon – így érhetjük el, hogy nagy erővel repüljön majd előre. Ugyanígy az elmét is vissza kell vonnunk a gondolkodás forrásához, és onnan kell elengednünk, hogy erőteljesen, a Lét erejétől támogatva hozza ki magával a gondolatot. Az elme ilyenkor erőteljes gondolatot hoz magával, mely sikeres lesz a relatív világban, és a cselekvést is átitatja a Léttel, ezzel lehetővé teszi a kozmikus tudat állapotának élését. A gondolkodás művészete az embert a gondolkodás és a cselekvés szintjén erősebbé és hatékonyabbá teszi. Ugyanakkor megszabadítja a cselekvés, a cselekvés gyümölcsének és a cselekvés magjának – a gondolatnak – a fogva tartó hatásától.

A gondolkodás művészete az élet leglényegesebb oldala, hiszen ez köti össze a transzcendentális, abszolút, örök Létet a létezés külső, relatív, jelenségbeli oldalával, és azáltal biztosítja az ember számára az emberi tudat legfejlettebb állapotát – a kozmikus tudatot.

A gondolkodás művészetének mindezek mellett a világos gondolkodás is része. A gondolatok tisztasága az elme és az idegrendszer állapotától függ. Az idegrendszernek nem szabadna fáradtnak lennie, az elmének pedig egészében kell uralnia az idegrendszert, és ki kell fejeznie magát a külvilágban. A világos gondolkodás annak az eredménye, hogy a teljes elme egy erős idegrendszeren keresztül működik; a gondolatok ilyenkor világosak és a gondolkodás hatékony.

Az ember számára elengedhetetlen a gondolkodás művészetének kiművelése. A cselekvés hatékonysága a gondolkodás hatékonyságán múlik, az utóbbi pedig azon, hogy az elme mennyire képes a gondolatot a gondolkodás legfinomabb állapotánál megragadni. Ha az elme a gondolkodás forrásánál ragadja meg a gondolatot, akkor ott ragadja meg, ahol az a legerősebb és leginkább élettel teli. A gondolkodás művészete az elmének a gondolkodás forrásához való visszavonásában rejlik, vagyis a Transzcendentális Meditáció folyamatában.

A gondolkodás művészete eszerint azt jelenti, hogy gondolataink helyesek, hasznosak, kreatívak és erőteljesek, illetve a gondolatok oly módon jelennek meg, hogy a gondolkodó közben nem válik gondolatainak rabjává; mindvégig a Létben megalapozott, szabad marad. Vegyük most egyenként szemügyre a gondolkodás fentebb említett négy kritériumát.

A helyes gondolat

A gondolkodás mezején nagyon fontos, hogy kizárólag helyes gondolataink legyenek. A helyes gondolat az, ami jó, harmonikus, hasznos, az életet támogató hatással van a cselekvőre és az egész Világegyetemre, a jelenben éppúgy mint később. A helyes gondolat összhangban van a fejlődés természetes folyamatával, és sem a cselekvőre, sem másra nincs káros hatással.

Milyen lehet az a művészet, amelynek révén az elme képessé válik rá, hogy csak építő gondolatok merüljenek fel benne?

A kozmikus törvény tárgyalásakor láttuk, hogy a transzcendentális Lét állapotában az elme olyan tudatszintet ér el, mely az összes Természeti Törvény otthona. Úgy találjuk tehát, hogy a művészet amellyel természetes módon eljuttatjuk az elmét a Lét állapotába – vagyis a Transzcendentális Meditáció technikája – egyben olyan művészet is, mely természetes módon megalapozza az elmét abban az állapotban, mely lehetővé teszi, hogy kizárólag építő gondolatokkal foglalatoskodjunk.

Úgy tűnik, azzal, ha megpróbálunk helyesen gondolkodni, nem lehetséges mindig helyes gondolatokat gondolni. Minden tudatos törekvéssel, amelynek célja, hogy az elme csak helyes gondolatokkal foglalkozzék, pusztán annyit érünk el, hogy olyan területre erőltetjük az elmét, mely fölött nem lehet hatalma. A cél megvalósításához, ahhoz, hogy az elme kizárólag helyes gondolatokkal foglalkozzék, olyan állapotba kell hozni az elmét, hogy természettől fogva csak helyes gondolatokat ragadjon magához. Ha az elme nem alapozódott meg a kozmikus törvény síkján, akkor elengedhetetlen lesz, és szűklátókörűsége megakadályozza abban, hogy kizárólag helyes gondolatai legyenek.

