Akinek az elméje egyesült (az Önvalóval), már itt leveti magáról a jót és a rosszat. Ezért hát szenteld magad a jógának. A jóga a cselekvésben való jártasság. (Bhagavad Gítá 2.50.)
E helyütt az Úr a jóga és a karma (a cselekvés) ellentétes jellemzőit állítja szembe. A jóga a nyíl hátrahúzása, a karma a nyíl kilövése.
Aki anélkül próbálja meg kilőni a nyilat, hogy először hátrahúzná az íjon, arról azt mondják, hogy nincs túl sok gyakorlati érzéke. Lövése nem lesz erős, az általa kilőtt nyíl nem repül messzire, mivel nem viszi előre nagy erő. A cselekvés bölcsességében azok jártasak igazán, akik először hátravonják a nyilat, és utána lövik ki előrefelé.
Ahogyan az elme alapot nyer a transzcendentális tudatban, a Lét állapota magát az elme természetét is átitatja, amely ezáltal a kozmikus intelligencia szintjére emelkedik. A transzcendentális tudat állapotából kijőve aztán az ember ismét visszanyeri az egyéni létezést, mely által képes cselekedni az élet relatív mezején. Ezúttal azonban a Léttel átitatva cselekszik. Az ilyen ember természetes módon felette van a jó és a rossz hatásának, ugyanúgy, ahogyan egy gazdag üzletember is felette van a nyereségnek és a veszteségnek.
Ebben a versben az Úr hangsúlyozza, hogy a jóga az embert felemeli a maga valódi nagyságának szintjére, mely az isteni tudatosságban való örök szabadság. Itt örökké érintetlen marad a cselekvés hatásától, legyen az jó vagy rossz. Ez nem azért van, mert meg kell őt fosztani tetteinek jó és rossz gyümölcseitől, hanem mert az a jussa, hogy miközben élvezi cselekedeteinek gyümölcsét, ezzel egy időben élvezi az örök szabadság állapotát.
Nem a cselekvés vagy annak gyümölcse köti meg az embert; sokkal inkább az arra való képtelenség, hogy megőrizze a szabadságot, amely aztán a kötöttség eszközévé lesz. A jóga e képesség hiányát távolítja el. A jóga dicsősége, hogy a cselekvés és a cselekvő erejét egyaránt növeli, így méltóságot visz az élet összes területére.
A kötöttség kétségtelenül a cselekvés mezején rejlik, ám nem a cselekvésből magából fakad, hanem a cselekvő gyengeségéből. Amikor egy kispénzű üzletember veszteséget szenved, akkor az mélységesen megrázza az elméjét. Ez mély lenyomatot képez benne, amely a nyereségre való vágyként jön ismét a felszínre, amikor erre kedvező körülmények állnak fenn. Az elmében való lenyomat a vágy magja, amely cselekvéshez vezet. A cselekvés aztán ismét lenyomatot hoz létre az elmében, és így folytatódik a lenyomat, vágy és cselekvés ciklusa, mely az embert az ok és okozat, a születés és a halál ciklusához bilincseli. Ezt gyakran hívják a cselekvés megkötő hatásának, avagy a karma kötelékeinek.
Amikor az Úr azt mondja, hogy Ardzsuna túl fog lépni a jó és a rossz kötelékein, akkor azonnal tisztázza azt is, hogy ez nem a tétlenség nyomán történik, hanem a „cselekvésben való jártasságnak” tudható be.
Mi a cselekvésben való jártasság? Annak technikája, hogy egy cselekvést úgy végezzünk, hogy az egész folyamat könnyűvé válik. A cselekvés a legkevesebb erőfeszítéssel megy végbe, melynek nyomán a cselekvő elegendően friss marad ahhoz, hogy élvezze tetteinek gyümölcsét, miközben érintetlenül marad annak megkötő hatásától. Mindezeken túl a cselekvés gyorsan lezajlik, hogy a cselekvő azonnal élvezhesse annak eredményeit. A „cselekvésben való jártasság” semmiféle kívülről jövő negatív hatást nem tesz lehetővé, amely meggátolhatná a cselekvés végzését, és nem hoz létre negatív hatást a sem a cselekvőre, sem pedig bárhol bárki másre nézve. Ellenkezőleg, a hatás teljesen pozitív.
