Maharishi

A Brahman mint összesség – Vernon Katz beszélgetése Maharishivel

ConversationsWithMaharishiEz a beszélgetés további fényt vet a mahávákják funkciójára. Különösképpen figyelemreméltó, ahogyan előrevetíti Maharishi későbbi tanításait a brahmantudatról. A probléma az, hogy ha az éltető nedvet, a Brahmant egyszerre csak egyetlen dologban látod, akkor honnan tudod, hogy az jelen van mindenben? Maharishi itt azt fejti ki, hogy az életnedv felfogásának el kell mélyülnie, hogy az ember megismerje a Brahmant, mint „összességet.” Maharishi ezt az elmélyülési folyamatot a későbbiekben sokkal részletesebben is felvázolta, és a Brahman „összessége” helyett úgy emlegette a Brahmant, mint „az egész, amely több, mint részei együttvéve.” Tanításainak veleje azonban már ebben a beszélgetésben is megjelenik.

Maharishi: Még akkor is, ha az Önvaló tudatosságát folyamatosan fenntartjuk, és még ha a formát formátlanként is fogjuk fel, amíg a tudatosság nem nyújtja az összes különbség együttesét, addig a Brahmant, az Egységet nem érjük el. Ez azt jelenti, hogy a Brahman szamudája – mindenek összessége.

Vernon Katz: A relatív valóság egészére gondolsz?

Maharishi: Hadd folytassam! A tizennegyedik szútra (BSz. 2.2.14.) azt mondja, hogy az Önvaló egysége folyamatosan fennmarad. Ez a szútra (BSz 2.2.18.: szamudája ubhaja-hétuké’pi tad-apráptih) azt jelenti ki, hogy még ez az állapot sem…

VK: Elegendő.

Maharishi: Nem elegendő, mivel ez az állapot már a kozmikus tudatban is jelen van: a tudatosság-kontinuumot már a kozmikus tudatban is elnyerjük. Most pedig, ezzel az állapottal együtt egy másik is megjelenik [amikor kezdjük elnyerni az Egységet], és ebben a formát formátlanságként fogjuk fel. Ekkor ezt a formát is formátlanságként tapasztaljuk, és azt a formát is formátlanságként tapasztaljuk, ám még ez sem alapozza meg az egységtudatot, amíg mindezek a formátlanságként tapasztalt formák nem állnak össze egyetlen egységgé.

VK: Amely lehetetlen egyetlen ember tudata számára. Az elvet megragadhatod, ám nem érheted el…

Maharishi: Ez pedig az Egység állapota. Ezt tanítja a szútra. Nem elegendő az, hogy valahol formátlanságot tapasztalsz – hogy egységet látsz itt, ott vagy amott.

VK: Egységet kell látnod mindenütt.

Maharishi: Meg kell látnod a teljességet, ezeknek az egységeknek az összességét.

VK: De ezt csak akkor láthatod, ha közben valamire nézel. Egyszerre csak egyetlen egységet tapasztalhatsz. Amikor ránézel erre a fára, akkor látod, hogy az a fa egy [a saját Önvalóddal], ám azzal egy időben, hogy a fára nézel, nem látod, hogy New York városa is egy az Önvalóddal. [A szerkesztő megjegyzése: A kézirat átnézése közben Vernon megjegyezte, mindig is hatalmas megtiszteltetés volt számára, hogy kérdéseket intézhetett Maharishihez. Visszatekintve úgy véli, hogy ez a kérdés New Yorkkal kapcsolatban volt minden kérdése közül a legnagyobb horderejű.]

Maharishi: Nem, de az egység, amelyet megpillantasz a fában, kiterjed New Yorkra is. (Nevet.) E tapasztalatok összessége…

VK: Nem értem.

Maharishi: A kozmikus tudat állapotában az Önvaló megmarad, pompás; az Önvalóval együtt pedig ott van ez és az és amaz [a dolog] – dolgok hatalmas sokfélesége. Ám megjelenhet egy másik állapot [ahogyan kezdjük elnyerni az Egységet], amelyben az ember meglátja az éltető nedvet itt, ott és amott. Itt is az éltető nedvet, ott is az éltető nedvet. Ám [a teljes Egységhez] az is szükséges, hogy az ember meglássa: az itt-ott jelenlévő életnedv összességében is jelen van.

VK: Ám ez lehetetlen, mivel nem láthatod a relatív valóság egészét egy időben.

Maharishi: Ez csupán azon múlik, hogy kiterjesszük ugyanazt az állapotot. Azaz, a tapasztalás egymást követő tárgyaiban meglássuk a tárgy abszolút aspektusát – amely saját Önvalónk.

