Maharishi Ájurvéda

Az érzelmek és a gondolkodás hatása az egészségre – I. rész

A gondolatok és az érzelmek egészségünkre gyakorolt hatása a modern gyógyító tudományok egyik legfontosabb felfedezése. Az alábbi cikksorozatban, amely Dr. Hari Sharma és Dr. Christopher Clark széles körben egyetemi tankönyvként is használt könyvének egyik fejezetéből származik (Contemporary Ayurveda. Medicine and Research in Maharishi Ayurveda. Churchill Livingston, New York, 1998), a szerzők rendkívüli mélységben mutatják be mindannak elméleti hátterét és gyakorlati alkalmazását, ahogyan a Maharishi Ájurvéda a témához közelít. Ajánlott olvasmány minden szakember és laikus számára, akit csak a természetes és alternatív gyógyítás érdekel!

Bár a Maharishi Ájurvéda egészségfelfogásának alapja a tudat, azaz a gondolatokon és érzéseken túli tartomány, e rendszer nem hagyja figyelmen kívül a gondolkodásnak és az érzelmi működésnek az egészségre gyakorolt hatását sem.

Egy nemzedékkel ezelőtt a Maharishi Ájurvéda nézete, hogy az emberi viselkedés és az érzelmek komoly hatást gyakorolnak az egészségre, a legtöbb orvos és tudós számára vitathatónak tűnt volna. A New England Journal of Medicine még a nyolcvanas években is „folklórként” jellemezte azt az elgondolást, hogy az érzelmek hatással lehetnek a betegségekre. Manapság viszont ez már orvosi közhely. Számtalan kutatás talált kapcsolatot a kettő között, és a legtöbb ember hallott már olyan történeteket, amelyek alátámasztják ezt az elképzelést. Az egyik legismertebb Norman Cousins, a neves amerikai újságíró története, aki az életét fenyegető, súlyos betegségéből a Marx testvérek filmvígjátékait nézve és pozitív életszemléletét megőrizve gyógyult meg.

A viselkedés és az érzelmek hatása az egészségre: az ódzsasz és a három guna

Azt a leglényegesebb módot, amelynek segítségével az Maharishi Ájurvéda tudat-modellje leírja az elmének a testre gyakorolt hatásait, már korábban tárgyaltuk. Mint láthattuk, ez a modell a tudatot, az elmét és a testet egyetlen kontinuum három részeként fogja fel, amelynek a tudat az alapja. A megnyilvánulás folyamatában az elme előbb nyilvánul meg, mint a test. Így azt várhatjuk, hogy az elme alapvető hatással lesz a testre. Ez a fenti modell rövid vázlata, ám a továbbiakban eddig még nem tárgyalt részletekre is kitérünk.

Korábban szóltunk már arról a három szakaszról, amelyben a mentális tartomány megnyilvánul. Ezek az ego vagy „énség” (ahankára), az intellektus (buddhi) és az elme (manasz). Az énség az individualitásnak az egyetemesből való kilépése. A buddhi, az intellektus, az az elem, amely képes az elkülönítésre. A buddhi arra való képtelenségét, hogy visszaemlékezzen az eredendő egységre, miközben belemerül a sokság egymás utáni szakaszokban végbemenő megnyilvánulásaiba, nevezik pragjá-aparádhának. Ez a tudatos értelem tévedése, mely számos módon vezet a betegségek kialakulásához. Ott van továbbá a manasz, az elme. Az elme gondolatokat táplál, némelyek egészségünk javára válnak, némelyek nem. Láttuk már, hogy a Maharishi Ájurvéda miként teremt tökéletes egyensúlyt az ahankára, az intellektus és az elme számára legfontosabb mentális technikája, a Transzcendentális Meditáció révén, és hogy ez a testben is mélyreható változásokat szül. A Maharishi Ájurvéda mindezt kiegészíti annak ismeretével, hogy a gondolatok, az elme tartalmai miként hatnak a testre, továbbá hogy milyen módszerekkel lehet ezt a tartományt a leghatékonyabban rendbe tenni.

A három guna

A Maharishi Ájurvéda által figyelembe vett egyik tényező a három guna: a szattva, a radzsasz és a tamasz. Úgy tartják, hogy ezek az anyagot megelőzően nyilvánulnak meg, ugyanúgy, ahogyan az elme is elsődleges a testhez képest. Maharishi a Bhagavad Gítához írt kommentárjában így magyarázza a három guna működését:

„A fejlődés folyamatát e három guna viszi véghez. A fejlődés a teremtést és annak előre haladó kibontakozását jelenti, amelynek alapjában a cselekvés áll. A cselekvésnek a radzsó-gunára van szüksége ahhoz, hogy lendületet kapjon, és a szató-gunára, valamint a tamó-gunára, hogy a mozgás irányát fenntartsa.

