Felsõfokú rendõrszervezõi szaktanfolyam 1996/97.

SZAKDOLGOZAT

A Transzcendentális Meditáció (TM)
felhasználási lehetõségei a bûnmegelõzésben

Írta: Stanka Zsuzsanna r. százados
Szolgálati hely: Országos Rendõr-fõkapitányság
Interpol Magyar Nemzeti Iroda


Bevezetés

Világjelenség a bûnözés növekedése, amely alól Magyarország sem kivétel. Térségünk specialitása, hogy az 1989-es rendszerváltással egy diktatórikus, rendõrállam-jellegû rendszerrõl áttértünk a szabadabb, demokratikusabb, piacgazdaságra épülõ társadalmi berendezkedésre. Közhely, hogy a szabadabb gazdasági élet, a határok megnyitása, a törvények liberalizálódása kedvez a bûnözésnek, amelyet csak súlyosbít Magyarország földrajzi helyzete (központi elhelyezkedése miatt a gépkocsilopások, a kábítószer-kereskedelem, a keleti maffiák megtelepedésének egyik gócpontja). A társadalomban végbemenõ kedvezõtlen folyamatok – a szociális háló megszûnése, tömeges elszegényedés, munkanélküliség – ugyancsak a bûnözés irányába terel egyes rétegeket.

Ilyen objektív adottságok közepette különös figyelmet kell fordítani minden olyan lehetõségre, amely elõsegítheti a negatív folyamat – a bûnözés növekedése – elleni harcot. Véleményem szerint ezek közé tartozik a TM is.

A dolgozatban elõször a kriminális személyiség kialakulásának objektív és szubjektív elemeit veszem sorra, majd az igazságügyi büntetõ rendszer anomáliáiról beszélek, ezt követõen áttérek a TM ismertetésére, elhelyezésére a hasonló technikák között, végül kitérek a módszer felhasználási lehetõségeire a bûnmegelõzésben, ismertetem ennek tudományos bizonyítékait.

A kriminális személyiség kialakulása

Elõször le kell szögeznünk, hogy nem minden büntetõ eljárás alá vont személy kriminális személyi-ség: nem tartoznak ide ugyanis a gondatlan elkövetõk, a közlekedési bûncselekmények elkövetõi, és még sorolhatnánk. Kriminális személyiségzavart mindenekelõtt az etikai bûncselekmények tetteseinél figyelhetünk meg.

Popper szerint (1) a “bûnözés komplex társadalmi jelenség, amelyet gazdasági, társadalmi, és részben biológiai tényezõk határoznak meg.” Ma azt valljuk – korábbi szélsõséges nézetekkel ellentétben –, hogy az ember nem születik bûnözõnek, hanem azzá válik.

Gönczöl úgy véli (2) a bûnözés végsõ soron a tár-sadalmi struktúrában lejátszódó folyamatok nem kívánt eredménye.

A bûnözõvé válás objektív tényezõi

Gönczöl szerint a hátrányos szociális helyzet hajlamosít a bûnözõ életmód kialakítására, mert bár minden társadalmi rétegbõl kerülnek ki bûnözõk, de minél jobb anyagi körülmények között nevelkedik az egyén, annál kisebb a statisztikailag kimutatható bûnözési hajlam (3) (természetesen megint csak az etikai jellegû bûncselekményekrõl van szó).

A társadalomban elfoglalt alacsony hely gyakori normakonfliktust idéz elõ, az egyén tudatszintje nem ritkán az átlagnál alacsonyabb – az egyén nem részesül megfelelõ mûveltségben, és ez a tendencia sajnos a rendszerváltással csak fokozódik, ugyanis az iskola esélyegyenlõség-kiegyenlítõ szerepe egyre inkább háttérbe szorul –, az alacsony képzettség miatt kevésbé szólhat bele az egyén a társadalmi döntésekbe, életminõsége az átlag alatt van, gyakran nem képes kulturált életvezetésre. Kedvezõtlen lakáskörülmények között él, munkanélküli, vagy ha nem, leginkább csak rosszul fizetett, egyhangú fizikai munkát talál. A családtervezés nem épül be a gondolkodásába, sok gyermeket kell eltartania. Nem ritka, hogy már a szülõ is bûnözõ életmódot folyatott, az alkohol és a különféle kábítószerek beépültek a család életébe.

A fenti tényezõk gyakori frusztrációt, stresszt okoznak az egyénben, végsõ soron a társadalmi elvárások iránti közömbösséghez, sõt szembenálláshoz vezethetnek. Gönczöl szerint “vannak csoportok, akikhez el sem jut az uralkodó normák többsége, nem is tudják, társadalmi elvárások szempontjából mit szabad tenniük, mit nem” (4). A szegénység és a deviáns viselkedés sûrûn újratermelõdik, ha a negatív tradíciók, szokások beépültek a közösségbe, a családba, de néha az is elég, ha a labilis személyiségû egyén kikerül a korábbi szoros, hagyományos közösségi kontroll alól. (Lásd az erõteljes iparosítás hogyan kényszerített falusi embereket arra, hogy kiszakadjanak tradicionális közösségükbõl, és gyökértelenül, kitéve az urbánus lét bûnre csábító tényezõinek, hogyan váltak bûnözõvé olyan személyek, akik eredeti közösségükben megmaradva valószínûleg nem váltak volna azokká).