A cselekvés folyamata, amennyiben úgy zajlik le, amit itt a „cselekvésben való jártasságnak” neveznek, minden irányban jó hatásokat kelt, és képessé teszi a cselekvőt, hogy a lehető legtöbb haszna származzon belőle. Ugyanakkor nem gyakorol rá megkötő hatást. Ez azért van, mert olyan módon hat a cselekvőre, hogy tetteinek gyümölcsei nem hagynak elég mély nyomot az elmében ahhoz, hogy a jövőbeli cselekvés magjait hozzák létre. A cselekvő ugyanis az Önvalóban, az örök Létben állapodik meg, és soha többé nem kötődik a cselekvés mezejéhez.
(Részlet Maharishinek a Bhagavad Gítához írt kommentárjából.)
Igen, az ‘effortless’ kifejezest sokan erőfeszítésmentesnek fordítják, sőt a legtöbben így értelmezik.
Szerintem ez egy helytelen fordítás.
Az effortless szerintem az eredeti Maharishi értelmezésben úgy értelmezendő, mint ‘megerőltetés mentes’
Az erőfeszítés mentesség és a megerőltetéstől való mentesség két külön dolog.
Például minden cselekvés erőfeszítést igényel, elhatározod a cselekvést, és megteszed. Ennek során erőkifejtést, erőfeszítést teszel.
Ami fontos, az az, hogy ez a cselekvés legyen megerőltetéstől mentes. Tehát ne erőltesd túl magad, mert annak semmi értelme.
Saját tapasztalatom szerint eddig úgy vált legnagyobb hasznomra a TM, amikor kijöttem a tiszta tudatból, kőkeményen elhatároztam, hogy mit csináljak, és utána kegyetlenül véghez vittem. Ennek során fejtettem ki erőfeszítést, de nem erőltettem meg magamat, mivel ez nem volt erőltetés. Egyszerűen elhatároztam, és utána gondolkodás nélkül végignyomtam.
A TM abban segített, hogy cselekvés közben már nem gondolkodok, hanem kőkeményen végignyomom a dolgokat anélkül, hogy erőlködnék. Iszonyatos összefüggések jutnak eszembe, és amit igazán kaptam, az az, hogy nem mérlegelek, nem gondolkodok, nem értékelek a cselekvés során, hanem egy pillanat alatt eszembe jut az egész, vagy meditáció közben után, és ezt követően egy kellemes hangulatban könyörtelenül végigcsinálom, amit elhatároztam. Nincs kec-mec.
Egyébként több helyen is említ Maharishi a Bhagavad Gítában fegyelmet, szóval ez az erőfeszítés mentesség egyértelmű félrefordítás.
Ráadásul amikor ezt követtem (az erőfeszítésmentességet) egyetem első két évében, hogy minél hamarabb megvilágosodjak, jól rá is b*sztam, mivel nem akartam megerőltetni magamat, és ez egy cselekvéstől való visszavonultságot eredményezett. Ebből tanulva viszont kőkeményen belekezdtem a dolgokba, szigorúan, önfegyelemmel végigcsináltam a dolgokat, és lett is eredménye. Ráadásul a TM tapasztalataim is sokat gazdagodtak.
Ez az erőfeszítés mentességnek való konzekvens fordítás a cselekvés mentességből és az általános megvilágosodással kapcsolatos hozzáállásból fakad, amit sok közösség hirdet, miszerint a megvilágosodáshoz vissza kell vonulni a cselekvéstől, és mostmár sokan kezdik Maharishit is így értelmezni, legalábbis így fordítani.
A fordítót személyesen ismerem és egyébként mérhetetlenül nagyrabecsülöm,
Azonban itt el kell mondanom, hogy Maharishi tanítása pont arról szól, hogy vesd bele magad a cselekvésbe.
100% belső és 100% külső siker.
Maharishi tanítása a folyamatos siker, és a legyőzhetetlenség tanítása. Ezek mind anyagi kifejezések.
Maharishi igazi nagysága abban rejlik, hogy a materiális végletet összekötötte egy magától értetődő módon egy automatikusan eredményeket hozó technika segítségével a legmélyebb önvalóval, és azt mondta, hogy a megvilágosodás és az anyagi jólét, fizikai kiteljesedés összefügg, és együtt válik teljessé.
Maharishi üzenete az, hogy naggyá váljunk, mind szellemileg, mind fizikailag, az emberek ezért követik tanítását végzik gyakorlatait.
Ezért nagyon fontos, hogy Maharishi tanítása nem az elvonulásról szól.
