Építkezés és a Vasztu-Purusha Mandala

Ugyanúgy a ház egy más területe a gondolkodással együtt járó munkát támogatja, megint másutt található az élvezetekre vagy a pihenésre alkalmas helyiség.

1. Északon hagyjunk nagyobb nyitott teret, ne délen. Hasonló módon nyitottabb legyen a tér kelet felé, mint nyugaton.
2. Az épület magassága legyen nagyobb délen és nyugaton, míg északon és keleten legyen az alacsonyabb. A pincét csak az épület északi, keleti vagy észak-keleti sarkába építsünk.
3. Az erkély, a terasz vagy hasonlók az épület északi vagy keleti oldalában helyezkedjenek el és jó, ha ezek padlózata alacsonyabb, mint az épület azon helyiségének a padlószintje, melybõl nyílnak. Hasonló módon ezen kiegészítõ épületeknek a tetõszerkezete legyen alacsonyabb a fõépület tetõszerkezetétõl.
4. A terasz kifejezetten az épület északkeleti, északi vagy keleti oldalán helyezkedjen el, semmiképpen sem a nyugati vagy a déli oldalán.
5. Az épület falai legyenek vastagabbak délen és nyugaton, míg keleten legyenek vékonyabbak.
6. A kerítés legyen alacsonyabb keleten és északon, míg magasabb nyugaton és délen.
7. A ház bejárata elé épült fedett elõ-helyiség, a veranda fölé épült tetõ legyen északon és keleten alacsonyabb, mint a ház tetõszerkezetének a magassága.
8. A garázsok, a gazdasági épületek, lugasok és a személyzet szobái a telek délkeleti vagy északnyugati sarka felé irányuljanak, és ne érintsék a fõépület északi vagy keleti falait, valamint ezen épületek magassága legyen mindig alacsonyabb a fõépületénél.
9. A telken lévõ fák, a fasor vagy a sétány a déli vagy a nyugati oldalon helyezkedjen el, ne a keletin vagy az északin. A fák száma legyen mindig páros.
10. A földterület legyen nyitottabb keleten és északon, és kevésbé nyitott délen és nyugaton.
11. Az elsõ emeleten található ajtók és ablakok száma legyen több vagy kevesebb a földszinten találhatóknál, tehát semmiképpen ne egyezzenek. A bejárati ajtót ne helyezzük az épület homlokzatának a közepére, de ugyanígy az épület sarkánál se helyezkedjen
    el. A több emeletes épületeknél az emeleteken lévõ ajtók száma legyen azonos.
12. Az épületbe beépített gerendák és más hasonló elemek száma legyen mindig páros.
13. Szabályozva van a földszint és az emelet(ek) magassága is. Ezen magasságok páratlan értékben kell, hogy kifejezõdjenek, mert ha valaki az elsõ lépcsõfokra jobb lábbal lép fel, akkor az elsõ emelet szintjére mindig jobb lábbal kell, hogy felérjen.
    Hogy ez megvalósuljon, a lépcsõfokok száma páratlan kell legyen. Ez amiatt lényeges, mert a jobb láb (vagy a jobb oldal) a nyereséggel egyenlõ, míg a bal láb (vagy a bal oldal) a veszteséget képezi.
14. A hivatali helyiségekben vagy a dolgozó szobában igyekezzünk munkaasztalunkat a nyugati vagy a déli oldalra rakni úgy, hogy mi ezáltal kelet vagy észak felé nézhessünk. A szekrények és más bútoraink ne érintsék az északi és keleti falakat, legyenek távolabb ezektõl.
15. A hulladékot (szemetet) soha ne tároljuk az épület vagy telek északkeleti oldalában, sarkában. Ez a rész legyen inkább tiszta és mindig elérhetõ hely számunkra.
16. Az épület vagy szobák északkeleti sarkába helyezhetjük az ajtót és az ab-lakot.