Az individualizálódás, a közösségek, családok szétesése, a megtartó erõ hiánya ugyancsak a bûnözés felé sodorhat arra hajlamos egyéneket. Általános jelenség, hogy “a tisztes szegénység”, mint érték eltûnõben, és sok más értéket is kiszorítva a pénz, a jómód kezd döntõ értékmérõvé válni. Megfigyelhetõ, hogy a társadalom morális szintje lejjebb szállt, a magyar “vadkapitalizmus” korában társadalmi méreteket öltött az (adó)csalás, illegális termékekkel kereskedés, korrupció stb. Ilyen helyzetben az egyébként is bizonytalan erköcsi struktúrájú egyének még inkább ki vannak téve a bûnözés csábításának.

Az objektív társadalmi tényezõk mellett természetesen nem elhanyagolhatók a kriminális személyiség szubjektív vonásai sem, hisz tudjuk, nem minden hátrányos körülmények közt élõ személybõl lesz bûnözõ.

A bûnözõvé válás szubjektív tényezõi

Nyilvánvaló, hogy a bûnözés nem egyértelmûen szegénységre-gazdagságra, fejlett-fejletlen társadalomra visszavezethetõ probléma. (Példaként felhozható, hogy amikor a svéd társadalom eljutott legendásan magas életszínvonalára, a bûnözés nem csökkent társadalmi szinten, hanem nõtt, azzal a különbséggel, hogy arányában kevesebb lett a vagyon elleni bûncselekmény, ugyanakkor megszaporodtak az erõszakos, garázda tettek.) (5)

A társadalmi tényezõket tehát egyedi sajátságok, idegrendszeri adottságok egészítik ki. A kriminális személyiségnél a gyenge vagy károsodott idegrendszer gyermekkorban gyakran hipermobilitásban, nyugt-alanságban, túlzott érzékenységben mutatkozik meg. Érzelmi kielégítetlenségben szenved, ami a funkciójában sérült család következménye (szétesõ, közös élményeket, intim beszélgetéseket nem nyújtó család, vagy egyáltalán nem is létezõ család – lásd állami gonozottak). Gyakori jelenség a kriminális személyiség esetén az érzelmi zavar, nem képes tartós kötõdésre, neurotikus alkat, elsivárosodott érzelmi világú, konfliktusra azonnal agresszióval válaszol, gyakran szorong, kudarcbeállított, hangulatilag labilis, ingerlékeny, realitásérzéke csökkent, az érzelmi hiány kompenezálására keresi a feszült, rövid ideig tartó izgalmi helyzeteket.(6) További személyi vonásai a cinikus életszemlélet, az erõfeszítés nélküli életre való berendezkedés, emellett gyakran szexuális szabadosság, nyílt agresszió jellemzi.

A kriminális bûnözõ alkat kialakulása nem függ döntõen az intellektustól, vagyis nem a belátás hiánya okozza, hanem fõleg érzelmi zavarok állnak a háttérben. Ez fontos felismerés, mivel elõrevetíti azt a tényt, hogy a bûnözés emiatt nem szüntethetõ meg büntetéssel, “megmagyarázással”, a felelõsségérzet felébresztésével, csak az érzelmi zavar megszüntetésével. Erre pedig a mai igazságügyi rendszer nincs berendezkedve.

Popper a következõ lényeges tulajdonságokban foglalja össze a bûnözõ személyiséget (7):

1) Alacsony feszültségtûrõ képesség a társadalmi viszonyokban, az interperszonális kapcsolatok során.Ennek következménye, hogy könnyen csábul, hajlamos narkotikumok szedésére (drog, alkohol).

2) Rövid ideig tartó, intenzív feszültség igénye, általában agresszív töltettel. A nagy feszültséget a semmittevés periódusa követi, a rendszeres munka által megkövetelt mindennapi alacsony feszültségszintet nem bírja (munkakerülés).

3) Bûncselekményekben megnyilvánuló oppozíciós, agresszív tendenciák. A gyakran infantilis személyiségû bûnözõ nem tudja magát elhelyezni a társadalomban, személyisége laza struktúrájú.

4) A bûnözõ életmódban megnyilvánuló szerepjátszás. Szintén laza személyiségstruktúrára utal, fõleg a szélhámosság jellegû bûncselekmények elkövetõi élvezik a “személyiségcserét”.

5) A szexuális élet infantilis vonásai, ami nagyarányú biszexualitásban (börtönélet), promiszkuitásban mutatkozik meg. Éretlen, zavart személyisége miatt fél az egyenrangú párkapcsolattól, ezért viszonylag gyakori a csoportos nemi erõszak, ahol a partner kiszolgáltatott.

Mint már utaltunk rá, a fenti tulajdonságok a gyermek- és serdülõkori fejlõdés során elszenvedett érzelmi sérülésekre (torzult család, iskolai kudarcok, kriminális csábítás a környezetben) és a személyiség adottságaira, hajlamosító tényezõire vezethetõk vissza. Összegezve: pszichológiai szempontból a bûnözés mögött többnyire torzult személyiségfejlõdés áll.

A bûnözõ és az igazságügyi rendszer

A kriminális személy életútja során elõbb-utóbb ütközik az igazságügyi rendszerrel, a büntetõ eljárás és büntetés végrehajtás alanyává válik.