Maga a cikk is ezt elemzi, azonban nagyon fontos, hogy nem elég az erőfeszítésmentesség, erre szükség van. A megerőltetéstől való mentesség Maharishi üzenete.
Ha az ember nem fejt ki erőfeszítést, az tétlenséghez vezet, amit Maharishi a Lét tudományában mocsárhoz hasonlít. A tétlenség mocsarához.
A Bhagavad Gíta helyes értelmezésének tanítása éppen ezért az, hogy cselekedj a tiszta tudatban megalapozódva.
‘Arjuna, be without the three gunas’ és a másik legfontosabb pedig ez:
‘Arjuna, do you allotted duty’ (Tehát hogy harcolj vesd bele magad a csatába, vezesd a sereged. A csatatéren való harc nem éppen egy erőfeszítésmentes dolog – viszont nem jó, ha az ember megerőlteti magát. – pl ha izomlázad van, akkor nem terheled tovább a bicepszed, mert elszakad az ínszalag)
Az, hogyha a cselekvésed teljesen erőfeszítésmentessé válik, és spontán folyamattá, inkább csak következménye lehet a test-szellem egységesedésének, viszont a meditációra való rákészülés és annak elvégzése egy efőkifejtés és erőfeszítés a szellem részéről, ami fejleszti az elmét, és az, hogy leülsz meditálni már a test szemszögéből erőkifejtés, erőfeszítés. A tested erőt fejt ki erőfeszítéseket tesz, még ha azt másként is tapasztalja az elme, ezért a szellem és test erőfeszítését is meg kell különböztetni. A meditáció során a testedet, és idegzetedet fejleszted, hogy a benne élő lélek és szellem tovább gyarapodjon. Az erőfeszítés mértéke pedig függ az elérendő céltól is. A megerőltetés viszont egyértelműen káros.
Amiről itt Maharishi beszél, az a megerőltetéstől való mentesség. (az effortless jelentese magyarul fordítás technikailag lehetne egyébként mind a kettő, ezért fontos különbséget tenni. Az effortlesst van aki passzivitásnak is fordítja egyébként)
Saját tapasztalatomon tanultam meg, mi az erőfeszítésmentesség és a megerőltetéstől való mentesség közötti különbség. Erre a fordításra nagyon fontos odafigyelni, mivel ez az egész Bhagavad Gíta egyik kulcsmondata.
Sziasztok
A meditálás nem lehet erőfeszítés Jól meditálni csak a test és az elme teljes ellazításával lehet Ezt jóga légzéssel lehet elérni
A légzés természetes módon csendesedik, finomodik a TM gyakorlásának hatására. A pránajáma más kérdés: az csak előkészíti az elme lenyugvását, a mély meditációt.
Nem a TM gyakorlására gondoltam ,hanem általában a meditációra Meditáláskor a csakrákra és a kundalíni energiára koncentrálok A jógalégzés /pránajáma / segít az öszpontosításban a meditáció kezdetén KW2F
A Bhagawad Gítá és a cselekvésben való jártasság (?)
A „Bhagawad Gita as it is” című Prabhupada könyv világszerte ismert. Dr. Phulgenda Sinha „Bhagawad Gita as it WAS” című könyve azonban igen gyorsan eltűnt a könyvesboltokból, és nem is nyomtatták újra. Ő azt állítja, hogy az eredeti Gítá csupán 84 versből állt, és Vjásza írta. A többit a papok toldották hozzá. Van egy még hitelesebb Forrás, aki azt állítja, hogy az eredeti Gítá mindössze 28 versből állt. Mahatma Gandhi is megjegyzi, hogy sok olyan szöveg van a Gítában, amely nyilvánvalóan betoldás. A „Sacred Scriptures” néven ismert anyagok meghamisítása a Föld bolygón egyáltalán nem új jelenség – sajnos.
A cikk főcímében olvasható II/50 versidézet, Dr. Phulgenda Sinha szerinti EREDETI szövege sokkal világosabban fogalmaz, és egyben a magyarázatot is tartalmazza.
II/50
A Karma-yogi gets freedom
From both vice and virtue in this life itself.
Therefore, strive for Karma-yoga.
Working to the best of one’s abilities
Without getting attached to the fruits of work
Is called (Nishkaama) Karma-yoga.
Tehát mindössze arról van szó, hogy NE ragaszkodjunk cselekedeteink „gyümölcseihez”, akár jók, akár rosszak is azok. Ekkor válik a cselekvés tökéletessé, okossá.
