Maharishi Ájurvéda

Bálrádzs Maharishi: a gyógynövények egyik legnagyobb ájurvédikus szakértője

Az alábbi történet Bálrádzs Maharishiről, a Maharishi Ájurvéda gyógynövény (rászajána) szakértőjéről szól. Bálrádzs Maharishinek köszönhetjük az Amrit Kalash elveszett receptjének helyreállítását – a Maharishi Amrit Kalashként ismertté vált, hazánkban is megrendelhető, egyedülálló antioxidáns hatású készítményt. Az alábbi magyar változat a „Balaraj Maharishi and the first clinical trial of Ayurvedic medicines in the West” című  cikk átirata, amely a J Ayurveda Integr Med. ájurvédikus szakfolyóirat 2010. július-szeptemberi számában jelent meg a  222–224. oldalon.

Bálrádzs Maharishi és az ájurvédikus készítmények első klinikai vizsgálata nyugaton

A következő beszámoló egy 1984-ben megrendezett ájurvédikus tanfolyamon résztvevő (hat tagú, nyugati országokból származó) orvoscsoport feljegyzései alapján készült el; akik a 15 hónapon át tartó tanfolyamon tapasztaltakat jegyezték le.

A tanfolyam részeként, 1985. februárjában felkérték ezt a csoportot, hogy csatlakozzanak a Vaidjacsoporthoz Brazíliában, amely Dél-Amerikában őshonos egészségügyi hagyományokról tartott egy két hetes gyakorlatot. Itt történt, hogy először kerülhettek személyes kapcsolatba Balrádzs Maharishivel, korának nagy alakjával, aki ebben a tárgyalt időszakban ájurvéda tanácsadóként tevékenykedett Andhra Pradesh kormányában.

„A konferencia több órás munkarendet kívánt meg, az utolsóban több órán át tartó előadáson többek között az elnök, Maharishi Mahesh Yogi beszélt. Ahogy ültünk és figyeltük az eljárásokat, mi és mások is figyelmesek lettünk arra, hogy ez az ember a színpadon, mozdulatlanul ült órákon át, vagy legalábbis anélkül ült, hogy megmozdult volna a legcsekélyebb mértékben is. Az őt körülvevő belső csend és nyugalom jelenléte tapintható volt. Az első ülés után mi és minden csoport szerette volna tudni, hogy ki lehet ez a rendkívüli személy. Azt mondták, hogy ez  a férfi volt Maharishi Bálrádzs, egy magas rangú és nagy tiszteletnek örvendő személy, aki nagy ismerője a ájurvédikus gyógynövényeknek és azok felhasználásának – a Dravyaguna tudományának. A konferencia során Bálrádzs Maharishi beszámolt nekünk az élettörténetéről.”

Maharishi Ájurvéda konferencia - Bálrádzs a képen: b5.
Maharishi Ájurvéda konferencia – Bálrádzs a képen: b5.

Maharishi 17 éves lehetett, amikor vonattal utazta be Észak-Indiát. Útjai során megismerkedett Sannyasival, aki egy alkalommal megkérdezte tőle, hogy mit szeretne elérni az életében? A fiatal férfiben ekkor fogalmazódott meg célja, hogy „boldoggá szeretné tenni az embereket”. Ezért indult el szülőfalujából is, hogy megtanulja a gyógyítás hagyományos eszközeit.

Ez a hozzáállás mélyen megérintette  Sannyasit, aki  felajánlotta Bálrádzsnak, hogy tanítani fogja és megkérte, hogy kövesse őt. Kiderült ugyanis, hogy  Sannyasinak komoly ájurvédikus orvosi tapasztalata volt, valamint ismeretei kiterjedtek gyógynövények széleskörű használatára is. Ily módon, kamasz fiúként kezdett el tanulni Bálrádzs a városban, és  shishya-ként (tanuló) az első ájurvédikus konferencia résztvevője lehetett.

Bálrádzs mesterével bárhol is járt, minden alkalommal bebarangolták a környező erdőket, a mezőket, sivatagokat India szerte, de különösen a Himalájában szereztek tapasztalatokat. Útjaik során minden alkalommal, amikor találkoztak egy-egy addig Maharishi számára ismeretlen  növénnyel, mestere elmondta neki ezek nevét, családját, nemzetségét, főbb tulajdonságait, használatát, és azt is, hogy milyen kombinációban és feltételekkel lehet őket gyógyításhoz alkalmazni. Sok éven át járták útjukat India-szerte és különösen a Himalájában. Így történt, hogy Bálrádzs Maharishi több mint 4000-féle gyógynövény ismeretét szerezte meg útja során.