Ha elsõ bûnelkövetõvel van dolgunk – fõleg fiatalkorúval, akinek személyisége még rugalmas, nem szilárdult meg -, a büntetõ eljárás dramatizált elemei (kihallgatás, tárgyalás), az addigi egzisztenciális létforma, morális világ, interperszonális kapcsolatok összeomlása esetleg visszatartó erõvel hathat. Ha azonban a kriminalitás létformává vált, a többszörös visszaesõ már belekalkulálja életébe a büntetést, õ és környezete is adaptálódik az idõszakos szabadság-megvonásokhoz, egyéb büntetésekhez.

Minden jel arra mutat, hogy az igazságügyi rendszer alapját képezõ “elrettentés” nem hatékony fegyver a bûnözés ellen. Sõt, a hosszas elzárás megnehezíti a reszocializációt, a börtönévek alatt lazulnak a családi, társadalmi kapcsolatok, a bûnözõ beépül a kriminális szubkultúrába (közhely, hogy a “kis” bûnözõt a börtönben szerzett tapasztalatok, ismeretek, kapcsolatok tehetik “kemény” bûnözõvé).

Ez a felismerés természetesen nem új, és az utóbbi 40-50 évben komoly erõfeszítések történtek arra, hogy a büntetés végrehajtása során megpróbálják pozitív irányban befolyásolni a bûnözõ torzult személyiségét. Ebbe tartozik a rendszeres munkavégzés a szabadságvesztés alatt, a nevelés, képzés, oktatás, egyéni és csoportterápia, a börtönrend liberalizációja, komfortosítás, próbára bocsátás, alternatív büntetési for-mák. Az eddigi próbálkozások azonban az erõfeszítések és a ráfordított összegek arányához képest csekély eredménnyel jártak a világ minden táján. Ez nem csoda, hisz ezeket a programokat az alanyok gyakran kényszerként élik meg (ami csökkenti a hatásukat), ráadásul gyermekkor óta rögzült személyiségtorzulásokat kellene orvosolni a börtön-, illetve javítóintézeti élet egyébként is meglévõ személyiségtorzító hatása mellett. Az elzártság, a hasonlóan sérült személyek társasága rendszerint tovább növeli az egyén feszült, stresszes, labilis, szorongásos állapotát.

Úgy tûnik a bûnüldözés, a büntetõ igazságszol-gáltatás és a büntetés végrehajtás nem tud megbírkózni a bûnözés problémájával, csak felszíni kezelésre képes (lásd alacsony felderítési mutatók, a bûnözõ kivonása egy idõre a társadalomból annak személyiségváltozása nélkül, utógondozási kísérletek). Általános vélemény napjainkban, hogy legjobb eredményeket még mindig a szisztematikus bûnmegelõzéstõl lehetne várni (ifjúság-védelmi hálózat kiépítése, mentálhigiéniai szakemberek képzése, nevelési tanácsadók, fiatalkorúak külön kezelése a büntetõ eljárás és büntetés végrehajtás során stb.), bár teljes megoldást ez sem jelent.

A fentiekben vázolt sötét képen csak javíthat minden, a helyzet jobbítását célzó módszer – ezek közé tartozik a TM is.

A Transzcendentális Meditáció és elhelyezése a hasonló technikák között

Napjainkban a materialista világfelfogásból kiábrándult ún. nyugati kultúrájú országokban fokozott érdeklõdéssel fordulnak az emberek az ESP (az érzékeken kívüli észlelés), a parapszichológia jelenségei, az önszuggesztió, önhipnózis, relaxáció technikái (lásd Silva-agykontroll, autogén tréning, biofeedback stb.) a természetgyógyászat keleti (pl. akupunktúra), a Kelet által ihletett nyugati (pl. kineziológia, homeopátia) ágazatai, a keleti vallások (hinduizmus, buddhizmus stb.), a Kelet által ihletett új mozgalmak (szcientológia, dianetika stb.) iránt. Ezeket az irányzatokat nehéz osztályozni illetve kategorizálni, de közös ideológiai alapjuk az, hogy az ember nem csupán fizikai, hanem szellemi, lelki lény is, aki nemcsak a külvilággal folya-matos kölcsönhatásban képes változni, hanem belsõ szellemi és lelki erejénél fogva, az önmegismerés útján befelé haladva is fejlõdni, változni képes. Napjainkban Kelet és Nyugat szellemi szintézisének lehetünk tanúi, és egy olyan világszemlélet-váltás elõtt állunk, amely csak a newtoni világkép kialakulásához hasonlítható.

Ennek az ideológiai váltásnak a része a TM, a Transzcendentális Meditáció is, amely – mint a neve is jelzi –, meditációs technika. Részben keleti eredetû, mivel kifejlesztõje, egy hindu szerzetes-fizikus, Maharishi Mahesh Yogi a védikus ismeretekre alapozva dolgozta ki az eljárást, ugyanakkor nyugati technika is, ugyanis teljesen illeszkedik a nyugati mentalitáshoz és életmódhoz, egyben nyugati tudományos módszerekkel bemért, analizált, igazolt módszer.