Hogyan lehet ezt a fajta cselekvést megvalósítani? Erre a megvilágosodott David Hawkins ad magyarázatot.
„…fizikai lényem magától, a JELENLÉT végtelenül nagy EREJŰ, mégis rendkívül szelíd akaratának irányítása alatt tette a dolgát.”
„A cselekvés alapját képező ösztönzés megszűnik. …Minden magától történik…”
Vagyis a megvilágosodott állapotban az élet mindennapi tevékenységei egyszerűen „megtevődnek”. Nincs semmiféle kötődés sem a cselekvésekhez, sem azok eredményeihez.
Hali,
Veszélyes dolog bárkit is szent iratok hamisításával vádolni, egy-egy szó is már teljesen eltérő jelentést szülhet.
A magam részéről a fenti részt,
(„Akinek az elméje egyesült (az Önvalóval), már itt leveti magáról a jót és a rosszat. Ezért hát szenteld magad a jógának. A jóga a cselekvésben való jártasság. (Bhagavad Gítá 2.50.)”)
jó idézetnek tartom.
A megvilágosodás nemcsak a cselekvés gyümölcsétől való függetlenséget jelenti, hanem magától a cselekvés szükségességétől való függetlenedést.
Ezt Maharishi Mahesh úgy fogalmazza meg, hogy „doing less, and achieving more”
A legkisebb cselekvés elve szerint minimális cselekvéssel egyre nagyobb hatást elérni. Ez a művészet.
A gyümölcsöktől és eredménytől való függetlenedés részben igaz, de a cselekvés mindig célhoz kötött, és a cselekvésünk célja legtöbbször a gyümölcsök megszerzése, a vágy beteljesedése.
A gyümölcsöktől való függetlenedést máshol is hallottam, ezt a magam szemszögéből úgy tudom értelmezni, hogy azért cselekedni valahogy, mert az úgy helyes, azért cselekszik úgy a megvilágosodott, mert a cselekvés helyén való, az eredmény pedig a cselekvés helyessége miatt következik be és az ártatlan tiszta szándék miatt, és a cselekvés erőteljessége miatt.
A cselekvés során a vezérelv azonban elsősorban a cselekvés helyessége és szükségessége.
A karma művészete, a cselekvésben való jártasság egy olyan meghatározás Maharishi Mahesh Yogi filozófiájában, aminek több tulajdonsága van, ezt a Lét Tudománya c. művében a következőképp fogalmazza meg.
„A cselekvés művészetének főbb vonatkozásai a következők:
1. A minimális energiafelhasználással járó cselekvés művészete
2. A cselekvés legrövidebb idő alatt való elvégzésének művészete
3. A kizárólag hasznos cselekvés végzésének művészete.
4. A legértékesebb és legkívánatosabb eredményre vezető cselekvés művészete
5. Céltudatosság a cselekvés során, a leghatékonyabb és legkívánatosabb eredmények elérése végett.
6. A senkinek sem ártó cselekvés elvégzésének művészete”
(153. oldal – A Lét Tudománya és az Élet Művészete – Excalibur Könyvkiadó 2007)
Tehát a cselekvés célja a beteljesülés, a vágyak a gondolatok, majd a helyes cselekvés következtében beteljesülnek, és a megszerzett tapasztalatok újabb gondolatokat és vágyakat szülnek, míg végül az összes vágy beteljesül.
Szerencsésebb ezért a cselekvés szükségességétől való függetlenedésről beszélni szerintem.
Egyre kevesebb cselekvéssel egyre többet ér el a megvilágosodott elme. Ez a cél. Egyre nagyobb sikert, egyre nagyobb tudást, elégedettséget, vagy fizikai minőségeket, mint gazdagság, erő, siker, pontosság, kreativitást elérni a helyes gondolatok, a helyes cselekvés révén a helyes technikák és tanítás segítségével.
Maharishi Mahesh jógi szavaival: ” Mindössze arra van szükség, hogy mielőtt cselekedni kezdenénk, merüljünk mélyen önmagunkba, mert ezután a gondolkodás és a cselekvés teljes folyamata a cselekvés művészetének öntőformájából mintegy automatikusan kifolyik, aminek következtében a cselekvés mind a cselekvőre, mind pedig a Világegyetemre nézve áldásos hatást gyakorol, s a cselekvő mindeközben örök szabadságban marad.” (152. oldal – A Lét Tudománya és az Élet Művészete – Excalibur Könyvkiadó 2007)
Hello,
Elemi félreértéseket látok a hozzászólásodban.
