A bennünket körülvevő világot leggyakrabban, mint többé-kevésbé változatlan, szilárd testek összességét fogjuk fel. A dolgokat felépítő atomokról is, mint az anyag “építőköveirõl” beszélünk, részecskéknek, parányi golyóknak képzelve őket. Ám a modern fizika, ahogy kezdi feltárni a világegyetemet mozgató és fenntartó legalapvetőbb erőket, úgy döbben rá, hogy a szilárdnak, dologinak, testinek felfogott világegyetem valójában hullámjelenségek összessége. Amit mi testeknek, dolgoknak, embereknek, fáknak, növényeknek látunk (és hallunk, tapintunk, szaglunk és ízlelünk), azok – mint azt a Véda, minden bölcsesség legősibb foglalata is megerősíti – egy mélyebb valóság szintjén nem mások, mint az energia és az intelligencia hullámai, melyek a Tiszta Lét határtalan óceánjának felszínéről felemelkedve járják örök táncukat: A magasba törve megindulnak, majd elcsendesedve visszatérnek az óceán mozdulatlan víztömegéhez, hogy azután újjászületve ismét kiemelkedjenek és tovagördüljenek.

Ami a Mindenséget létrehozza és fenntartja: a Lét határtalan óceánja. Ami a Mindenséget alkotja: a táncoló hullámok és azok mozgása. A Mindenség ezért ritmus és mozgás; zene, a Teremtő és a teremtő erők mennyei karának csodálatos, örök dala. A zene hatalmát, gyógyító erejét minden kultúra ismerte. Amikor Apollón lantjának húrjait pengette, tanúskodnak a görög mítoszok, békesség és boldogság költözött a halandók szívébe. Püthagorasz úgy tartotta, hogy a testet az orvoslás, a lelket pedig a zene tisztítja meg. Írják róla, hogy tanítványainak minden este csodálatos dallamokat játszott, akik ezután nyugodtan, édesdeden aludtak, és “jós álmokat” álmodtak. Az ősi Indiában is azt regélték, hogy amikor a gandharvák, az égi dalnokok zengték mennyei éneküket, a zene szerteáradt az egész világon, és harmóniát vitt mindenhová.

Az évezredek távlatába vesző ősi időkben éltek azok az emberek, akiket Indiában risiknek, látóknak neveztek. Ezek a bölcsek olyan kifinomult idegrendszerrel és tiszta elmével rendelkeztek, hogy meditációjuk határtalan csendjében képesek voltak meghallani a teremtés legősibb, legfinomabb hangjait, a Védát, illetve a természet működésének dallamait, amit hangszeres és vokális zeneként jegyeztek le. Ez a Gandharva Véda, a Mindenség ritmusainak és harmóniáinak, a természet örök zenéjének tudománya és művészete.

A Gandharva Véda tudománya sajnos évszázadokra feledésbe merült. Ahogy az emberek elvesztették azt a képességüket, hogy közvetlenül megtapasztalják a Mindenség legfinomabb rezgéseit és a természet hangjait, úgy kezdtek a zenészek eltérni a Gandharva Védában lefektetett szabályoktól, és a zene is úgy vált az öncélú gyönyörködtetés, illetve az érzelmek felkorbácsolásának eszközévé.

Korunk legnagyobb védikus látója, Maharishi Mahesh Yogi – akinek nevét a Transzcendentális Meditáció tette világszerte ismertté – az 1980-as évektől az õsi Védikus Tudomány teljes helyreállítását célul tűző programot dolgozott ki. Ennek részeként, az ősi tudás legkiemelkedőbb képviselőivel együttműködve, a Gandharva Véda tudományát is eredeti tisztaságába állította vissza. A Maharishi Gandharva Véda zenészek 1986 óta koncerteznek világszerte (Magyarországon eddig egyszer, 1994 júniusában tartottak Gandharva Véda koncertsorozatot), s előadásaikról felvételek is készülnek, így minden embernek megvan a lehetõsége, hogy saját otthonában is részesüljön a Gandharva zene hallgatásának áldásos hatásaiból.

A Gandharva zene, a természet változásának ritmusait követi. Mint láttuk, a természet minden arculata egy frekvencia. Ahogy a természetet alkotó hullámok egymásba olvadnak, úgy változik, úgy fejlődik a világ. Véget ér az éj, s kezdődik a nappal. Ahogy az éjszaka sötétsége és tompasága megszûnik, egy új frekvencia jelenik meg a környezetben: frissességet, élénkséget, üdeséget hoz. Ahogy a nap emelkedik, s egyre erősebben ragyog, megint más frekvencia jelentkezik, újfent más délután, este és éjjel. Ha mi is képesek lennénk meghallani a természet életénekritmusait és lüktetését: a hajnal ébredését, a nappal dinamizmusát, az éjszaka mélységes csendjét vagy az őszi esők méltóságteljes nyugalmát, akkor a Gandharva zene dallamait hallanánk.