A tamó-guna természete az, hogy megfékezzen vagy lelassítson, ám nem szabad azt gondolnunk, hogy amikor a mozgás felfelé halad, akkor a tamó-guna nincs jelen. Minden folyamat előrehaladásához szükség van az adott folyamat szakaszaira, és minden szakasznak, bármilyen rövid is legyen térben és időben, szüksége van egy olyan erőre, amely azt fenntartja, valamint egy másik erőre, amely azt egy újabb állapottá fejleszti. Az az erő, amely egy újabb állapot fejlődését segíti elő, a szató-guna, míg a tamó-guna az, amely megfékezi vagy lelassítja a folyamatot, annak érdekében, hogy a már létrehozott állapotot fenntartsa, és ezáltal az a következő szint alapjául szolgáljon.” [Maharishi kommentárja a Bhagavad Gítához, 2. fejezet 45. vers.]

Mindez arra utal, hogy a gunák hatása egyetemes, ám az emberi elme keretei között sajátos hatásaik vannak. A szattva a kreatív hatás, teljes mértékben pozitív. A radzsasz adja a cselekvésre való ösztönzést, a tamasz visszafog vagy nehézzé tesz. E kettőre is szükség van bizonyos mértékig, ám egy fokon túl negatívvá válnak. Csaraka úgy írja le azokat az embereket, akikben a szattva uralkodik, hogy „jó az emlékezetük, odaadóak, hálával teltek, tanultak, tiszták, bátrak, ügyesek, eltökéltek, bátran harcolnak a csatában, mentesek a szorongástól, értelmük jól irányított és komoly, s erényes cselekedetekkel foglalatoskodnak.” (Csaraka-szanhitá, Vimánaszthánam, 8.10.) A radzsasz ezzel szemben a dühre és az önuralom hiányára hajlamosít, míg a tamasz a tehetetlenségre, a romlottságra és a tompaságra.

Mindazt, ami a szattvát növeli az elmében, rendkívül értékesnek tartják. Mindenben, ami ezt csökkenti vagy a radzsaszt, és különösen a tamaszt fokozza, ajánlatos mértékletességet tanúsítani. Alább áttekintjük azokat a tényezőket, amelyek befolyással vannak az egészségünkre. Hatásmechanizmusuk egyik legfontosabb eleme, hogy növelik a szattvát. Úgy tartják, hogy a szintén ebben a részben tárgyalt, úgynevezett „viselkedési raszájanák” is a szattvát fokozzák. Az étrendnek is komoly hatása van: bizonyos ételek, mint a rizs, a mandula, a ghí, a tej és a méz növelik a szattvát. A radzsaszt növelő ételek a vörös húsok, valamint az erősen sós, savanyú, forró, fűszeres vagy erőteljes ízű fogások. Ha egy étel égető érzést hagy maga után (mint például a csilipaprika), növeli a radzsaszt. A tamaszt növelő ételek az alkohol, a gyorséttermi „szemét kaja” (junk food), valamint a maradékok. Ha az étel állott, büdös, bomló, tisztátalan vagy elveszítette az ízét, a tamaszt fokozza.

A Maharishi Ájurvéda szerint azonban a szattva növelésének leghatékonyabb módja, ha mentális technikák – nevezetesen a Transzendentális Meditáció és a TM-Szidhi program – révén kitágítjuk a tudatot.

Az ódzsasz

Egy másik fontos tényező az ódzsasznak nevezett anyag. Az ódzsasz a tökéletes emésztés és anyagcsere folyamata során létrejövő legfinomabb anyag, ám szerepe még ennél is fontosabb. Úgy tartják, hogy az ódzsasz az „ajtóba helyezett lámpás”, mely mindkettőt megvilágítva kapcsolatot teremt a tudat és a test között, és így biztosítja azt, hogy a természeti törvény szekvenciája megfelelő módon kifejeződjék a testben. Ezen felül az ódzsasz a test különböző szöveteit – a dhátukat – is táplálja.

Az ódzsasz az egész testet átjárja. Csaraka szerint, amikor az ódzsasz mennyisége nagymértékben lecsökken, maga az élet kerül veszélybe. (Csaraka-szanhitá, Szútraszthána, 17.74.) Amikor az ódzsasz bőségben jelen van, erőt ad, kiváló immunitást, elégedettséget és jó emésztést biztosít. Úgy tartják, hogy ez a legfontosabb biokémiai vegyület, amely a tudat hatását közvetíti a test felé.