Egy nap úgy határoztak, hogy Brazíliába utaznak, ahol létrehozták a Vaidja-csoportot és dél-amerikai tanulmányutakon vettek részt, azért, hogy a dzsungelben honos növényekkel ismerkedhessenek meg. Maharishi itt enciklopédikus tudásra tett szert a gyógynövények ismeretében. Majd mesterével ezt követően írták le tudásanyagukat, mint „sarvagyan oushadhi”-t – a gyógynövények egyetemes ismeretéről.

Harminc évvel első találkozásuk után, tanára azt mondta Maharishinek, hogy menjen, és tudását adja át a világnak. Profi karrierjét így kezdte tehát Vaidya Sannyasi guru sok éves képzése által.

Maharishi Bálrádzs gyógyító munkáját Dr. Raju Hyderabadnál folytatta, akivel találkoztunk is a konferencia során Brazíliában. Raju kifejtette nekünk, hogy az erdőkben élő törzsi népek annyira  tisztelték Bálrádzst, hogy kívánsága szerint növényeket gyűjtöttek neki havi rendszerességgel a dzsungelben és cserébe mindezért a munkájukért Bálrádzs meglátogatta őket, hogy betegségeiket kezelje.

Azt mondta nekünk, hogy sok története van ezekből az időkből, amikor Brazília őserdeit járta. Például beszámolt egy ritka, bhutumbil nevezetű növényről, amely komoly gyógyászati értékkel bír, de olyan helyen él, ahol főleg kobrák fészkei találhatók: gyökerei olyan biztonságot nyújtanak ezeknek az állatoknak, hogy bárhol is nőjön, ott biztosan a kobrák is jelen vannak.

Azoknak, akik bhutumbi szüretre vállalkoznak, komolyan számolniuk kell a veszéllyel, amit a kígyómarás jelent. Természetesen azt sem szerették volna, hogy akár egy állat is elpusztuljon a növények begyűjtése miatt, ezért megoldást kellett találniuk.  A válasz elképesztően egyszerű volt! Egy speciális porral szórták be a kobra fészket, melytől a kígyók fél órán át kábult állapotba kerültek. Eközben ők kiásták a növényt, majd egy újabb port szórtak a kígyókra, amelynek az volt a célja, hogy az esetlegesen megsebzett kígyók sebei gyorsabban meggyógyulhassanak.

Bálrádzs élettörténetét Sannyasi mesteréről való beszámolójával fejezte be, akihez évekig nem tudott visszatérni a Himalájába. Amikor megkérdezték, hogy ugyanazt jelentette-e számára Sannyasi, amit első találkozásukkor, amikor mindössze tizenhét éves volt, Maharishi egyszerűen annyit mondott: „igen, természetesen.” 1985-ben Raju kérésére látogatták meg az idős gurut, hatvan évvel később az első találkozás után. Tisztelt guruja korának minden normális életkori jövendölését felülmúlva, matuzsálemi kort megérve hunyt el 2001-ben.

Más alkalmakkor is feltárta Bálrádzs Maharishi az  élete további aspektusait és tapasztalatait. Egy alkalommal az Indiában honos oleander növény gyógyhatásairól számolt be, mely megdöbbentő volt. Ez a növény ugyanis rendkívül mérgező: antropint, sztrichtint valamint egyéb cardioglycides vegyületeket tartalmaz, amelyek már egyenként is végzetesek az élő szervezetre. Olyannyira ismert a növény mérgező hatása, hogy adagolása a legkisebb mértékben is tilos. Amikor tanítványai meglátták, hogy Maharishi egy oleander sarjat tart a kezében mindenki megdöbbent, ő mégis gondosan mérlegelve a következőket mondta: „Ha leveleit citromlébe áztatjuk egy napig, majd addig forraljuk, míg zselés anyagot nem nyerünk belőle, egy olyan szert kapunk, amely gyógyítja a maláriát.”

