Korábbi cikkünkben megvizsgáltuk a hunok és a magyarok védikus eredetét, új sorozatunkban pedig tovább ismertetjük – többek közt – a védák agyonhallgatott titkait is.

Még mielőtt elmélyülnénk egy újabb, igen izgalmas témakörben, a történelmi vonatkozások megértése érdekében segítségül hívjuk első körben Mátyás király krónikását, Thuróczy Jánost, aki krónikájának egyik részében levezeti a magyarok apai ágú származását egészen Noéig. De hogy le legyünk véletlenül sem elfogultak, idézünk a származásunkat világosan leíró, világhírű enciklopédiákból is, melyek szerint a magyarok turáni-szkíta-hun eredetűek. A védikus irodalmat és az óind történelmet tanulmányozva lesz érdekes eme, a világ legnagyobb részén ismert tény a magyarok származását illetően. Mivel több vaskos könyvi forrás és adat áll rendelkezésre, ezért szükségszerűen – a teljesség és a hitelesség szempontjait figyelembe véve – összefoglalás-szerűen kívánunk írni a témáról.

 

Elsőként íme Thúroczy János, Mátyás király krónikásának „A magyarok krónikája” c. művéből egy részlet:

 

„Továbbá Előd fiának, Ügyeknek Szkítiában Enodbili leányától született egy fia, akit egy esemény miatt Álmosnak neveztek el. Ugyanis anyja, amikor terhes volt, álmában egy maradat látott – olyan turulmadárféle formában jött hozzá, és fejét keblére hajtotta –, s azután úgy érezte, hogy méhéből ragyogó forrás fakad, és tovafutva, idegen földön naggyá duzzad. Ez be is következett, mert ágyékából dicsőséges királyok származtak, és később idegen földön, itt Pannóniában, a népek hatalmas sokasága fölött uralkodtak a legteljesebb dicsőségben. Mivel pedig az álomképet magyar nyelven álomnak mondják, s e fiú születését ilyen álom jósolta meg, ezért nevezték el őt Álmosnak, aki Ügyek fia volt, ez meg Ed fia, ez meg Csabáé, ez meg Eteléé vagyis Attiláé, aki Bendeguz fia volt, ez meg Tordáé, ez meg Szeményé, ez meg Etéé, ez meg Oposé, ez meg Kadicsáé, ez meg Berendé, ez meg Szultáné, ez meg Bulcsúé, ez meg Balogé, ez meg Zomboré, ez meg Zámoré, ez meg Lélé, ez meg Leventéé, ez meg Kölcséé, ez meg Ombódé, ez meg Miskéé, ez meg Mikéé, ez meg Beszteré, ez meg Bondofardé, ez meg Farkasé, ez meg Ottmáré, ez meg Kádáré, ez meg Beléré, ez meg Kéré, ez meg Kevéé, ez meg Keledé, ez meg Dámáé, ez meg Boré, ez meg Hunoré, ez meg Nimródé, ez meg Kusé, ez meg Khámé, ez meg Noéé.”

 

Hasonlóképpen vélekedik erről a Kézai Krónika is:

 

„Az óriás Nimród az elkezdődött nyelvzavar után bement Evilath földjére, melyet azon időben Persia tartománynak neveztek és ott Eneth nemzett két fiút, ti. i. Hunort, meg Magort, akiktől a Hunok, vagy Hungárok eredtek.”

 

A turk-fajú magyarság régi krónikái a magyarság ősszülőit, így Attila fejedelmet a kis-indiai Korosmiából származtatott Nimród fejedelemtől származtatja.

 

Nimród, az Isten előtt való nagy fejedelem az írásokban úgy szerepel, mint Babilónia, Ninive, Asszíria megalapítója és hatalmas ura. A latin források szerint a mágizmus, a tűztisztelet kultusza legelőször Perzsiában keletkezett, ahova az óriási Nimród a nyelvek összezavarodása után elment, s ott a perzsákat a tűztisztelet-imádásra tanította. Epiphanius egyházatya Nimróddal kapcsolatban még azt közli, hogy „a Tarah ivadékából származó etiópiai Kúsnak volt a fia és ő építette Babylon városát, nagy vadász volt és ő a mágia feltalálója is, amire megtanítá a perzsákat, akiket ezért Magógnak hívnak”.  Az egyházatya Nimród tekintetében megemlíti továbbá, hogy a szkítizmusnak ő volt a megalapítója.