17. A nappali szobában lévõ bútorzatot, fotelt, stb. inkább a nyugati és déli oldalra helyezzük úgy, hogy a ház
    tulajdonosa kelet vagy észak felé nézhessen, míg a vendégek nyugat vagy dél felé ülnek.
18. A páncélszekrény, a széf vagy hasonlók legyenek a szoba északi oldalában, de ha túl súlyosak, akkor
    a déli, nyugati vagy délnyugati sarokba helyezzük el. A páncélszekrény kinyitásakor igyekezzünk észak irányába nézni.
19. A házban lévõ mindennemû súlyos tárgy, eszköz legyen a nyugati, déli vagy délnyugati oldalon.
20. A konyhában a hûtõszekrényt, a polcot és minden más nehéz eszközt a déli vagy nyugati falra helyezzünk,
    és ugyanígy tegyünk a kamrában és a raktárban is. Ezen helyiségek északi és keleti oldala legyen mindig szabad.
21. A házban lévõ tükröket az északi és keleti falakra helyezzük el, soha ne a nyugati és a déli falakra. Az
    illemhelyen lévõ mosdó is az északi vagy keleti falon helyezkedjen el, valamint a padlózat északkelet felé lejtsen.
22. Az ebédlõben úgy üljünk, hogy észak vagy kelet irányába nézzünk.
23. Az ajtón lévõ ablakkeret egyszeres legyen, ne dupla.
24. A televízió a nappali vagy a vendégszoba délkeleti sarkába kerüljön.
25. Az ágy vagy a bölcsõ tájolása olyan legyen, hogy az ember feje dél, kelet vagy nyugat irányában legyen fekvõ helyzetben, soha ne észak irányába.
26. Az oszlopok, a pillérek a telek déli, nyugati vagy délnyugati sarkába kerüljenek.
27. Az esõvíz a telek nyugati oldalából a keleti irányba, a déli oldalból az északi irányba folyjon és a földterületrõl az észak-keleti sarokban távozzon.
28. Kerüljük a hálók vagy ajtó- és ablakkeretek hozzáadását az északi és keleti oldalon.
29. A kapu és a fõbejárati ajtó legyen a telek vagy az épület északi, északkeleti; keleti, északkeleti;
    déli, délkeleti vagy a nyugati, északnyugati sarka felé függõen a telek és az utca elhelyezkedésétõl.
30. A Pudzsa-helyiség az épület északkeleti oldalán helyezkedjen el, míg a konyha a délkeleti, a hálószoba
    pedig a déli, nyugati vagy délnyugati sarkán legyen. Az épület padlószintje északkeleten legyen alacsonyabb, mint délnyugaton.
31. A telken vagy földterületen lévõ piros virágok kívülrõl ne látszódjanak.
32. A kõszobor, sziklakert, stb. a telek délnyugati sarkában helyezkedjen el, mert ezt a részt teszik súlyosabbá.
33. Kerüljük a különbözõ sarkok, toldások, oszlopok vagy más akadályok elhelyezését a ház fõbejáratával
    szemben.
34. A víz, kút vagy földalatti tároló legyen a telek északkeleti részén.
35. A földterületünk, telkünk szintje legalacsonyabb északkelet felõl legyen, míg délnyugat irányában legyen a legmagasabb.
36. Két különbözõ (szemben levõ) ház bejárata ne legyen egymással szemben.
37. Telkünk vagy földterületünk mindkét oldalán ne legyen út.
38. Egy családi ház különbözõ szobákból és verandákból álljon.
39. Tilos motívumokat ne használjunk az ajtó, a fal vagy az oszlop díszítésénél.
40. A kútforrás, a forrás, a földalatti víztároló, a felszíni (föld feletti) víztároló, az oszlopok, a konyha, az ebédlõ, a veranda, az erkély, stb. a következõképpen helyezkedjen el a Vasztu Sasztra szerint, hogy életet támogató hatást nyerjenek az ott élõk.