A Gandharva Véda ősi szövegei dallamok – rágák – ezreit ismerik, s pontosan leírják, hogy az adott dallam melyik órának, napszaknak, évszaknak, milyen idõjárási körülményeknek vagy testünk melyik szervének (!) felel meg. A legtöbb dallamot egy meghatározott időben célszerű
játszani és hallgatni, ezek a szandhják, melyek nyolc, egyenként három órás időszakra – a napkelte, a reggel, a délelőtt, a dél, a délután, a napnyugta, az este és az éjfél időszakára – osztják a napot.

A Gandharva zene harmóniát teremt. Helyreállítja a test és a lélek megbontott egyensúlyát, s kiegyensúlyozza a nap különbözõ időszakai közötti átmeneteket és ingadozásokat. Az ősi bölcsek gyakran használták ezt a zenét betegségek gyógyítására, és valóban, kísérletileg igazolható, hogy a Gandharva zenét hallgató emberek agyműködése rendezettebbé válik, szívverésük és légzésük egyenletessé lesz. Egész testmûködésükben pozitív változások állnak be, s már néhány percnyi Gandharva zene hallgatás után felfrissültebbnek és kipihentebbnek érzik magukat. A Gandharva zene hatására a szervezet össze-vissza játszó zenekara elkezdi követni a Természet zenekarának tökéletes szimfóniáját, s fokozatosan megtalálva a hangot, egyre tökéletesebben kezd muzsikálni. A Gandharva zene segít elaludni és segít frissen kezdeni a napot, étkezés előtt hallgatva arra hangol, hogy annyit együnk, amennyire valójában szükségünk van, evés után hallgatva pedig javítja az emésztést.

A Gandharva zenét otthonunk vagy munkahelyünk egy csendes részén folyamatosan játszva harmóniát, békességet és pozitivitást teremthetünk a környezetben és semlegesíthetjük a stresszt, még akkor is, ha senki sem hallgatja a zenét. A Gandharva zene ugyanis a környezetben felhalmozódott feszültségeket és negativitást is semlegesíti. India huszonnégy városában végeztek felméréseket, és megállapították, hogy a Gandharva zene állandó sugárzása kimutatható mértékben csökkentette a balesetek és a bűntények számát.

A Gandharva zenét a legjobb teljes figyelemmel hallgatni, s nem háttérzeneként, miközben valami mást is csinálunk. Kényelmesen ülve vagy fekve, becsukott szemmel hallgatva a zenét különösen mélységes és magasztos élményben lehet részünk. A Gandharva zenében a Mindenség zenéje csendül fel, mely nem elsõsorban gyönyörködtet, hanem kifejezve a kifejezhetetlent, segít feltárni a feltárhatatlant, megtapasztalni az érzékekkel megtapasztalhatatlant: önmagunk határtalan lényegét.

***

A Gandharva Véda (a Védikus Irodalom egyik ága, szabadon fordítva: „a zenei hangok ismerete”. A Gandharva zene sok évszázaddal ezelőttre, az ősi Indiába nyúlik vissza, szabályai még ma is lapot jelentenek az indiai zenészek által játszott hosszú, improvizált rágákhoz. A Maharishi Gandharva Véda magában foglal néhány nagyon kifonomult technikát a fiziológia megváltoztatására. Ez a zene több, mint „nyugtató” vagy „lelkesítő”. A Gandharva-program a Maharishi Ájurvéda klinikák fekvőbeteg-programjának szabványos része. Otthoni használatra megrendelhetők Marishi Gandharva kazetta- és CD-lemezkészletek, amelyek a nap folyamán háromórás részekben játszhatók le. Mindegyik rész egy-egy időrészt képvisel, amelyeket szandhjának neveznek, és ezek határozzák meg, hogy mikor melyik rágát kell játszani.

A négy nagyobb szandhja, amelyek a napkeltét, a delet, a napnyugtát és az éjfélt képviselik, a napi ciklus nagyobb fordulópontjait jelképezik, a természet ritmusának változásait tükrözik ezekben az idõpontokban. A hagyomány szerint a Gandharva Véda zene folyamatos hangzása akkor is jótékony hatással van, ha nem is vagyunk ott a szobában, ahol szól. Bár nem olyan erős, mint ha jelen lennénk, hogy hallgassuk, a rágák kiegyensúlyozó hatása hallgatóság nélkül is érvényesül. E hatásnak nincs nyugati magyarázata, noha mindenki tudja, milyen az, amikor bemegyünk egy idegen házba, és valahogy ott boldog vagy szomorú emberek élnek. A Maharishi Gandharva-zene ugyanezen a finom módon tölti be a levegőt boldog rezgésekkel.