1.Senki sem vádol senkit. Mahatma Gandhi és néhány kutató – akik a „levegővel szívták magukba” azt, amit indiai kultúrtörténetének neveznek, – kutatásaik alapján arra a következtetésre jutottak, vagy azt látják, hogy a Gítában sok a nyilvánvaló betoldás.
2.Nem szabadna összemosni a hétköznapi embereknek írt cselekvésbeli „jó tanácsokat” egy megvilágosodott bölcs cselekvéseivel. E KETTŐNEK SEMMI KÖZE SINCS EGYMÁSHOZ.
3.”A megvilágosodás nemcsak a cselekvés gyümölcsétől való függetlenséget jelenti, hanem magától a cselekvés szükségességétől való függetlenedést. Ezt Maharishi Mahesh úgy fogalmazza meg, hogy “doing less, and achieving more” – írod.
EZ ÖNMAGÁBAN IS ELLENTMONDÁS. EGY MEGVILÁGOSODOTT BÖLCS, AKIT NEM HAJT A CSELEKVÉSI KÉNYSZER, ÉS NEM TART IGÉNYT A CSELEKEDETEINEK JUTALMÁRA SEM – AZ UGYAN MIÉRT AKARNA BÁRMIT IS ELÉRNI? NINCS CÉL, ÉS FŐLEG NINCS BETELJESÜLÉSRE VÁRÓ VÁGY.
AHOGYAN IDÉZTEM IS:
„…fizikai lényem magától, a JELENLÉT végtelenül nagy EREJŰ, mégis rendkívül szelíd akaratának irányítása alatt tette a dolgát.”„A cselekvés alapját képező ösztönzés megszűnik…. Minden magától történik…
4.” …az eredmény pedig a cselekvés helyessége miatt következik be és az ártatlan tiszta szándék miatt, és a cselekvés erőteljessége miatt. A cselekvés során a vezérelv azonban elsősorban a cselekvés helyessége és szükségessége.” – írod.
EZEK A DOLGOK A MEGVILÁGOSODOTT EMBER SZÁMÁRA EGYSZERŰEN NEM LÉTEZNEK. EBBEN A MEGKÖZELÍTÉSBEN BIZTOSAN NEM.
5. “A cselekvés művészetének főbb vonatkozásai a következők:
Az általad felsorolt pontokról azt tudom mondani, hogy EGY MEGVILÁGOSODOTT SZÁMÁRA EZEK SEM LÉTEZNEK! MERT NINCS CÉL, ÉS NINCS VÁGY SEM, ÉS MERT TUDJA AZ IGAZSÁGOT: NEM TE VAGY A CSELEKVŐ!!!
6. A „Maharishi Mahesh jógi szavaival” kezdetű idézeted nyilvánvalóan a hétköznapi embereknek szóló útmutatás. EGY MEGVILÁGOSODOTT BÖLCSNEK NEM MONDHATOD, HOGY MERÜLJÖN MÉLYEN ÖNMAGÁBA, MERT HASRA ESIK A KACAGÁSTÓL.
A megvilágosodásról. (nem szabatos, félreérthető fogalom)
Sokkal pontosabb kifejezés a Self-realized. Ebből két fajta van. A Kundalíni Shaktin keresztül és anélkül. Akik a Kundalínin keresztül érték el a Self-realized állapotot, azok azt állítják, hogy CSAK ez az igazi „Felébredés”. A „felébredés” után kb. egy napig nem tudod, hogy ki vagy és hol vagy. Ezek az adatok lassan térnek vissza. Hónapokig pedig egyszerűen megcselekvődnek a hétköznapi dolgaid – mintha ott sem lennél. Életed hétköznapjait mintegy „kívülről látod.”
Üdv.
Ark
„Mahatma Gandhi és néhány kutató – akik a >>levegővel szívták magukba<< azt, amit indiai kultúrtörténetének neveznek, – kutatásaik alapján arra a következtetésre jutottak, vagy azt látják, hogy a Gítában sok a nyilvánvaló betoldás."
1. Gandhi politikus volt, nem tudós.
2. Az indiai kultúrtörténet jelentős alakjai, akik abban a bizonyos beszívható levegőben benne vannak, nem kérdőjelezték meg a Gítá valódiságát.
