Csuang Ci kínai taoista a belső csendről, nyugalomról és békességről

Csuang Cit a legendás Lao Ce mellett a kínai taoizmus egyik alapítójának tartják. Írásai a fejlődő kínai buddhizmusra is nagy hatással voltak. Noha írásai maguk is ősiek, Csuang Ci gyakran utal az „ősidők bölcseire” tudásának forrását a még távolabbi múltba helyezve. Személyes életéről szinte semmit sem tudunk, feltehetőleg egy alacsonyabb rangú tisztviselő volt. Ám írásai, amelyeket Csuang Ce néven emlegetnek, briliáns, eredeti gondolkodónak mutatják, akit komolyan foglalkoztat, hogy miként éljen egy szenvedéssel és ellentmondásokkal teli világban.

Írásai – különösen a bennük felvetett kérdések, a rájuk adott válaszok, valamint a sajátos humor – még több mint kétezer év elteltével sem veszítenek aktualitásukból.

Szemben azokkal az egyéb iskolákkal, amelyek politikai változásokat szorgalmaztak az egyéni és a társadalmi élet javítása érdekében, Csuang Ci másfajta megoldást javasolt: hozzuk magunkat harmóniába a Taóval, az Úttal, a természet intelligenciájával, és akkor a világ magától meg fog változni.

Ehhez pedig egy sajátos fajta tapasztalás szükséges, melyet Csuang Ci így ír le:

„Miért nem kísérsz el engem a Még csak semminek sem nevezhető palotához? Beszélgetésünk alapja az azonosság és az összhang lesz, és ezek soha nem érnek véget, soha nem merülnek ki. Miért ne csatlakoznál hozzám a nemcselekvésben, a békés csendességben, a néma tisztaságban, a harmóniában és megpihenésben? Akaratom kiüresedett, nem tölti be már semmi sem. Nem megyek sehová és nem tudom, hogy milyen messzire jutottam. Csak jövök és megyek, s nem tudom, hol álljak meg. Már jártam ott és vissza is tértem, s nem tudom, mikor történt meg az utazás. A határok nélküli végtelenségben bolyongok és pihenek, Hatalmas Tudás lép be, s nem tudom, hogy hol fog valaha is véget érni.” (1)

Csuang Ci álma a pillangóról (illetve a pillangóé Csuang Ciről)

Mindazok az olvasók, akik ismerik a transzcendálás élményét, felismerhetik, hogy Csuang Ci a transzendentális tudat, a tudat negyedik fő állapotának tapasztalatát írja le, mely túl van az ébrenlét, az álom és a mélyalvás szokványos állapotain. Felismerhetik azt is, hogy a „Még csak semminek sem nevezhető palota” egy kreatív metafora a tiszta tudatra, a tudatosság mindannyiunkban benne lakozó csendes, határtalan mezejére. Abban az értelemben „palota”, hogy hatalmas, határtalan, roppant kincs. Paradox módon „még csak semminek sem nevezhető”, annyiban, hogy transzcendens, gondolatokon túli, és még a teret, az időt és az oksági viszonyokat is meghaladja.

Csuang Ci ezután olyan szavakkal folytatja e tapasztalás leírását, mint „nemcselekvés”, „békés csendesség”  és „néma tisztaság”. Ebben az állapotban az ember elméje határok nélküli végtelenséget fog át – a tudat a maga tiszta, határtalan állapotában honol. Továbbá „Hatalmas Tudás”-t hoz el, amely nem egy meghatározott dolog ismerete, hanem az, amit Maharishi tiszta tudásnak, tiszta tudóságnak nevez – annak tapasztalatát, hogy a tudat belül lenyugodott és egyedül önmagára vált éberré.

Csuang Ci ennek az egyszerű csendes állapotnak a leírását így folytatja:

„Az a nyugalom, amelyben a bölcs elpihen, egyáltalán nem hasonlít arra, amit a világ pihenésnek nevez. A bölcs nyugalma mentális beállítódásának eredménye. Lelki egyensúlyát az egész teremtett mindenség sem képes megzavarni, ezért is van nyugalomban. Amikor a víz csendes, olyan, mint egy tükör, amelyben látszik a szakáll és a szemöldök, s ilyenkor pontosan meg tudjuk állapítani a víz szintjét is. A filozófus ezt választja modelljéül. Ha pedig a nyugalom élesebbé és tisztán látszóbbá teszi a vízben megjelenő képet, akkor mennyivel élesebbé és tisztábbá teszi az elmét! A bölcs nyugalomba merült elméje a mindenség tükrévé válik, melyben az egész teremtett mindenség visszatükröződik.” (2)

Amikor az elménk valóban „elpihen”, ahogyan Csuang Ci mondja nekünk, akkor az egész mindenséget visszatükrözi. Mit jelent ez? A tiszta tudat, erősíti meg Maharishi, azonos a természeti törvények egyesített mezejével. A gondolat forrása, mely ott lakozik mindannyiunkban, azonos a természeti törvények forrásával, mely a világmindenség minden egyes pontját áthatja.

Csuang Ci számára ez a módja annak, ahogyan életünket összhangba hozhatjuk a természettel, a természeti törvénnyel – a Tao, a mindannyiunkban jelen lévő tiszta tudat megtapasztalásával. Mindaz, amit tudhatunk vagy mondhatunk a Taoról, tanította Csuang Ci, nem maga a Tao. A Tao azonban megtapasztalható.

Szerencsére, rendelkezésünkre áll egy egyszerű, természetes és erőfeszítés nélküli technika ennek elérésére. Ez a Transzcendentális Meditáció, melyet Maharishi a világ legősibb, folyamatosan fennálló szellemi hagyományából, a védikus hagyományból hozott napfényre. Ennek az egyszerű eljárásnak a jótéteményeit az élet összes területén több mint 600 tudományos kutatás igazolta az elmúlt negyven esztendőben. Az élet belső kincsestára a különböző korokban és helyeken különböző neveket kapott. A valóság azonban egy és ugyanaz. Ez az emberi tudatosság legegyszerűbb formája. És ezt mindenki képes megtapasztalhatni.

Felhasznált irodalom:

[1] The Complete Writings of Chuang Tzu, trans. Burton Watson (New York: Columbia University Press, 1968), 241.
[2] Musings of a Chinese Mystic: Selections from the Philosophy of Chuang Tzu, trans. Lionel Giles (London: John Murray, 1911), 90.

(Craig Pearson írása a Transcendental Meditation blogról)