Maharishi

Karma és megvilágosodás – Vernon Katz beszélgetése Maharishivel

ConversationsWithMaharishiA megelőző beszélgetésben a magasabb tudatállapotokról szóló beszélgetés csúcsát akkor értük el, amikor Maharishi leírta a Brahman összetett természetét, mint a megvilágosodás teljes állapotát. A jelen beszélgetés és az ezután következő lenyűgöző bepillantást ad abba, hogy miként megy végbe a megvilágosodás elérésének folyamata.

Maharishi itt a Brahma-szútra 3.1.8-hoz fűz magyarázatot. Ezt a szútrát akkor így fordítottuk: „A látottból és a szmritiből kifolyólag világos, hogy annak megszűntekor, amit az ember megcselekedett, a maradványt birtokolja. Ekként van az ő útja, valamint egy másik módon is.” Még Maharishi általános elgondolásán belül is, hogy minden egyes szútra a Brahman természetét írja le, marad hely annak, hogy egy adott szútrát többféle módon értelmezzünk. [Ne feledük, hogy a Bhagavad Gítához fűzött kommentárjában Maharishi gyakran adott többféle magyarázatot egy vershez. – VK jegyz.] Itt Maharishi a „maradvány” kifejezést kétféleképpen magyarázza. Az első és hosszabb értelmezésben a stressz maradékáról beszél, amely kihozza a tudatosságot az Egység állapotából. Erre építkezve Maharishi kifejti, hogy a magasabb tudatállapotok miként válnak állandóvá: annak váltakozásával, hogy elnyerjük, majd elveszítjük őket. A stresszt itt Maharishi a karma lerakódásaival azonosítja. [A „karma” szó szerint „cselekvést” jelent, ám jelöli a lenyomat, vágy és cselekvés ciklusát is. Lásd Maharishi kommentárját a Bhagavad Gítá 2.50-hez. – VK jegyz.]  Válaszul Nikolas Blücher és az én kérdésemre Maharishi a karma különböző fajtáit sorolja fel, és azt is megmutatja, hogy a karma maradéka szükséges az Egység eléréséhez, illetve ahhoz is, hogy azt megéljük az életben. [Vesd össze a „lésávidjá” fogalmával a „Rés”-ről szóló beszélgetésben. – VK jegyz.]

A második magyarázatban, amelynek csak egy része került rögzítésre, Maharishi a „maradvány” kifejezést magára a Brahmanra érti, és a beszélgetés ennek az állapotnak egy gyönyörű leírásával végződik.

Maharishi: Ez a szútra azt jelenti, hogy bármilyen stressz is marad, a tudatosság kijön az Egységből annak a stressznek a maradéka miatt.

VK: Úgy érted, amikor valaki megtapasztalta az Egységet, ám nem érte el teljes mértékben ezt az állapotot, akkor a megmaradó stresszek kihozzák belőle a tudatosságát?

Maharishi Mahesh Yogi
Maharishi Mahesh Yogi

Maharishi: Igen. Az Egységből e maradvány hatására jövünk ki. Amikor pedig a karma véget ér, akkor a tudatosság az Egységbe tér. A meditációban, amikor a cselekvés véget ér, akkor elérjük az Egység tudatosságát [a transzcendentális tudat, amelyben nincs különbség az alany és a tárgy között, szintén az egység állapota. – VK jegyzete], ám a maradvány miatt a tudatosság kijön belőle. Ez a maradvány a karma maradványa, mivel a stressz nem más, mint a karma lerakódása. Tehát egy karma véget ér, elérjük az Egységet, majd a maradék karma hatására az elme [ismét] kilép az Egységből.

Az egység elnyerésének területe a srutihoz tartozik, a sruti tanítása beszél nekünk az Egység eléréséről. A szmriti azt mondja el, hogy miként cselekedjünk. [Lásd „A sruti és a szmriti” című beszélgetést a szentírások e két fajtájának különbségéről. – VK jegyzete.] Ezért mondja a szútra, hogy a meglátottból, a srutiból, és a szmritiből. Mindkettőből. Az Egységhez való eljutás a sruti nyomán történik. A karma területe véget ér. Az Egységből a visszatérés a sokság tudatosságához a szmriti nyomán történik, amelynek tárgya az élet megtisztítása. A stressz maradványainak feloldódása jelenti az élet megtisztulását. Az Egységből való visszatérés az idegrendszerben lévő stresszek következménye, amely magyarázatot ad arra, hogy a visszatérés a szmriti területéhez tartozik, míg az Egységbe való belépés a srutihoz. Ki és be.

VK: Tehát lehetséges az Egységből kijönni?

Maharishi: Mindig ez történik – kijövünk és bemegyünk. A kijövetel a maradvány miatt van. Még egy korábbi szútra is azt mondta, hogy az Egység az elnyerés és elvesztés miatt jön el, az elnyerés és az elvesztés miatt. Így válik állandóvá. Ahhoz, hogy állandóvá váljon, az elmének el kell nyernie, és el kell veszítenie, újra meg újra. Az Egység így válik állandóvá. Hasonlóképpen történik ez a kozmikus tudattal és az istentudattal, amikor a mennyei tapasztalás bevillanásaira teszünk szert. Bemegyünk, kijövünk, bemegyünk, kijövünk.