Milyen nyilvánvaló betoldások vannak a Gítában? Mitől lenne nyilvánvaló?
” A „felébredés” után kb. egy napig nem tudod, hogy ki vagy és hol vagy.”
A Gítá szerint ez nem a felébredés, hanem a tamas eredménye: ajñānaḿ tamasaḥ phalam. 14.16.
Az illúzióból származik az emlékezet elvesztése, nem a felébredésből: sammohāt smṛti-vibhramaḥ 2.63.
Hali,
Nem akarom megkérdőjelezni a hozzáértésedet, csak általában azok kedvéért írom, akik szeretnék megismerni a TM-et, és Maharishi Mahesh Yogit, valamint az ő Bhagavad Gíta értelmezését, mert MMY saját kommentárt és fordítást készített a Gítához.
Értem, amit írsz, és ez lehet, hogy magasabb szintű tapasztalat lehet, viszont nem teljesen pontos, könnyen félreérthető.
A cselekvésnek mindig van célja a cél pedig a több, jobb, ezen minőségek elérése.
Az más kérdés, hogy a cselekvőnek mi a célja, egyszerűen a fizikai kiteljesedés, amit te célnak és gyümölcsnek értelmezel ha jól veszem ki a szavaidból,
további örök cél pedig az odaadás, tehát ennek gyümölcse pedig a további boldogság és fejlődés lehet, valamint az egységesedés és továbbfejlődés.
Maharishi Mahesh Yogi Gítájában nagyon fontos figyelmet szentel a cselekvés fontosságának, pontosabban az aktivitás fontosságának, szerinte a legfontosabb mondatok a Gítában, a következők: Arjuna be without the 3 gunas,
a másik pedig, Arjuna be active, do your allotted duty.
Értem a tapasztalataidat, és biztosan átéltél már magas lelki élményeket, de mindig szükséges a cselekvés és a cselekvésben való jártasság elsajátítása.
Ezt írod:
„Tehát mindössze arról van szó, hogy NE ragaszkodjunk cselekedeteink „gyümölcseihez”, akár jók, akár rosszak is azok.”
Arra pedig, hogy hogyan lehet ezt elérni ezt írod:
„…fizikai lényem magától, a JELENLÉT végtelenül nagy EREJŰ, mégis rendkívül szelíd akaratának irányítása alatt tette a dolgát.”
„A cselekvés alapját képező ösztönzés megszűnik. …Minden magától történik…”
Ehhez annyit fűznék hozzá, hogy ezek inkább a következmények. Tehát ha valakinek az ember ezt a tanácsot adja, nem biztos, hogy el tudja sajátítani, ez inkább egyfajta hangulatbeli azonosulást jelent, bár lehet eredményes, nem állítom, hogy nem eredményes, csak ez inkább már a következménye a megvilágosodásnak.
A tudatosodáshoz,cselekvés elsajátításához két dologra szükséges és ezt bárki meg tudja érteni és értelmezni.
Tedd a dolgodat, tehát a hétköznapi kötelességeket teljesíteni kell, úgy, hogy ne erőltessük meg magunkat,
Meditáljunk rendszeresen (erre érdemes a lehető legtisztább technikákat alkalmazni) tehát merüljünk el az önvalóban, és ott feltöltekezve cselekedjünk.
Mindenkinek más a kötelessége, de a
a korábbi kommentedben mindössze annyit szeretnék korrigálni, hogy
Ezt írod: „Tehát mindössze arról van szó, hogy NE ragaszkodjunk cselekedeteink „gyümölcseihez”, akár jók, akár rosszak is azok.”
Erre tehát azt válaszolom, hogy ha az ember végzi a dolgát fegyelemmel, de nem erőlteti meg magát, és rendszeresen megtapasztalja az önvalót a tiszta tudat által, szellemileg és fizikailag fejlődik, gyarapodik, és nem fog már ragaszkodni a cselekedetei gyümölcseihez.
Tehát ezt utasításként nem lehet leírni, hogy ne ragaszkodjunk a gyümölcsökhöz, ez mindössze a következménye a tudatos rendszeres cselekvésnek, ha mellette rendszeresen megtapasztaljuk az önvalót és tiszta tudatot.
Szóval apró dolgok, de teljesen más lesz az értelmezés.
A célok elérése által és fejlődés által érünk el olyan állapotba, amikor már nem vagyunk ráutalva minden tettünk következményére.