A TM rövid definíciója (8):

“Egyszerû, természetes, erõfeszítés nélküli módszer, mely lehetõvé teszi az elme számára, hogy a gondolkodási folyamat egyre finomabb és finomabb szintjeit tapasztalhassa meg, míg a gondolkodást is átlépve (transzcendálva), az elme közvetlen kapcsolatba kerül a gondolat forrásával.“

A TM elméleti alapjai

A TM alapvetõen különbözik a többi meditációs technikától abban, hogy míg a többi technikánál valamire koncentrálni, vagy valamivel kapcsolatban kontemplálni kell, addig a TM a gondolatok szabad áramlását feltételezi. Az “ártatlanság” a technika egyik kulcsszava, vagyis erõltetés nélkül hagyni kell, hogy a tudat - a természet törvényének engedelmeskedve -, a maga ütemében jusson egyre mélyebb gondolati szintre, egészen a gondolat születésének helyéig, amelyet a TM-ben Egyesített Mezõnek, a kreatív intelligencia forrásának neveznek. Az Egyesített Mezõ a természeti törvények legmélyebb, legalapvetõbb szintje, a termé-szetben megjelenõ végtelen energia, intelligencia, teremtõképesség és rendezõerõ egységes forrása (élete végén Albert Einstein is ezt a mezõt kutatta, napjainkban pedig elméleti és kísérleti szinten számos fizikus foglalkozik vele).

A technika részletesebb elméleti kifejtésével e helyen nem foglalkozunk, mivel nem ez tanulmányunk tárgya, másrészt nincs is rá szükség, hiszen az elméleti háttér ismerete nélkül is kiválóan mûködik (járni is megtanulunk anélkül, hogy tisztában lennénk a járáshoz szükséges testi-gondolati folyamatokkal, fizikai-kémiai változásokkal). A TM az elme alaptulajdonságánál fogva automatikusan mûködik, mondhatni a “mentális gravitáció” elvén alapulva.

A TM gyakorlati elsajátítása

A TM hét lépésben tanulható meg, az egész összesen kb. 8 órát vesz igénybe. Ebbõl a tényleges technika elsajátítása kb. 1 óra, melynek során az oktató személyre szabva, csak egy tanulóval foglalkozva tanítja meg a módszert. A technika rögzüléséhez, esetleges korrigálásához még kb. 1,5 órára van szükség. A továbbiak a tanulón múlnak – hajlandó-e rendszeresen, minden nap reggel és este 15-20 percet áldozni arra, hogy nyugodt körülmények között meditáljon.

A módszer titka a rendszerességben, kitartásban rejlik, semmilyen életmód-változást, új szokásokat, új világnézetet nem igényel. Nem vallás, és elsajátításához nem kell különösebben intelligensnek lenni.

A TM gyakorlati haszna rendszeres gyakorlás esetén

A TM során az elme fokozatosan elcsendesedik, miközben stressz szabadul fel, a szervezet és elme a pihenõ éberség állapotába kerül. A stresszoldódás fontosságát nem kell hangsúlyoznunk Selye János óta, hisz tudjuk, a betegségek nagy része napjainkban a fejlett világban pszichoszomatikus eredetû, ami mögött pedig alapvetõen stressz áll.

A TM során észlelt fiziológiai változások:

Lassuló anyagcsere: lassuló, mélyülõ légzés, csökkenõ szívritmus, vérnyomás egészséges szintre csökkenése, az agyhullámoknál koherencia figyelhetõ meg, jobb és bal agyfélteke összehangolt mûködése, a bõrellenállás válaszok száma alacsonyabb, vagyis az idegrendszer lenyugszik, gyorsuló reakcióidõ.

Hosszabb távú testi stabilizáló hatás:

Álmatlanság megszûnik, asztma csökken, javuló egészség, stabilabb anyagcsere, élvezeti szerek csökkenõ fogyasztása, testsúly normalizálódás, stabil, rendezett agymûködés, gyorsabb rehabilitálódás.

Lelki stabilizáló hatás hosszabb távon:

Kevesebb idegesség, csökkenõ depresszió, javuló koncentráló készség, növekvõ érzelmi egyensúly (önbecsülés, önbizalom), memória javulása, jobb tanulmányi eredmények, stb.

A társadalmi alkalmazkodóképesség növekedésének jelei:

Csökkenõ merevség, csökkenõ zárkózottság, csökkenõ antiszociális viselkedés és ingerlékenység, növekvõ tolerancia, szívélyesség stb.

Hangsúlyozni szeretném, hogy a fenti állítások nem csupán szubjektív megfigyeléseken és beszámolókon alapulnak, hanem tudományos folyóiratokban, tanulmányokban megjelentetett kísérletek is igazolják õket (lásd a TM-mel foglalkozó szakirodalmat).

A tájékozatlan olvasóban természetesen gyanakvást kelthet, hogy egy “újabb mirákulum”-ot sikerült felfedezni, egy “mindenre jótékonyan ható csodaszert”, holott mindennapi tapasztalatából tudja, ilyen nincs.