Az ódzsaszt fehér, olajos anyagként írják le. Két fajtája van, az általános és a magasabb. Úgy tarják, hogy az ódzsasz magasabb formájából mindössze nyolc cseppnyi létezik az ájurvéda által hridajának nevezett struktúrában. E fejezet későbbi részében még kitérünk arra, hogy anatómiai értelemben mi is lehet a hridaja.

Az összes ájurvédikus kezelés célja, hogy növelje az ódzsasz mennyiségét, és hogy elejét vegye az ódzsasz csökkenésének. Az egészség helyreállítása és a betegségek megelőzése céljából mindkét aspektust központi jelentőségűnek tartják.

Az ódzsaszt növelő tényezők, amelyeket maximális mértékben érdemes kiaknázni, az alábbiak:

  • A tudat. Az ódzsasz termelését meghatározó legfőbb tényező az egyén tudatszintje. Ahogyan a belső Önvaló egyre „éberebbé” válik, ennek egyik eredménye, hogy spontán módon több ódzsasz termelődik. Ez részben tükrözi azt az elvet is, hogy a megvilágosodás irányában való növekedés egyúttal a belső boldogságban való növekedést jelenti. Az öröm az ódzsasz létrehozásának leghatékonyabb eszköze.
  • A jó emésztés és kiegyensúlyozott étrend. A Maharishi Ájurvéda étrenddel kapcsolatos ajánlásai mind az ódzsasz termelésének fokozására irányulnak, hiszen a tökéletes emésztés és anyagcsere folyamata által létrehozott legvégső vegyület az ódzsasz.

Két további mozzanatot érdemes még kiemelnünk. Az első, hogy néhány étel közvetlenül fokozza az ódzsaszt, míg mások csökkentik azt. Csaraka leírja az ódzsasz tulajdonságait, és azt mondja, hogy azok az ételek, amelyek hasonló tulajdonsággal rendelkeznek, szintén növelik az ódzsaszt. Ilyenek a tej, a ghí és a rizs. Azok az ételek, amelyek ellenkező sajátságokkal bírnak, mint például az alkohol, csökkentik az ódzsasz mennyiségét, és rombolják a minőségét. A második lényeges gondolat, hogy az ódzsasz termelésében nem csak az játszik szerepet, hogy az ember mit eszik, hanem az is, hogy ételét miként készíti és miként fogyasztja el. Az az étel, amelyet szeretetteljes, felemelő és kellemes környezetben veszünk magunkhoz, növelni fogja az ódzsaszt.

Az ódzsaszt az alábbi tényezők növelik még:

  • Az érzelmek, a beszéd és a viselkedés pozitivitása. A szeretet, az öröm és az elfogatás több ódzsaszt és jobb immunrendszert teremt. Ez az elv jól összevág a modern test-elme orvoslás eredményeivel, és ezen eredmények megértésének alapját képezheti.
  • A pancsakarma, az ájurvédikus tisztító terápia, mely eltávolítja a méreganyagokat a srótákból, a test fiziológiai csatornáiból. Az eljárás fokozza a sejteknek azt a képességét, hogy felvegyék és befogadják az ódzsaszt, elősegítve ezzel a test megújhodását.
  • A raszájanák, a speciális ájurvédikus gyógynövényi és ásványi készítmények. A raszájana szó definíciója így hangzik: „ami az egész testben előmozdítja az ódzsasz teremtését”. A raszájanák alapját képező elveket és a velük kapcsolatban végzett kutatásokat egy következő fejezetben fogjuk majd bemutatni.

Azok a tényezők, amelyek csökkentik az ódzsaszt, és amelyeket jobb kerülnünk:

  • A negatív érzelmek minden formája.
  • Stressz.
  • Sietség, kapkodás.
  • Túlzásba vitt testgyakorlás. A testmozgás helyes mennyisége egyénenként változik. Úgy tartják, hogy a túlzásba vitt fizikai terhelés nyomán ránk törő gyengeség érzése részben az ódzsasz veszteségből fakad.
  • Böjtölés. A mértékletest böjtölés speciális, orvos által felügyelt helyzetben alkalmazza a Maharishi Ájurvéda, ám a túlzásba vitt böjtölés a testszövetek kiéheztetésével és az őket tápláló ódzsasz csökkentésével legyengítheti a testet.
  • Durva vagy nagyon könnyű étrend.
  • A szélnek és a napnak való túlzott kitettség.
  • Az éjszaka nagyobb részében való virrasztás.
  • A testi folyadékok (mint a vér) nagymértékű vesztesége.
  • Túlzásba vitt szexuális tevékenység.
  • A testet ért sérülés vagy trauma.
  • Alkoholos italok fogyasztása.

(Folytatása következik, melynek témája az ódzsasz, a boldogságért, jó egészségért és hosszú életért felelős, különleges vegyület.)

Leave a Comment

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

*