Először is, nem létezik olyan módszer, mellyel intellektuális úton megállapíthatnánk, melyik gondolat abszolút helyes. Másodszor pedig, még ha értelmileg meg is lehetne ítélni egy gondolat helyességét, ez csak azután történhetne meg, miután már felmerült. Ekkor lehetne csak megvizsgálni a gondolatot és megállapítani, vajon helyes-e vagy sem; ekkorra azonban már mind amely hatás természetesen a gondolat minőségétől függ.

Éppen ezért, egészen addig, amíg az elmében ki nem fejlődik egy olyan állapot, amelyben természetszerűleg csak helyes gondolatokkal foglalkozik, képtelenség kizárólag helyes gondolatokkal foglalkozni. Mint láttuk, az elme ilyen állapotának megteremtése nemcsak lehetséges, de mindenki számára könnyen elérhető.

A hasznos és kreatív gondolat

Minden gondolat keletkezéséhez és fejlődéséhez életenergia szükségeltetik; a gondolat keletkezése, fejlődése és végül az elme tudatos szintjén történő érzékelése energiát emészt fel. Így, ha egy gondolat haszontalan, a felhasznált életenergia veszendőbe megy. Mivel energiafogyasztás történik, biztos, hogy valamilyen hatás, a környezetben kialakul és, ha ez a hatás nem hasznos és kreatív, akkor haszontalan, sőt esetleg káros is lehet. Ezért annyira fontos, hogy az elme csak hasznos és kreatív gondolatokkal foglalkozzék.

Azok, akik folyton-folyvást gondolkodnak, és hosszú, végeláthatatlan gondolatláncokat szőnek, melyeknek semmi közük a gyakorlati élethez és csak az elme kimerítésére jók, álmodozók. Az ilyen emberek nem gyakorlatiasak, pazarló gondolkodók, akikből kiveszett minden szabatosság, akiknél a döntés ereje megfakult, ezért a határozatlanság állapotában minden életenergiát teljesen elvesztegetnek. Ezért is rendkívül fontos, hogy a gondolat, amellyel az elme foglalkozik, a jelenben és a jövőben egyaránt hasznos legyen a gondolkodóra és egyúttal az egész teremtésre nézve.

A hasznos gondolat kreatív, az életet segítő, építő szándékú gondolatot jelent. Az elme azért szentel figyelmet valamilyen gondolatnak, hogy a gondolat kifejlődjön, és valamilyen vágy beteljesülését szolgálja. A gondolat valójában a cselekvés kiindulási állapota. Ha a gondolat hasznos, a cselekvés is hasznos lesz, és tényleges eredményre vezet. Az elmének sokkal előnyösebb saját Létének tiszta boldogságában maradni, mint haszontalan gondolatokkal foglalkozni. Ha ugyanis az elme a Lét területén, az elégedettség állapotában megalapozott, akkor a gondolat, mely – a gondolkodóra vagy a környezetére nézve egyaránt – helyes és hasznos, természetes módon meg fog születni az elmében. Sokkal értékesebb, ha az embernek egyetlen ilyen gondolata van, mint ha egymás után temérdek haszontalan gondolattal vesztegeti el szellemi energiáját.

A hasznos és kreatív gondolkodás művészetét a Transzcendentális Meditáció rendszeres gyakorlása váltja valóra, mint hogy a Lét állapotát kiműveli az elme alaptermészetében, s így az elme maradandóan elégedett lesz az abszolút Lét tiszta boldogságtudatában. Ebben az elégedett állapotban csak hasznos gondolatok merülnek fel benne, melyeknek az a rendeltetésük, hogy hogy kielégítsék a cselekvő és a környezetének éppen aktuális szükségleteit, és a cselekvő, illetve az egész kozmikus élet fejlődésének beteljesülését szolgálják.

Díjmentes TM-előadások: TM-tanfolyam.hu

Forrás: Maharishi Mahesh Yogi Az Lét tudománya és az Élet Művészete c. könyv, részlet (135-140. oldal)