Sajnos az elméleti háttér részletes kifejtésére – mint fentebb említettem, nincs hely és alkalom –, így csak arra kívánom felhívni még egyszer a figyelmet, hogy a TM gyakorlása során az egyén az egyesített mezõ felé törekedve az élet legmélyebb szintjéhez közeledik, ahol a természet törvényei is a legintenzívebben és leg-harmónikusabban nyilvánulnak meg. Ilyen törvény pl. az élõ szervezet rekreációs képessége (lásd az immunrendszer mûködését), tehát nem csodálkozhatunk azon, ha helyes és rendszeres gyakorlás esetén a szervezet újrafelépítõ és rendezõ képessége a szoká-sosnál nagyobb mértékben javuló egészségi állapotban jelentkezik. A technika gyakorlásával az agyhullámok mérhetõen egyre nagyobb koherenciát mutatnak, vagyis az elme egyre hatékonyabban mûködik – akárcsak a lézerfény, amely a szokásos fényforrásoknál azért “tud többet”, mert a fényhullámok koherensek benne, így a fizika törvénye szerint a lézer hatása a szám négyzetével azonos. Nincs okunk feltételezni, hogy az élõ szervezetben keletkezõ hullámok kivételt jelentenének a fizikai törvények alól.

A TM technikát és egyéb meditációs mószereket összehasonlítva megemlítendõ, hogy más módszerek is hasonló eredményekre vezethetnek, de Maharishi szerint a TM a leggyorsabb út, mivel az élet evolúciós ereje vezérli, vagyis megfelel az elme alaptermészetének. A többi technika ellenben mentális koncentrációt, irányítást tartalmaz, ami lelassítja a folyamatot, mintegy akadályt képez. (9)

A gyakorlás során fokozatosan felszabadul a szervezet a felhalmozott stressz alól, mûködése mind szellemi, mind testi szinten egyre tisztábbá, harmo-nikusabbá válik, ami elõbb-utóbb az egyén vagyis kör-nyezetére, életkörülményeinek alakulására is harmonizáló hatással lesz.

Témánk, a bûnözõ személyiség szempontjából fontos jelenség, hogy a rendszeres TM-gyakorló fokozatosan felhagy a nem morális tevékenységgel, de nem kényszerbõl, hanem automatikusan, ugyanis így érzi jól magát.(10) A TM bûnmegelõzési mechanizmusa tehát automatikusan életbe lép.

A TM lehetséges szerepe a bûnmegelõzésben

Ha a fenti részt elolvassuk, világossá válik számunkra, hogy a TM kiválóan használható bûnmegelõzésre. Miután nem igényel kiemelkedõ intellektust, életmódváltozást, szemléletváltozást, csupán a technika megtanulását és kitartó gyakorlását, amelynek aztán hamarosan jelentkeznek a fentebb felsorolt pozitív hatásai, így különösen alkalmas a javítóintézetben, börtönben folytatott terápia kiegészítéseként. A technika megtanításának költsége mininális, különleges eszközökre nincs szükség. A fogvatartottak jelentõs része bizonyára márcsak az egyhangú benti élet miatt is szívesen részt vesz a minimális feltételeket szabó programon. A csoportos gyakorlásnak egyébként erõsítõ hatása van, bár egyénileg is lehet meditálni.

Gyakorlati tapasztalatok a TM hatásáról a bûnmegelõzésben

Magyarországon még nem számolhatunk be jelentõs tapasztalatokról a TM bûnmegelõzési hatásával kapcsolatban (kivétel a hajdúszoboszlói rendõrkapitányság Bûnügyi Osztályának jelentése – lásd a mellékletet –, amely azonban tudományosan nem igazolt).

Annál több eredményt mutat fel az Egyesült Államok igazságügyi rendszere, ahol már arra is volt eset, hogy a szabadlábra bocsátás feltételeként a bíró a TM technika elsajátítását szabta a próbaidõsnek (konkrétan David Mason, a Missouri 22. kerületi bíróság bírója). E célból hozták létre 1996. október 24-én St. Louisban (Missouri) a Próbaidõs Bûnözõk Transzcendentális Meditációs Központját (11).

Az alábbiakban az USA-ban lefolytatott, a bûn-megelõzés és a TM kapcsolatát kutató számos tudományos kísérlet közül ismertetek kettõt, bár meg kell említenem, hogy a világ más országaiban is szereztek már tapasztalatot a TM felhasználásáról rehabilitációra a bûnügyi igazságszolgáltatás területén (Szenegál, Fülöp-szigetek, India stb.), de ezekhez nem rendelkezünk olyan alapos tudományos háttérirodalommal, mint az amerikai példák esetén, másrészt a nyugati kultúrkörbõl vett tapasztalatok bizonyára meggyõzõbben hatnak.

1. tanulmány: Michael C. Dillbeck és Allan I. Abrams: A transzcendentális meditációs program alkalmazása az elítéltekre (12)

A bûnözés dinamikus növekedése, a büntetõ igazságszolgáltatás egyre nagyobb leterheltsége az USA-ban éppolyan probléma, mint nálunk (1977-85 között 60 %-kal nõtt a szabadságvesztésre ítélt elkövetõk száma).

Nagy tömegek rehabilitációjáról van tehát szó, így minden módszert érdemes megvizsgálni, amely re-ményt nyújt a szabadulók sikeres visszailleszkedésére a társadalomba.

A TM igazából nem rehabilitációs technika, hanem a személyiség kiteljesítésének eszköze. A tudatosság szintjének emelésével, a gyakran torzult személyiség egészséges irányba terelésével idõvel változik az alany viselkedése; igényei, vágyai megvalósításakor sokkal inkább tekintettel lesz másokra - ideális esetben (kitartó gyakorlással, kedvezõ körülményekkel) felhagy bûnözõ életmódjával, a társadalmat károsító viselkedésével. De természetesen a részeredmények sem elhanyagolhatók.

