Maharishi

Magasabb tudatállapotok – Maharishi a kozmikus tudatról, I. rész

„[…] Ilyenformán a Lét abszolút, teljesen más természetű, változatlan, örökké állandó, változatlan, halhatatlan. A valóságnak ez a területe viszont változó, halandó. Ez változik, az viszont változatlan.

Az elme ezidáig a változás, mezején tartózkodott. Ébrenlét, álom, alvás… Most viszont ismerőssé vált számára a változatlan, állandó Lét. Így az elme elkezd egyre többet megtartani az állandó tényezőből, egyre többet és többet. Úgy tűnik, mintha maga az elme természete itatódna át az élet állandó szintjével – és ez még aközben is megmarad, amikor az élet változó állapota megy tovább.

Ahogyan pedig a Lét állandósága kezdi átitatni az elmét, úgy éli az elme egyre inkább a belső valóságot. Az érzékszervekkel való kapcsolat következtében pedig részt vesz a külső cselekvésben. Mindkettő egyidejűleg megy végbe.

Ez pedig a cselekvés bilincseitől való szabadság: cselekszünk, ám közben mégsem cselekszünk. Most megszagolom a virágot, ám közben mégsem szagolom a virágot. A virág megszagolása a szaglás érzékszervének szintjén zajlik, amely bizonyos mértékben bevonja az elmét. A tudatosság szintjén viszont nem szagolom a virágot.

Az elme belül megőrzi a tudatosságát. Az elmének az érzékszervekkel való összekapcsolódása szüli az érzékelést és a cselekvést egyaránt, mivel az érzékszervek egyszerűen jelen vannak, az elme velük való kapcsolata pedig régi szokás, amely születésünk óta jelen van. Az elme kapcsolata a Léttel ehhez képest újkeletű szokás.

Az elme belső arculata mindinkább megalapozottá válik a Létben, ezáltal egyre stabilabban kezd élni, egyre többet és többet őriz meg a tiszta boldogságtudatból. Ennek köszönhetően mind nagyobb elégedettséget él meg, mind több állandóságot az életben. Ezen felül, mivel az elme kapcsolata az érzékekkel megmarad, az elme cselekedni is képes. Így egyszerre van jelen a cselekvés és a nem-cselekvés. Cselekvés a nem-cselekvésben és nem-cselekvés a cselekvésben.

Ahogyan a Bhagavad Gítá mondja:

“Az lát igazán, aki cselekvést lát a nem-cselekvésben és nem-cselekvést a cselekvésben.” (4.18.) Ő az, aki igazán látja az élet igazságát.

कर्मण्यकर्म यः पश्येदकर्मणि च कर्म यः ।

स बुद्धिमान्मनुष्येषु स युक्तः कृत्स्नकर्मकृत् ।।

Aki igazán lát, az a látó, az Igazság látnoka. Az élet igazsága pedig az élet két arcában, a mulandóban és a mulandótlanban fejezi ki önmagát. Ez az élet látomása. Egy olyan gyakorlatias élet látomása, amelyben egyre inkább éljük a belső Valóságot is. A külső Valóság területén pedig egyre hatékonyabbakká válunk. Mindkettő növekszik: a belső megragadása és a külső megragadása is egyre hatékonyabban megy. Ezáltal kezdjük el élni a kétszáz százalékot!”

Maharishi előadása 1967-ből – folytatjuk

Leave a Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*