VK: Azon múlik, hogy kiterjesszük ugyanazt az állapotot… Ahogyan ezt tapasztalod, azt látod másutt is. Ám nem láthatsz mindent, nem láthatod az egész összességet.

Maharishi: Ezt nyered el a mahávákják révén.

VK: Hogy érted ezt, Maharishi?

Maharishi: Úgy, hogy az egyéni tapasztalás elnyeri a határtalanság státuszát. A formátlanság megtapasztalása a formában még mindig individuális tapasztalás. Most viszont az individuális tapasztalásnak az egyetemes tudatosság szintjén kell megalapozódnia. Lehet, hogy valaki szert tesz az életnedv tapasztalatára itt [egy helyen], ám amikor oda néz [máshová], akkor a helyzetet másként látja. Azután lehet, hogy egy másik helyen is megtapasztalja az életnedvet, ám ez még mindig az egységről való tudatosság két különböző helyhez kötött megélése. Ez is az egységről való tudatosság, ám ez minden esetben helyhez kötött. Így az életnedv ugyanezen megtapasztalása mélyebbé kell váljon, hogy ne legyen szükség arra, hogy itt vagy ott tapasztaljuk meg, különböző tapasztalatok során. Ugyanaz a dolog, de egy kicsit mélyebb alapot nyerve, megadja az összességet, a szamudaját.

VK: Értem: a mahávákják fogják megalapozni az elvet az elmében, így bármerre nézel, a Brahmant találod.

Maharishi: Így van. Amikor szert tettünk a látásra, már csak az elvet kell megalapoznunk. Ha az életnedvet itt is és ott is megtapasztaljuk, akkor csak azt az elvet kell megszilárdítanunk, hogy ugyanaz az életnedv van jelen itt is és ott is.

VK: Hogy mindenütt ez érvényes.

Maharishi: Hogy mindenütt ez érvényes. Van egy szútra valahol az elején, amelyik azt mondja, hogy az upadésa [tanítás] révén a Brahman alapot nyer mindenütt.

VK: Szarvatra prasziddhópadésát. (BSz 1.2.1.: A tanítás folytán válik mindenütt érvényessé.)

Maharishi: Vjásza ezt a szarvatra prasziddhópadésátot mondja itt szamudajának, összességnek. Ám a szamudaját most Brahmanként akarjuk megalapozni. Ez maga a valódi helyzet.

VK: Ám a szamudája egészet is jelent.

Maharishi: A Brahman egész. Az összesség azonban ebben az esetben helyénvalóbb. Amikor összességet mondunk, akkor az emberek megértik: felszedegetjük az apró dolgokat, és összerakjuk őket. Ez az összesség, ám a szútra azt is kimondja, hogy ez nem függ egyetlen októl sem. A korábbi szútra (BSz 2.2.17.) az abszolút függetlenség szintjén alapozta meg a Brahmant, a jelen szútra pedig világossá teszi, hogy a Brahman állapota nem függ egyetlen októl sem. A Brahmant nem ennek vagy annak a dolognak a következtében érjük el.

Vjásza itt azt jelenti ki, hogy sem egy okot, sem pedig egy ok hiányát nem tulajdoníthatjuk a Brahmannak. Az sem az érvelésből, sem pedig az érvelés hiányából nem fakad, és ez az, amely megállapítja abszolút függetlenségét. A Brahman minden októl független. Egyetlen ok sem okozhatja, hogy az legyen, ami. Vjásza tagadja, hogy bármilyen oknak is szerepe lehetne a Brahman megalapozásában. Vjásza egyszerűen a maga szintjén akarja megalapozni a Brahmant. Ez azt jelenti, hogy az okság nem alapja a Brahmannak, és ha bármilyen okot bevezetünk, akkor a Brahmant nem fogjuk meglelni.

A dolog szépsége, hogy Vjásza az „összesség” szót használja, ám túlviszi az egészet az okságon. Egy olyan szót használ, amely arra utal, hogy kell lennie egy okozatnak, hogy a Brahman ilyen legyen – az „összesség” arra utal, hogy minden dolog egyetlen valamivé áll össze, és hogy kell lennie egy oknak, amely kiváltja ezt. Ám azután megcáfolja az okságot. Csodálatosan használja a szavakat. Először egy olyan kifejezést használ, amelyben még van hely az okság számára. Majd cáfolja az okságot, hogy annak még nyoma sem maradjon a Brahman körül, amely teljes mértékben függetlennek bizonyul mindentől.

(Részlet Vernon Katz Conversations with Maharishi című könyvéből, 327-332. oldal.)

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*