Feltétlenül fellépõ részeredmények a fentebb ismertetett fiziológiai változások, amelyek az álmatlanság, a szorongás csökkenéséhez, a stresszel szembeni nagyobb ellenálláshoz vezetnek. Mivel a büntetésvégrehajtó intézetekben eleve feszültséggel terhelt a légkör márcsak az összezártságból, a szabályozott életbõl eredõen is, a TM harmonizáló hatása az egyénen keresztül kihat az intézmény légkörére is megfelelõ számú gyakorló esetén.

Az utóbbi 15 évben (a tanulmány 1987-ben jelent meg) 2000-nél több felnõtt, szabadságvesztését töltõ személy sajátította el a TM-et az USA-ban 18 büntetés-végrehajtási intézetben, és több száz fiatalkorú a javító-intézetekben. (13)

A tanulmányban említett konkrét példák közül kettõt ismertetek:

1) Federal Correctional Institution (Szövetségi Büntetésvégrehajtó Intézet), Milan, Michigan, USA

80 önkéntest válaszottak ki az intézményben a kábítószerfüggõségük miatt kezelésre járó fogvatartottak közül. Ebbõl 40-et véletlenszerûen kijelöltek és megtanítottak a TM használatára, 40-en a kontrollcsoport szerepét töltötték be. A kísérlet lefolytatója nem tudta, melyik személy melyik csoporthoz tartozik. Mindnyájukat elõtesztelték, majd a 10 hetes kísérlet után újból tesztelték õket, bár ekkor már csak 68-an voltak. Három személyt azért zártak ki, mert nem gyakorolták rendszeresen a TM-et, tehát megfigyelésre alkalmatlanok voltak.

A kísérlet eredménye szerint a TM gyakorlók önbecsülése nõtt (Rosenberg Self-Esteem Inventory), neurotikusságuk csökkent (Eysenck Personal Inventory), ugyancsak kisebb mértékû pszichopatológiát (MMPI depresszió, mánia, pszichasztenia, skizofrénia, hisztéria skálák), agressziót (MMPI pszichopatikus deviancia és paranoia skálák, Buss-Durkee Hostility Inventory) és megnövekedett belsõ kontollt (módosított Rotter-skála) figyeltek meg.

Más, hasonló kísérletnél tapasztaltak még jobb alváskészséget is, és kevesebb lett a fegyelmi probléma (Massachusetts Correctional Institution, Walpole) (14).

A legátfogóbb kísérletek azonban a Folsom börtönben zajlottak.

2) Folsom Börtön, Kalifornia

Ebben a börtönben két kutató, Abrams és Siegel folytatott kísérleteket (1978). Két párhuzamos tanul-mány folyt egyidejûleg, mindegyikben kialakítottak egy TM gyakorló és egy kontrollcsoportot. A kísérlet alanyait elõ- és utótesztelték három hónapos TM gyakorlás után. 113 emberrel kezdõdött a kísérlet és 90-nel végzõdött (többeket áthelyeztek idõközben más intézetbe).

A kísérlet eredménye: csökkenõ szorongás (State-Trait Anxiety Inventory), csökkenõ neurotikusság (Eysenck Personal Inventory) illetve ellenséges indulat (Buss-Durkee Hostility Inventory), jobb alvás (kérdõív) volt megfigyelhetõ a TM gyakorlók esetében, szemben a technikát nem ismerõ kontrollcsoport-tagokkal. Nem csökkent viszont a dohányzás az elsõ három hónap alatt, a pulzus és vérnyomás sem esett jelentõsen. Az viszont nyilvánvalóvá vált, hogy a TM hatása független az életkortól, rassztól, a bebörtönzés okától.

Allen (1979) kritizálta a kísérlet eredményeit azzal, hogy a résztvevõk megfelelési vágya befolyásolhatt õket. Abrams és Siegel újraelemezték az adatokat, és kimutatták, hogy a TM éppenséggel csökkenti a megfelelési vágyat; azt is bebizonyították, hogy a TM pozitív hatása nincs összefüggésben a valóságnak nem megfelelõ pozitív benyomásteremtés vágya között (Eysenck Personal Inventory hazugságskálája) (15).

Abrams késõbb utóvizsgálatokat végzett, és megállapította, hogy az elsõ három hónapi TM gyakorlás pozitív hatásai maradandóak voltak: a kísérletet követõ évben még a résztvevõk több mint 80 %-a gyakorolta a technikát.

Bleick és Abrams késõbb azt vizsgálta, hogy melyek a visszaesési arányok a 269 szabadlábra helyezett esetében, akik a Folsom börtönben megtanulták a TM módszert. A szabadulás utáni 1-5 évet vizsgálva jelentõsen kedvezõbb mutatókat kaptak, mint a többi szabaduló esetében.

A TM tehát kimutathatóan hozzájárul a börtönviseltek sikeres visszailleszkedéséhez a társadalomba. Az Amerikai Egyesült Államokban a fenti eredmények fényében kidolgoztak egy 6 hónaptól egy évig terjedõ rehabilitációs programot a szabadságvesztésre ítéltek számára. Ez három részbõl áll: 1) a TM technika elsajátítása és gyakorlása, 2) különféle terápiás eljárások a személyiség pozitív irányú fejlesztésére, 3) szakmai, illetve látókört szélesítõ oktatás. Bevezetésérõl, az eredményekrõl remélhetõleg mielõbb hallunk.