VK: És amikor a tanító észreveszi, hogy állandóvá vált, akkor adja meg a mahávákját.

Maharishi: Igen, akkor jön a mahávákja.

VK: És akkor az ember ráébred a mahávákja igazságára.

Maharishi: Így van.

VK: És a karma nem ér véget a kozmikus tudattal? A karma kötelékének véget kell érnie a kozmikus tudattal.

Maharishi: A karma nem ér véget a kozmikus tudattal, csupán a karma köteléke ér véget.

VK: Milyen karma akkor az, ami kihoz az Egységből? Ez valami kötöttség nélküli karma?

Maharishi: A maradvány.

VK: A prárabdha karma. [Az a karma, amely már elkezdte meghozni gyümölcsét. – VK jegyz.]

Maharishi: Igen, a prárabdha karma. A szancsita karma [a felhalmozódott karma, amely még nem hozott gyümölcsöt – VK jegyz.] elég, ám a prárabdha karma megmarad.

NB: És amikor a gjánát elértük, nem marad több karma?

Maharishi: A karma jelen van a gjána elnyerésének folyamata közben, és azután is, hogy elnyerjük a gjánát. Tegnap olvastunk egy szútrát, amely arról beszélt, hogy a cselekvés továbbra is folytatódik; arról, hogy a Brahman állapota nem ellentétes a cselekvéssel. Vjásza a tökéletességre törekszik. Amikor azt mondja, hogy a szancsita karma, a karma összessége véget ér, és még mindig van egy maradvány, akkor azt akarja tisztázni, hogy a Brahman állapotát megéljük. Egy olyan állapotot fest le, amelyben a Brahman állapotát életünk részeként éljük, mégpedig a megmaradó karma hatására. A karma megmarad, ám a Brahman állapota nem jött volna létre, ha a karma teljessége nem érne véget. Ezért tesz különbséget a szancsita karma és a prárabdha karma között. A szancsita karmának véget kell érnie, a prárabdha következtében pedig megéljük a Brahmant a hétköznapi életünkben. Eljöhet egy olyan helyzet is, amikor a karma összessége (a szancsita karma) megszűnt, és már a megkezdett karma (a prárabdha karma) sincs jelen – ez a test elhagyását jelenti. Magyarán, a Brahman megismerése nyomán a karma teljessége megszűnt, és már a maradvány karma sincs jelen, amelynek hatására a Brahmant az életünkben megélnénk. Ebben az állapotban is éberek vagyunk a Brahmanra. A Brahman eljön, akár jelen van a maradvány, akár nincs.

VK: Mi történik, ha nincs többé maradvány?

Maharishi: Ha nincs több maradvány, akkor a Brahman állapota eljön, és az ember elveszíti a testét. A Brahman nem válik élő valósággá, ám elérjük a Brahmanra ébredés végső célját, amely egyszerűen csak a Lét. Amikor tehát Vjásza felszínre hozza az egyik állapotot, nem veszíti szem elől a másik lehetőséget, és ezt a lehetőséget is belefoglalja a szútrába. Azt mondja, hogy az egyik helyzetben a Brahman olyan módon jön el, hogy a karma teljességgel elvész, és valami megmarad. A karma maradékának nyomán az ember megéli a Brahmant. Ám az a másik állapot, amelyben a karma teljessége elvész és a maradványa sincs jelen, szintén a Brahman.

VK: De mit jelent az, hogy „egy másik helyzetben is megjelenik”? A halál idején jelenik meg?

Maharishi: A halál idején, erről van szó, fehéren-feketén. Megjelenik, de nem marad meg élő valóságként.

NB: Mi ez a két fajta karma, szancsita és a másik?

Maharishi: A szancsita az összes karma halmaza, amelyet valaha elkövettünk és felhalmoztunk. Egy karma-hegy.

NB: Értem, ez a szancsita. És mi a másik?

Maharishi: A prárabdha. A prárabdha az a rész, amelyet az előbbiből levettünk, hogy megszülessünk ebben az életben.

VK: És van még egy harmadik fajta karma is.

Maharishi: A krijamána.

VK: Igen, a krijamána.

Maharishi: A krijamána az, amely annak az eredményeként halmozódik fel, amit most csinálunk. Ez jelen cselekedeteinkből születik. Tehát az, ami a jelen cselekvésből születik, megsemmisül, mivel az Önvaló elkülönülése a nem-Önvalótól [a kozmikus tudatban] létrehozza azt az állapotot, amelyben csupán tetteink szemtanúi vagyunk, amelyben már nem vagyunk cselekvők, tapasztalók és a karma hordozói.

VK: Akkor valójában nincs különbség aközött, hogy a halál idején elnyerjük a kozmikus tudatot és a között, hogy a halál idején elérjük a Brahman tudatot?

Maharishi: A megszabadulás tekintetében nincs. Csupán az élet vonzereje más.

VK: Ám a halálban ez sincs ott többé.

Maharishi: Nem, a halálban már nem lesz semmi ilyesmi.