Az épület északkeleti sarkába soha ne építsünk vagy helyezzünk illemhelyet. A kaput és fõbejárati ajtót a következõképpen helyezzük el:

• Ha az utca északon van,
  a kapu a telek északi, északkeleti sarkánál legyen, a bejárati ajtó az épület északi, északkeleti vagy keleti, északkeleti sarkában.
• Ha az utca keleten van,
  a kapu a telek keleti, északkeleti sarkában legyen, a bejárati ajtó pedig az épület keleti, északkeleti, északi, északkeleti sarkában.
• Ha az utca délen van,
  a kapu a telek déli, délkeleti sarkában legyen, a bejárati ajtó pedig az épület déli, délkeleti vagy keleti, északkeleti sarkában.
• Ha az utca nyugaton van,
  a kapu a telek nyugati, északnyugati sarkában legyen, a bejárati ajtó pedig az épület nyugati, északnyugati vagy északi, észak-keleti sarkában.

Többször utaltunk már arra, hogy a bejárati ajtó kelet felé nézzen, mert ez a tájolás a legmegfelelõbb az ott lakóknak. A keleti bejáratnak köszönhetõen az ott lakók vágya könnyedén beteljesül, mivel a Természeti Törvények támogatását élvezik. Az északi bejárat haladást, hírnevet,
becsületet biztosít az ott lakók részére. Az õsi szövegek egy másik helyen a ház, a bejárati ajtó és a telek helyzetébõl adódóan négyféle helyzetrõl beszélnek, valamint e helyzetekbõl adódó következményekrõl is:

• Utsanga: a ház bejárati
  ajtaja és a telek tájoltsága (Vasztu) azonos irányba mutat,
• Hinabahu: a telek bejáratától
  (Vastu) a ház baloldalt helyezkedik el,
• Purnabahu: a telek bejáratától
  (Vastu) a ház jobboldalt helyezkedik el,
• Pratyaksaya: a Vasztu
  Dvara (ajtó) a ház hátsó részén van. E négy lehetõség közül az elsõ és a harmadik a jó, míg a másik kettõ helytelen, rossz hatással bír.

A fentiekkel kapcsolatos kérdésekkel vagy bõvebb tájékoztatásért kérjük, forduljanak Maharishi Szthápatyja Védikus
szakértõhöz (http://www.mgc-vastu.com). A Maharishi Szthápatyja Véda a Maharishi Dzsjotish és a Maharishi Ajurvéda tudományával
együtt határozza meg az egyénre vagy a családra szabott ház tervét, és az egyének élettérképe alapján a ház elrendezésében és egyéb szabályokban különbözõségek mutatkozhatnak.

A Purusha vagyis a kozmikus ember teste szimbolizálja a Természeti Törvények egészét, a világmindenség intelligencia szerkezetét.Keleten, ahogy a nyugati hagyományokban is, az emberi testrõl azt hitték, hogy az a megnyilvánult külsõ világ elveit jeleníti meg oly módon, hogy a test minden része egy bizonyos természeti tevékenységi területének felel meg. Indiában Vasztu-Purusha Mandalákat alapdiagramként használtak a templomok és városok tervezésénél több ezer évvel ezelõtt. Az építési folyamat megkezdése elõtt ilyen mandalával jelölték meg a kiválasztott
építési területet pontosan az észak-dél tengely és a föld mágneses tere szerint. Ezeknek az volt az értelme, hogy a Természeti Törvények jellemzõi az épület vagy lakóterület megfelelõ helyére kerüljenek, ezáltal segítve az építészt a különbözõ tevékenységere alkalmas helyiségek elhelyezésénél, mely által az emberi tevékenység összhangban lesz majd a hely szellemével. Például: Brahman, a transzcendens csendet megteremtõ erõt betelepíti az épület középsõ részébe, amely nyitott és csendes lesz, szabad az építési elemektõl és tevékenységtõl.
Ily módon születik a “Brahmasztán”, az épület belsõ lelke. Az alaprajz déli részén (leginkább a délkeleti sarkánál), ahol a legnagyobb
a hatása a napnak, helyezkedik el Agni, a szél, a hõség, az anyagcserét képviselõ istenség. Ezért javasolják, hogy a konyha és az ebédlõ ezen a helyen legyen, hiszen így támogatja az étel elkészítését és az emésztést.

A Maharishi Szthápatyja Véda elvei, szabályai nem új keletûek, akárcsak a védikus hagyományok, melyeket Maharishi követ. A természetet mûködtetõ alaptörvények ugyanazok ma is, mint a régmúlt idõkben. Ezeket a törvényeket fedezték fel és fogalmazták meg azok a védikus rishik (látók), akik által e hagyomány megalapozódott. A Maharishi Szthápatyja Véda törvényei, szabályai is azon az õsi szövegeken
alapulnak, melyek leírva ma a védikus irodalmat alkotják. Az épületekre és telkekre vonatkozó Vastu Sasztra a következõ szabályokról szól: 

Utaltunk már arra, hogy a természetben rend, rendszer uralkodik, ez látható világegyetemünk minden szintjén. A bolygók nem véletlenszerûen mozognak, hanem megszabott pályájukon keringenek. Ugyanígy a Nap, a Hold, az évszakok szabályszerû váltakozása, az apály és a dagály mind mind a rend törvényszerûsége mellett szól. Azt is elmondtuk, hogy a rendszerezettség a természeti törvények jelenlétére és mûködésére utal. A lét különbözõsége a különbözõ természeti törvények jelenlétét mutatja be és ezeknek a különbözõ természeti törvényeknek sokoldalúsága és sokfélesége hozza létre a különbözõ tájak sokszínûségét a földön. Bolygónk különbözõ részein eltérõ idõjárás és éghajlat uralkodik, más a talaj, a kõzet összetétele. Ebbõl következik, hogy különbözõ tájakon más-más növényzet, állatfajok találhatók, valamint más-más emberi fajok, népek, népcsoportok élnek kultúrájukkal. A tájképek különbözõsége tehát a különbözõ természeti törvények mûködésének következménye.