2. tanulmány: az erõszakos bûnözés csökkentését és a kormányzati hatékonyság javítását célzó nemzeti demonstrációs program eredményei, 1993. jún. 7- júl. 30. (16)

Ez a tanulmány tulajdonképpen egy kutató-csoport, az amerikai Maharishi International University, Institute of Science, Technology and Public Policy (Maharishi Nemzetközi Egyetem, Tudomány, Technológia és Politika Intézet) munkatársainak 1994 szeptemberében összeállított jelentése egy nagy-szabású kísérletrõl, amely Washington D.C.-ben zajlott a fenti idõpontban.

Washington D.C. a világ egyik legfertõzöttebb területe bûnözés szempontjából. Emiatt, és különleges helyzeténél fogva (az USA kormányzatának központja) rendkívül alkalmasnak tûnt egy demonstrációs program megszervezésére, melynek célja a TM egész társadalomra kiható, jótékony hatásának bizonyítása. A demonstráció a Maharishi-effektuson alapul.

A Maharishi-effektus

A Maharishi-effektust a TM program megalapítójáról nevezték el. Lényege, hogy a TM és a TM-Szidhi (a TM-nél intenzívebb és elõrehaladottabb) technika csoportos, egyazon helyen történõ gyakorlása koherenciát teremt a kollektív tudat mezejében (a kollektív tudattal kapcsolatban lásd C.G. Jung svájci pszichológus munkásságát), és ezzel rendteremtõ hatást fejt ki. A rendezettség semlegesíti a terület népességének negatív tendenciáit és megerõsíti a pozitív folyamatokat. A hatás fellépéséhez az szükséges, hogy legalább a lakosság 1 %-a végezzen egyidejûleg TM-et vagy a lakosság 1 %-nak négyzetgyöke TM-Szidhi gyakorlatot folytasson.(17) Az effektus elméleti hátterének részletes kifejtésére e helyen nincs alkalom, de lényegében arról van szó, hogy meditáció közben -mint fentebb említettük – az emberi agy egyre koherensebb hullámokat termel, amelyek – a rádióállomás sugárzó hatásához hasonlóan az elektromágneses mezõben – növekvõ koherenciát teremtenek a lakosság kollektív tudatában.

A kísérlet ismertetése

A fenti intézet dolgozói összeállítottak egy kutatási programot, amely a következõ hipotézisen alapult:
a TM és TM-Szidhi csoportos gyakrolása koherenciát képes teremteni a kollektív tudatban, amely az alábbi jelenségekben nyilvánul meg:

a) statisztikailag kimutatható arányú, csökkenõ bûnözés

b) az élet javuló minõsége, vagyis kevesebb rendõrségi riasztás, lelki segély hívás, kevesebb betegfelvétel a kór-házakban, kevesebb öngyilkosság, baleset stb.

c) növekvõ kormányzati hatékonyság, fokozott elégedettség a Clinton-kormány munkájával a közvéleménykutatási adatok szerint.

Mi a dolgozatban csak az a) ponttal foglalkozunk.

A kísérlet során idõsorozat elemzést végeztek. Ennek során figyelembe vették a bûnözést befolyásoló szokásos tényezõket is, amelyek a következõk:

1) évszakos ciklus (nyáron növekszik a bûnözés)
2) heti ciklus (hétvégén növekszik a bûnözés Washingtonban)
3) hõmérséklet (az erõszakos bûnözés nõ a hõmérséklet emelkedésével)
4) csapadék (esõs napokon kevesebb a bûneset)
5) napsütéses órák száma (bizonyos bûncselekmé-nyekre befolyással van).

Emellett statisztikailag beépítették a kiértékelésbe a megelõzõ idõszak bûnözési tendenciáját a területen, az USA kelti partjának és az egész ország bûnözési ten-denciáját, figyelembe vették a rendõrségi aktivitás mérté-két, a lakosság bûnözés elleni fellépésének mértékét is az adott idõszakban.

A bûnözés mértékének alapjául a Járõrszolgálati Rádiós Jelentések szolgáltak, a visszaigazoltan leellenõrzött bûncselekmények napi összesítésébõl kikerekedett az utóbbi 24 óra bûnözése. Az össz bûncselekmények közül az ún. HRA (emberölés, nemi erõszak, minõsített testi sértés) bûncselekményeket értékelték ki, mivel ezek esetében lehetett azonnal statisztikailag megbízható adatokhoz jutni.

A demonstrációban részt vevõ meditálók száma a kísérlet idõtartamának nyolc hete alatt három hullámban nõtt 1000-rõl 2500-ra, majd 4000-re.

Az idõsorozat modell kiértékeléséhez a Standard Box-Jenkins módszert alkalmazták az SCA szoftver csomag segítségével. Ily módon eltávolították az adatok tendenciáját, ciklikus viselkedését, és a függõ változónak egy idõtõl független modelljét alkották meg. (A részletek a tanulmányban olvashatók.)

A feldolgozás során napi és heti modellekkel dolgoztak, és megállapították, hogy a lecsengési paraméter kb. 0,8-ra tehetõ, vagyis minden egyes nap hatásának volt egy 80%-os túlfolyása egy hét után, 64%-os túlfolyása 2 hét után, 50% a harmadik, 41% a negyedik héten, stb.