VK: Akkor ugyanaz lesz.

Maharishi: Az a legfontosabb tanítás itt, hogy a cselekvés maradványa nem akadálya annak, hogy megéljük a Brahman állapotát – hogy elnyerjük a Brahman állapotát és megéljük azt. A cselekvés mezeje pedig nem a sruti mezeje, ezért Vjászának meg kell említenie a szmriti területét, azt, hogy mit tapasztalunk a mindennapi életben. Hol van a szmriti? A cselekvés mezején. A sruti csak azt mondja, hogy „szarvam khalvidam brahma, néha nánászti kincsana.” [„Bizony, mindez a Brahman, nem létezik itt semmi más.” Nirálamba Upanisad. (V.ö.: Cshándógja Upanisad 3.14.1 és Brihadáranjaka Upanisad 4.4.19.) – VK jegyz.] A sruti minden mást tagad. Tehát a sruti szemszögéből nem mondhatjuk azt, hogy a maradvány valóban megmarad. Ám látjuk, hogy a megvilágosodott személy továbbra is aktív, és az ember csak a cselekvés maradványának hatására maradhat aktív. A szmriti nem tanúskodhat a Brahman állapotáról, a szmriti csak arról fog tanúskodni, hogy a cselekvés megmarad.

***

(Maharishi ezt követően a szútra egy másik magyarázatát is kifejti. Sajnos ennek az új gondolatmenetnek az elejét nem rögzítettük.]

Maharishi: Azt mondjuk hát, hogy a karma véget ért, és a végén a karma betetőződése az Egység állapota. Korábban úgy fogalmaztunk, hogy mivel látunk megvilágosodott személyeket cselekedni, miközben a Brahman állapotát élik; mivel látjuk őket a cselekvés mezején, ezért még akkor is hozzájuk tapad valami, amikor a karma véget ér. Ezt mondja a szútra. Ám [most azt is hozzátesszük], hogy ami ebben az állapotban hozzájuk tapad, az maga a Brahman. Korábban azt mondtuk, hogy a karma tapad hozzájuk, annak a karmának az alapján, amely alapján cselekszenek. Ám úgy gondolom, hogy jobb azt mondani, hogy maga a Brahman az, ami megmarad. Minden tett megszűntével csak ez marad – és kész.

MG: Maharishi, megkérdezhetem, hogy mi köze a Brahmannak mindezekhez a karmákhoz? Azt mondod, hogy az felveszi őket. Mi csinál hát velük? [Mrs. Gill itt Maharishi egy olyan kijelentésére utal, amely nem lett felvéve. – VK jegyz.]

Maharishi: Csak azt, amit a növényt éltető nedv csinál a szirmokkal és a növény többi részével. A Brahman ugyanazt teszi a karmával, amit az életnedv a levelekkel, a virágokkal és a fával. Ugyanazt.

MG: Bővebben is meg lehetne ezt magyarázni, Maharishi, hogy olyasvalaki is, mint én, választ kapjon a kérdésére?

Maharishi: A helyzet az, hogy a Brahman az egység állapota, az egység pedig mindent átható. Olyan, mint a H2O, vagyis a víz: itt jég, ott gőz, és így tovább. A tartalom ugyanaz, hidrogén és oxigén, a víz minden formájában. Ehhez hasonlóan, a megnyilvánult teremtés lényegi tartalma a Transzcendentális Tudat. Ez a Brahman, az élet egysége, az Egység. Amíg pedig valaki nem emelkedett fel az Egység tudatosságára, addig a tudatosságát a különböző megnyilvánulási formák tartják fogva, a különböző tapasztalások, a különböző formák és minden egyéb. Ám ahogyan a tudatosság egyre csak növekszik az Egység irányába haladva, és végül megállapodik az Egység szintjén, a karma és a többi dolog csupán felszínes valósággá válnak, mint ahogyan a víz, a gőz és a jég is csak a H2O felszíni valósága. A H2O-nak a maga struktúráját tekintve semmi köze e különféle megnyilvánulási formákhoz, mégis, a H2O egyenletes módon mindenütt jelen van. Valójában csak a H2O létezik, és mindezek a formák és nevek pusztán jelenségszintű létezők. Ugyanígy, ez az összes sokféleség csak az az egység sík valóságára vetülő jelenség-létezés.

Amikor valaki meg akarja látni az életnedvet az összes megnyilvánulásban, akkor a legpraktikusabb dolog megszabadulni a megnyilvánult mezejétől [ez történik a Transzcendentális Meditációban], és felfogni az életnedvet a maga megnyilvánulatlan állapotában. Meglátni a nedvet, a maga megnyilvánulatlan alakjában, olyan tisztán, olyan mélyen, ahogyan csak lehetséges, hogy a nedv látványa még a szirom látványában is megmaradjon. Ilyen módon azt tapasztaljuk, hogy az még a megnyilvánult, durva aspektusban is benne van, és a finom ok tapasztalatát még a durva valóság tapasztalása sem homályosítja el. Ez az Egységre ébredés útja.

(A fordítás Vernon Katz „Conversations With Maharishi” című könyvének 332-341. oldala alapján készült.)

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*