Érdekességek

A meditáló város 3. rész: Kultúra és környezettudatosság

A Maharishi Ájurvéda bolt előtt

Az egészség- és környezettudatosság nagy szerepet kap a helyi kulturális kreatívok életében: rengeteg a hibrid autó, némelyek már elektromos kocsikat tesztelnek. Az egyetem épületeiben szűrt-tisztított vizet lehet inni, a csapvíz sehol sem ajánlott. A kisváros bioboltja mindent kínál, amit csak egy egészséges életmód iránt érdeklődő szeme és szája, valamint teste és lelke kíván. A választék óriási, természetesen ez is az életmód-tudatos vásárlóközönség igényeinek köszönhető. Fairfield ad otthont a „Raj”-nak (ejtsd: Rádzs), amely a világ egyik vezető ájurvédikus spája. Az ellátás csúcsminőségű, a kezelés professzionális, az árak pedig ezeknek megfelelőek. Számos világsztár és gazdasági csúcsvezető jön ide regenerálódni.

A Raj bejárata egy télies napon

Egy másik érdekes jelenség, hogy sokan a nyugdíjas kort elérve költöznek a városba. Mintha az ősi védikus idők eszménye, a vánaprasztha ásrama köszönne vissza: a világi és a családi élet terheit letéve, a családfő és felesége visszavonul a világból az erdőbe, és immár a szellemi céloknak szenteli életét. Az „erdő” itt Fairfield, az „erdőlakók” pedig házat vesznek a városban, minden nap együtt meditálnak az itteniekkel, és elsősorban magasabb törekvéseik megvalósítása tölti ki napjaikat. Sokan a nyugdíjuk mellett családi örökségükből élnek, illetve elsősorban erre támaszkodva végeznek a közösségért munkát, amiért legtöbbször csak jelképes fizetést kapnak.

A gazdasági recesszió azonban itt is érezteti hatását: nincs már az az építkezési láz, mint pár évvel ezelőtt, mondják a helyiek, amikor is egymás után nőttek ki a kis ökofalvak és szthápatja védikus lakóközösségek a város körül. A városban egyébként mindenütt a könnyűszerkezetes amerikai stílusban épült épületeket találjuk, egy részük már elég régi és ütött-kopott. Főleg a külső kerületeknek van elég „vidékies” hangulata. Az új szthápatja házak viszont nagyon szépek és harmonikusak, közöttük jó néhány valóságos palota.

Szthápatja véda házak „Abundance”, azaz Bőség ökofaluban
Az ökofaluban szélkerék termeli az áramot
Napelemes házak az ökofaluban

A sokszínű kultúra mellett nem meglepő, ha az azt megteremtő emberek is nagyon tarkák. Rengeteg a külföldi, nem csupán az egyetemi tanárok és diákok között. Mondhatnánk, az angol nyelv számos akcentusban van jelen, és sokszor felhangzanak kínai, arab, hindí vagy egyéb egzotikus szavak. A mi magyar párbeszédünk szintén egzotikumnak számított: nem egyszer fordult elő velünk, hogy az egyetemi menzán megkérdezték, milyen nyelven beszélünk. (Általában a műveltebb nyugatiak számára megszokott, hogy még ha nem is beszélnek az adott nyelven, egy-két szót elkapnak az angol, német, francia, olasz vagy spanyol, esetleg még a szláv szövegekből is. Mivel látták rajtunk, hogy európaiak vagyunk, csodálkoztak, hogy mégsem értenek semmit dallamos, de teljességgel idegen hangzású nyelvünkből – a magyar az ő fülüknek kínai volt… Érdekes azonban, hogy sok olyan emberrel ismerkedtünk meg, akiknek van valamilyen magyar kötődése: erdélyi származású ex-feleség, kárpátaljai nagymama stb.)

Szintén az emberekkel kapcsolatos érdekesség, hogy az egészséges életmód, az ájurvéda és a hosszú-távú meditáció fiatalító hatása itt szemmel látható. Az emberek legtöbbje „jól néz ki” és jó karban is van. Amerika egészéhez képest az egyetem területén nagyon kevés a kövér ember. A felnőttek java része éveket letagadhat évei számából. Egyesek valódi életkorán olykor nagyokat csodálkoztunk, később már semmin sem lepődtünk meg. Leszámítva talán két esetet. A védikus tánc párducmozgású afroamerikai tanárnőjét 40-50 közé saccoltunk, később kiderült, 71 éves! Az ájurvédában is igen járatos indiai sejtbiológus „srácról”, akit diáknak néztünk, mert mindig egy csapat lány között ült, kiderült, hogy oktató, és nem 28-30, hanem 48 esztendős…

Éles kontrasztban az amerikai nagyvárosok személytelen elidegenedettségével, itt mintha a magyar faluban találnánk magunkat: megyünk az utcán, és a szembejövők, bár soha nem láttuk őket, ránk köszönnek. Amellett, hogy mindenki kedves és mosolyog, nagyon segítőkész is. Talán még emlékeznek arra, hogy valamikor ők is újak voltak itt, és éppúgy igyekeztek beilleszkedni ebbe a tarka-barka közösségbe, mint ez a szimpatikus fiatal pár.

A Revelations kávéház, melynek három szintjén antikvár spirituális könyveket lehet vásárolni és olvasni, a város kulturális és társadalmi életének egyik középpontja

Magyar szemmel meglepő még, hogy a városban nem kevesebb, mint 35 (!) templom van, melyek mindenféle nagy és kis gyülekezetnek adnak otthont. Egyébként, hallottuk a helyiektől, az egyetemi emberek és a meditálók kb. fele minden vasárnap ott van a templomban. Itt nem csinálnak gondot a TM és az egyházak kapcsolatából.

Az egyetem területe – a campus – a város északkeleti részén található, az oktatási épületekkel együtt a diákok kollégiumai is itt sorakoznak. Az épületek egy része, főleg az oktatási épületek és az étteremnek is otthont adó „Student Center”, új építésű. Tájolásuk egységesen keleti, tökéletesen szimmetrikusak, a nagy ablakoknak és főleg a tetőablakoknak köszönhetően sok természetes fényt kapnak. Egytől-egyig a hagyományos védikus építészet, a Szthápatja-véda elvei alapján tervezték őket. A kollégiumok java része viszont még a hatvanas években épült, noha ezeket is többé-kevésbé megpróbálták a védikus elvek szerint átalakítani. A tájolásuk szinte tökéletesen kelet-nyugati, az ablakomból például minden reggel gyönyörű napfelkelte köszöntött rám.

Leave a Comment

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*