Maharishi Ájurvéda

Tudat-modell a gyógyításban – 2. rész: Test, elme és tudat kapcsolata

Annak kifejtéséhez, hogy a megvilágosodás a természeti törvényre való spontán ráhangolódást teszi lehetővé – mint azt a korábbiakban leszögeztük – részletesebben bele kell mennünk a védikus tudományba.

Hogy a tudatosság legegyszerűbb formájával, a tiszta tudattal való kapcsolatfelvétel a természetben található fejlődés áramlatával való mélyebb összhangot eredményez, azon az elgondoláson alapszik, hogy az egyesített mező az, amely elsődleges formában létrehozza a természetet. A tiszta tudattal való összekapcsolódás pedig olyan, mintha a természeti törvény központi processzorához csatlakoznánk. A Maharishi-féle védikus tudomány ezt így magyarázza:

A Véda és a fizika

Tegyünk először egy kis kitérőt. Noha a védikus világlátás lehet, hogy szokatlannak tűnik a nyugati fül számára, mégis figyelemreméltó módon egybevág a modern fizika felfedezései nyomán a természetről kialakult képpel. A körülöttünk lévő, látszólag szilárd anyagi testeket a fizika is úgy írja le, mint amelyek valójában egy alapvető, nem-anyagi mező hullámai vagy lüktetései.

A fizika első lépései ebben az irányban magukban foglalták az úgynevezett kvantummechanikát, mely azt találta, hogy az elemi részecskék valójában alapvető kvantummezők „hullámfüggvényei”. A klasszikus fizika által elgondolt részecskékkel szemben ezek a hullámfüggvények nem olyasvalamik, amelyeket általában „dolgok”-ként szoktunk elképzelni. A hullámfüggvények lényegében tudást jelentenek – annak valószínűségét képviselik, hogy valami meg fog történni. A valószínűségi függvényekből álló univerzum megszűnik gigászi gépnek lenni, mint ahogyan azt a newtoni fizika nyomán kialakult kép láttatta velünk. A világegyetem sokkal inkább egy ideának tűnik, a tudás kifejezett formájának. Ahogyan Heny P. Staff fizikus, a Lawrence Berkeley Laboratórium munkatársa fogalmaz Mind, Matter and Quantum Mechanics [Az elme, az anyag és a kvantummechanika] című könyvében:

„A kvantumfizikai világ egységesen idea-szerű sajátságait tekintve a helyes válasz arra a kérdésre, hogy „Miféle világban élünk?”, így hangzik: „Egy ideaszerű világban élünk, nem pedig egy anyagszerűben”… A kvantum-világmindenségben nincs hely az anyag számára. Ez a következtetés, különös módon, pontosan a fordítottja annak, ami a klasszikus fizika modelljéből következett, amelyben nem volt természetes hely az elme számára.” (211. oldal)

A következő lépés a fizika világfelfogása számára annak meglátása volt, hogy a különféle kvantummezők kisebb számú alapvető mezőből jönnek létre. Az 1960-as években a fizikusok megmutatták, hogy az elektromágnesesség és az ún. „gyenge” kölcsönhatás, a négy alapvető erő-mező közül kettő, tulajdonképpen ugyanaz az egyetlen mező, csak más öltözetben. Hasonló módon feltárták azt is, hogy a milliárdnyi elemi részecske (neutrinók, kvarkok és egyebek) kivétel nélkül egyazon anyagi mező fluktuációi, amelyet lepto-kvark-mezőnek neveznek. A fizikusok voltaképpen a természetben található összes erőt és részecskét három „szupermező” fluktuációjaként írják le. (Ezeket egy későbbi fejezetben tárgyaljuk részletesebben, ahol kiderül, hogy milyen megdöbbentő párhuzamokat mutatnak a Maharishi Ájurvéda elgondolásaival.)