Mesterétől való függetlenedésének elnyerése után, 1947-ben Lord Mountbatten, az utolsó brit alkirály megkérte, hogy csoportjával együtt kísérje őt vissza Angliába, ahol szükség van ilyen nagy tudású emberekre. Maharishi ezt a felkérést nem fogadta el, mert kötelességének érezte a saját hazájában élő betegek segítését.

Egy másik alkalommal, egy olyan megbízatásra kérték fel, melynek keretében a nyugati emberekhez is el kívánták juttatni a teljes ájurvédikus bölcsességet. Ehhez később jelentős támogatását adtak ájurvédikus gyógyszerek révén, melyeket klinikai vizsgálatok lefolytatásához vettek alapul. Ennek köszönhető, hogy az ájurvédikus tudás és hagyományok nemzetközi ismertségre tettek szert. Bálrádzs Maharishi sokat utazott Európában és Amerikában, ahol utasításokkal látta el az orvosokat az ájurvédikus készítmények és a gyógynövények használatához.

Egy alkalommal megkérdezték tőle, hogy „Ismer-e olyan képletet, ami gyógyír, minden betegségre?” Maharishi azt válaszolta, hogy ez a kérdés már az ókorban foglalkoztatta az embereket, különösen a nagy Rajavaidyas királyt és annak gyógyítókból álló csapatát. A választ soha nem foglalták írásba, de ismertté vált, hogy Sadhu Vaidya sok éves munkát fektetett abba, hogy olyan készítményeket állítson elő, mely az emberiség szolgálatába állítható.

Bálrádzs Maharishi volt az, aki először elemzi ezeket a készítményeket, melyeket „Amrit Kalash”-nak nevezett  és az ún. „ezüst kalash” tégelyekben mutatott be. Így jött létre a Maharishi Amrit Kalash Ambrosia tabeletta is.

A modern tudomány és az integratív orvoslás a legnagyobb hozzájárulását adta Bálrádzsnak és híveinek, hogy ájurvédikus készítményeiken tudományos kísérleteket végezzenek egy idegen országban, Hollandiában. Balrádzs gyógynövény készítményeinek hatékonyságát, összetételét és krónikus betegségekre gyakorolt hatásait vizsgálta a néhai George Janssen, holland kutató.

A készítmények kapcsán tárgyalást hívtak össze, amely a holland egészségbiztosító, Zilveren Kruis (Ezüst Kereszt) felügyelete alatt zajlott. Ellenőrizték a gyógynövény készítmények krónikus betegekre gyakorolt hatását. Olyan betegeket vizsgáltak, akik a nyugati orvoslás eredményei szerint gyógyíthatatlannak voltak nyilvánítva, akiknek állapotára a medicinális kezelések már nem voltak hatással. Így bármiféle javulás, ami a vizsgálat során bekövetkezett, az kizárólag az ájurvédikus készítmények eredménye lehetett. Annak ellenére, hogy a vizsgálatok ilyen negatív feltételek mellett zajlottak, a készítmények mégis hatalmas áttörést jelentettek. A Zilveren Kruis képviselője úgy nyilatkozott, hogy hajlandóak lennének anyagi támogatást nyújtani annak érdekében,  hogy egyes biztosítottakat vizsgálatok alá vessenek és Balrádzs ájurvédikus receptjei alapján készített orvosságaival kezelje őket.

Természetesen a betegek komplett ájurvédikus kezelést kaptak, amely magába foglalta az aharavihara ajánlásait (diéta és életmód), valamint az aushadi (növényi eredetű gyógyszerek) módszereit. A vizsgálat eredményei alátámasztották, hogy a hagyományos nyugati orvoslás az ájurvédikus kezelésekkel együtt olyan gyógyíthatatlannak ítélt állapotban lévő betegek életkilátásait is javítja, akiket eddig a medicina önmagában nem volt képes megmenteni. Ennek alapján szorgalmazták Bálrádzs Maharishi módszereinek az integratív orvosi gyakorlatba való adaptálását, melynek eredményeként most már egynél több rendszer áll rendelkezésre a betegek egyéni igényeinek megfelelően.

Források.:

  1. A Janssen GW. Maharishi Ayur-Véda tíz krónikus betegség kezelésére: A kísérleti tanulmány. Ned Tijdschr voor Integrale Geneeskunde. 1989; 5:586–94
  2. Cikkek, tanulmányok a  Medknow szaklap kiadványaiból

Leave a Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*