A kísérlet ideje alatt az erõszakos bûnözés kb. 18 %-kal csökkent a program végére, amikor a csoport mérete a legnagyobb volt. Holott az elõrejelzések szerint az adott idõszakban a bûnözésnek a korábbiakhoz képest 22 %-kal emelkednie kellett volna.

A program végén, amikor a csoport létszáma nullára esett, a bûnözés még hetekig megmaradt alacsony szinten, mielõtt visszatért volna az egyébként várható szintre. A késés összhangban van a lecsengési paraméterrel, amely elõrejelezte, hogy a csoport hatása még egy ideig fennmarad, sõt halmozódik. (A megfelelõ diagramokat lásd az eredeti tanulmányban.)

A modellel kimutatható volt, hogy ha a 4000 fõs csoport 100 napig együtt maradt volna, a bûnözés a napi adatokra vonatkoztatva 42 %-kal csökkent volna. Ezt a hosszú távú hatást jelezte az idõsorozat analízis.

Megjegyezzük, hogy a demonstrációs program 3. hetében az emberölések száma a heti 9,3 átlagról 19-re ugrott. Az adatok azt mutatták, hogy ez a statisztikai kiugrás anomáliaként jelentkezett. A kísérlet két hónapjának többi hetében az emberölések heti átlaga 10,5 volt. Egyébként az emberölés volt az a bûncselekmény-kategória, amely legkevésbé változott a kísérlet hatására. Lehetséges, hogy az emberölés – mint a társadalom legmagasabb stressz-szintjének tükre, gyakran drogfogyasztással súlyosbítva – hosszabb beavatakozási periódust igényelt volna szignifikáns változás elérésére.

A kísérlet kiértékelése során a kutatók megállapították, hogy hipotézisük megerõsítést nyert, vagyis a koherencia-teremtõ csoport mûködésének és növekedésének hatására csökkent a társadalmi feszültségszint, a bûncselekmények száma szignifikánsan az elõrejelzett szint alá zuhant, és az alacsony szint a demonstráció végéig, sõt egy ideig még azon túl is megmaradt. Miután a csoport szétszóródott, egy idõ múlva a társadalmi stressz-szint emelkedésével a bûnözés is visszaállt az eredeti szintre.

Elemzési módszerekkel megállapítható, hogy az eredményeket nem lehet véletlenszerû, egymástól független tendenciák együttes, egy idõben történõ elõfordulásának tekinteni.

Befejezés

Bár a TM technika mind elméleti, mind pedig gyakorlati szinten alaposan kidolgozott és jelentõs szakirodalmi háttéranyaggal rendelkezik, újszerûsége folytán gyakran hitetlenséget, bizalmatlanságot vált ki a tudós szakemberek körében. Mielõtt részleteiben megismernék, elutasítják, mint “homályos parapszichológiai jelenséget”.

Ma már több TM központ mûködik Magyaroszágon is, és egyre nagyobb számú ember sajátítja el a technikát. Érdemes lenne – az elõítéleteket félretéve – nagyobb figyelmet szentelni neki és lehetséges szerepének a bûnmegelõzésben.

Hivatkozások:

(1) Popper Péter: A kriminális személyiségzavar kialakulása, Budapest, 1970, Akadémiai Kiadó, 18. old.
(2) Gönczöl Katalin: Bûnözés és társadalom-politika, Budapest, 1987, Akadémiai Kiadó
(3) uo. 9. old.
(4) uo. 40. old.
(5) lásd (1) 48. old.
(6) lásd (1) 135. old.
(7) lásd (1) 41.old.
(8) Denise Denniston: TM könyv, ford. Pál Dániel és Pál Tamás, Szeged, 1996, Dávid Könyvkiadó, 36. old.
(9) A Transzcendentális Meditációról azoknak, akik kételkednek az élet határtalan lehetõségeiben, összeállította: Sõregi Ottó, Szeged, 1996, Thermo-Gáz BT., 45. old.
(10) uo. 101. old.
(11) Havi Körlevél Plusz (A MIMS havi kiadványa), 1997. februári szám: A TM bevezetése a bûnügyi igazságszolgáltatásban
(12) M.C. Dillbeck and A.I. Abrams: The Application of the Transcendental Meditation Program to Corrections, = Scientific Research on the Transcendential Meditation Program, Collected Papers, vol. 1-5, szerk. D.W. Orme-Johnson, Maharishi European Research University Press (eredeti megjelenés: International Journal of Comparative and Applied Criminal Justice, 1987., 11. kötet 111-132 old.)
(13) uo. 3417. old.
(14) uo. 3418. old.
(15) uo. 3419. old.
(16) Institute of Science, Technology and Public Policy: Results of the National Demonstration Project To Reduce Violent Crime In Washington D.C., June 7 to July 30, 1993 (Az erõszakos bûnözés csökkentését és a kormányzati hatékonyság javítását célzó nemzeti demonstrációs program eredményei, 1993. június 7-július 30., A Tudomány, Technológia és Politika Intézetének jelentése, ITR-94:1 , 1994. szept., fordította: Géczi Levente)
(17) lásd (8) 271. old.

Irodalom:

Melléklet:

A hajdúszoboszlói rendõrkapitányság 1993. november 8-i jelentése 

 
Elõzõ Kutatások