A mai fizika legfőbb keresése, hogy megtalálja azt az egyetlen „szuperegyesített” mezőt, amely a három szupermező alapjában található. Számos fizikus úgy véli, hogy már rendelkeznek egy sikeres egyesített mező elmélet lényegével. Ezt az elgondolást szuperhúr elméletnek nevezik. Néhányan úgy gondolják, hogy akár egy évtizeden belül képesek lesznek kidolgozni ennek részleteit is. Ha ez így lesz, akkor a fizikusok mindent le tudnak majd írni a természetben, beleértve a testünket is, egy mindenek alapjában lévő, transzcendens, nem anyagi egység vibrációs módjaként – mely nem más, mint a tiszta intelligencia alapvető mezejének rezgése.

A védikus gondolkodásra úgy tekinthetünk, mint amely mindig is ilyenformán írta le a világegyetemet. Eddig is számos párhuzamot találtak az egyesített mező védikus leírása, valamint a között a kép között, amely a modern fizikában kezd kialakulni az egyesített mezővel kapcsolatban. Ezek gyakran magukban foglalják annak mechanizmusát, ahogyan az egység soksággá nyilvánítja meg önmagát. Ezzel kapcsolatban először a védikus tudomány megközelítését tekintjük át, majd feltárjuk annak párhuzamait a fizikában.

A teremtés mechanizmusa             

Miként van az, hogy a természet alapjánál egy egység, a tiszta lehetőség változatlan mezeje a sokság formájában nyilvánítja meg magát? A védikus tudomány ezt az alábbi módon magyarázza: Az egyesített mezőnek mint tiszta tudatnak természetszerűleg tudatosnak kell lennie. Ez a mező tudatában van valaminek. Ha pedig a teremtés alapjában egyedül a tudat az egyetlen valóság, akkor az csak önmagáról lehet tudatos. A tiszta tudat, állapítja meg Maharishi,  természeténél fogva „képtelen visszatartani magát” attól, hogy megismerje önmagát. A tiszta tudat ezért „teljességgel önviszonyuló” – egyedül önmagáról tudatos. Így nem más, mint a tudat természete biztosítja azt, hogy egy osztatlan egység – a tiszta tudat – automatikusan egy három részre tagolt soksággá legyen. Ahogyan a tudat megismeri önmagát, megismerővé, megismerési folyamattá és megismert tárggyá lesz. Másként fogalmazva megfigyelővé, megfigyelési folyamattá és megfigyelt tárggyá. A tudat az alany, a tudat a tárgy és a tudat a kettő közötti kapcsolat. A tudat egyszerre egy és három.

Szanszkritul a megismerőt risinek, a megismerési folyamatot dévatának, a megismerés tárgyát cshandasznak nevezik. Az alapvető egység, amelyből a három fakad, és amelyben továbbra is létezik, szanhitá (egység, összeszedettség) névre hallgat.

A folyamatban van egy további lépés. A tiszta tudat mezején, mondja Maharishi, az egység vagy szanhitá és a hármasság, a risi, dévatá és cshandasz (a megismerő, a megismerés és a megismert) – melyek közül mind a három csupán a szanhitá különböző árnyalata – egy „végtelen frekvenciával” oda- és visszavált egymásba. Ez a rendkívül gyors oda-visszaváltás az egység és a hármasság között határtalan dinamizmussal ruházza fel azt a mezőt, amely egyébként tökéletesen csendes. Maharishi felfogása szerint ez az a pont, ahol a teremtés sokfélesége kezdődik. A tiszta tudat egysége vagy szingularitása spontán módon „törik” soksággá, a tiszta tudat csendje pedig dinamizmussá.

A tudattól az anyagig

Az egyesített mező szimmetriahasadása nem csupán spontán módon, hanem szekvenciálisan – meghatározott sorrendet követően – megy végbe. Mihelyst sokságra tagozódásának ez a belső önviszonyuló folyamata megkezdődik, meghatározatlan módon tovább megy, létrehozva az egész mindenség összetett valóságát. A risi, a dévatá és a cshandasz közötti, megszabott sorrendet követően végbemenő, sokságra tagoló folyamatok, mondja Maharishi, „azok a finom kreatív impulzusok, amelyek azzal foglalatoskodnak, hogy az intelligencia mezejét az anyag mezejévé alakítsák.”

A fentebbi gondolatot így bonthatjuk ki részletesebben: a soksággá tagozódás első lépései egy mentális valóságot hoznak létre. Az én-séget (ahankára vagy ego), illetve az intellektust (buddhi), azaz a különbségtétel mentális képességét. A buddhi az, amely az egység és a sokság, az egy és a három, a szanhitá, illetve a risi, dévatá és cshandasz kapcsolódási pontján helyezkedik el.

Végezetül, számos köztes lépés után, ez a megszabott sorrendet követő kibontakozás létrehozza az anyagot. Az anyag elsőként az öt mahábhúta formájában válik ki. Ezeket egy későbbi fejezetben tárgyaljuk részletesebben, ahol látni fogjuk, hogy milyen meglepő párhuzamot mutatnak a fizika öt „spin típusával”. Az öt mahábhútából egy további átalakulás folyamán jön létre a dósáknak nevezett három fizikai elv (melyeket szintén az említett, későbbi fejezetben magyarázunk el bővebben, és amelyek párhuzamba állíthatók a három szupermezővel). A dósák a szervezet irányító elvei. Ennek a meghatározott sorrendet követő kibontakozásnak számos további lépése van, ám e könyv céljai szempontjából a fentiek elegendőek.

Mindez ahhoz a három alapvető tényezőhöz visz minket vissza, amelyekkel ezt a fejezetet kezdtük, és amelyekkel egy Maharishi Ájurvédában képzett orvosnak foglalkoznia kell: a tudathoz, az elméhez és a testhez. Miért kell mind a hárommal foglalkoznunk? Ennek oka, hogy végső soron a tudat a forrása az elmének és a testnek. A test a szubjektív világ formát öltése (itt érhetjük igen erőteljesen tetten azt, hogy a gondolatok és az érzelmek miért vannak olyan nagy hatással a fiziológiára). Az elme a test előtt nyilvánul meg, a test pedig ebből jön létre.

Az egyesített mezőt egy olyan földalatti víztározóhoz hasonlítottuk, amelyikből a fa táplálkozni tud. Az elme képességei e hasonlatot követve a fa gyökereinek feleltethetők meg. A gyökerek kétségtelenül jelentős szerepet játszanak a fa életében. Ugyanígy, ha az elme ráébred a saját létének teljességére azáltal, hogy újra feleleveníti kapcsolatát az egyesített mezővel, az az egészséget a legalapvetőbb szintről kezdi táplálni. Ezért helyez a Maharishi Ájurvéda oly nagy kapcsolatot a Transzcendentális Meditációra és a TM-Szidhi programra.

Hogyan történik a megnyilvánulás: a modern fizika és a védikus tudomány párhuzamai

Miféle kapcsolatban állnak a fentebb elmondottak az egyesített mező fizikájával? Csak az áttekintés végett – a védikus tudomány szerint az egyesített mező az alábbi módon nyilvánul meg:

  1. Szimmetria hasadás: három részre oszlás, melyet az egyesített mező természete – a tudat – okoz. Ez egyidejűleg az egység (szanhitá) és a hármasság (megismerő, megismerés és megismert, azaz risi, dévatá és cshandasz) állapotában van.
  2. Ez a három érték kölcsönösen hatást gyakorol egymásra, hogy a risi, a dévatá és a cshandasz újabb nemzedékeit hozzák létre.
  3. A risi, a dévatá és a cshandasz kölcsönhatása a soksággá tagozódás meghatározott sorrendben lezajló folyamata, melynek végeredménye az anyag megjelenése.

A modern fizika a védikus tudománnyal egybehangzó módon írja le a szuperegyesített mezőt, mint amely „három az egyben” szerkezettel rendelkezik, amely egyszerre határtalanul csendes és dinamikus, és amely a „spontán, szekvenciális szimmetriatörés” által nyilvánul meg. Ennek matematikai részleteibe most nem megyünk bele, ám a párhuzamok szembeszökőek.

(Részlet Dr. Hari Sharma és Dr. Christopher Clark „Contemporary Ayurveda. Medicine and Research in Maharishi Ayurveda” című könyvéből. Folytatása következik, „A véda és a fiziológia” címmel.)

Leave a Comment

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*