A Transzcendentális Meditáció, Buddha tanításai és a helyes meditáció – I. rész

A közelmúltban Délkelet-Ázsia számos országának mintegy 100 buddhista kolostorában összesen több mint 3000 szerzetes tanulta meg a Transzcendentális Meditációt. Mindez egy japán buddhista szerzetes, a nagytiszteletű Kodzsi Osima tevékenysége nyomán történt, aki maga is már hosszú ideje gyakorolja a Transzcendentális Meditációt, mi több, a TM okleveles tanára.

Osima apát szerint a buddhista szerzetesek leginkább azt értékelik a TM-ben, hogy általa rendkívül egyszerűen, erőfeszítés nélkül és igen mélyen képesek a transzcendenciát megtapasztalni, szinte közvetlenül a gyakorlás megkezdésével egy időben. Ez a transzcendencia tapasztalás aztán természetes alapot képez a szerzetesek imádságaihoz és további lelki gyakorlataihoz.

Buddhista szerzetesek Transzcendentális Meditációt gyakorolnak Srí Lankán

Számos ázsiai utazása során Maharishi gyakran látogatott meg buddhista kolostorokat és személyesen is beszélt buddhista vezetőkkel. Srí Lanka egyik vezető szerzetese, aki jelenleg a Srí Lanka-i buddhizmus három irányzatának egyik vezetője, „sankarája”, igen nagy szerepet játszott abban, hogy buzdítása nyomán az ország buddhista szerzetesei megtanulták a TM-et Osima apáttól.

Ifjú szerzetesek egy thaiföldi buddhista kolostorban, akik napi rutinjuk részeként a TM technikát gyakorolják

Osima apát elmondása szerint a fiatalabb szerzetesekre különösen nagy hatást gyakorol az, ahogyan Maharishi az ősi és a modern tudást ötvözte. Leginkább azok az Egyesített Mezőről szóló ábrák keltették fel az érdeklődésüket, melyek megmutatják, hogy a TM-gyakorlás során miként tapasztalhatjuk meg minden nap a transzcendentális tudat, az Abszolút Lét mezejét, melyet a modern tudomány a természeti törvény Egyesített Mezejeként ír le.

Osima apátot a Maharishi Egyetem díszdoktori címmel tüntette ki, elismerve azt a jelentős teljesítményt, amely által lehetővé tette, hogy a társadalom tagjai közvetlenül is megtapasztalják a Nirvánát – a buddhizmus céljainak legmagasztosabbikát. Utazásai és tanításai révén Osima apát több ezer szerzetest hozzásegített ahhoz, hogy közvetlenül is megtapasztalják az Abszolút Létet, melynek nyomán képesek még erőteljesebben a béke, az öröm és a fejlődés hatását sugározni ezekben a kolostorokban és a körülöttük lévő világban.

Kodzsi Osima apát (középen) egy thaiföldi kolostorban, a Transzcendentális Meditációt elsajátított tanítványaival.

E hírek fényében érdemes mélyebben is áttekinteni a TM és a helyes meditációról való buddhista tanítások kapcsolatát. Ehhez Dr. Evan Finkelsteinnek, a MUM professzorának egyik írását hívjuk segítségül:

„Egy zavarban lévő ember így kérdezte egyszer a buddhát:

- Hallottam, hogy egyes szerzetesek különféle elvárásokkal meditálnak, mások elvárások nélkül, megint mások pedig az eredmény iránti közönnyel. Melyik ezek közül a legjobb?

A Buddha így válaszol:

- Akár elvárásokkal, akár elvárások nélkül meditálnak, ha ezt helytelen elképzelések alapján és helytelen módszerekkel teszik, akkor semmi hasznuk sem lesz meditációjukból. Gondoljatok csak bele! Ha van egy ember, aki olajat kíván sajtolni, ám homokot önt egy edénybe, majd megszórja sóval, bármilyen erővel is préseli, mégsem kap olajat, mert annak nem ez a módja! Egy másik ember tejet akar fejni. Elkezdi egy fiatal tehén szarvait huzogatni. Akár elvárásokkal együtt, akár elvárások nélkül teszi, nem tud tejet fejni a tehén szarvából, mert annak nem ez a módja. Vagy vegyünk egy embert, aki egy agyagedénybe vizet tölt, és elkezdi köpülni, hogy vajat kapjon, ám hiába, mert nem jut így máshoz, mint vízhez. Ám ha az edénybe olajos magvakat teszünk, és azokat kezdjük sajtolni, ha a tehenet a tőgyét megfogva fejjük meg, vagy ha az edénybe tejszínt teszünk és azt látunk neki köpülni, akkor érjük el a célunkat. Ezek jelentik a helyes módszert.” – Maddzshima Nikája

Vajon milyen fajta meditációt tanított a Buddha? Igazság szerint ezt senki sem tudja biztosan. Ám a buddhista írásokból lehet némi elképzelésünk afelől, hogy milyen lehetett annak a gyakorlásnak a természete, amelyet feltehetőleg ő maga is tanított. A fenti szövegből nyilvánvalóan lásztik, hogy a Buddha is úgy gondolta, hogy ha valaki nem a megfelelő módszert használja, akkor nem várhatja el, hogy eléri a nirvánát, az abszolút szabadság és megvilágosodás teljesen felébredett állapotát.

A Buddha ezen felül két olyan sajátságról beszélt, amelyet alapvetőnek tartott ahhoz, hogy az ember elérje ezt a teljesen megvilágosodott állapotot, ezek pedig az elcsendesedés és a szellemi felismerés:

„Két dolog vezet el benneteket a legmagasabb megértéshez. Melyek ezek? Az elcsendesedés és a szellemi felismerés. Milyen üdvös hatását várhatjátok annak, ha kifejlesztitek az elcsendesedést? Az elmétek fejlődni fog. A fejlettebb elme hatására nem lesztek többé az ösztönkésztetéseitek rabszolgái. Mit ad nektek a szellemi felismerés kifejlesztése? Meglelitek majd a bölcsességet. A kifejlődő bölcsesség hozza el nektek a tudatlanság vakságától való megszabadulást. Az az elme, amelyet az ösztönös késztetések és a tudatanság béklyóz meg, soha nem képes kifejleszteni a helyes megértést. Ám az elcsendesedés és a szellemi felismerés révén az elme szabadságra lel.” – Anguttara nikája

A buddhista meditáció manapság tanított két legnépszerűbb formája a szamathá és a vipasszaná. A szamathá meditáció alapja a meditáló eltökéltsége és állhatatos kitartása azon a téren, hogy a meditáció egy meghatározott tárgyára összpontosítsa az elméjét. Ennek az a célja, hogy kifejlesszék az elme koncentrációra való képességét, mivel ismeretes, hogy amikor az elme egy nagyon koncentrált állapotban van, akkor elcsendesedik, és az ilyen elme lehetővé teszi a mély szellemi felismeréseket.

Mivel a Buddha kifejtette, hogy csak a helyes módszer hozhatja el a vágyott „gyümölcsöt”, érdemes lenne megvizsgálni, hogy vajon a szamathá meditáció, abban a formájában, ahogyan azt ma értik és gyakorolják, valóban a helyes módja-e annak, hogy az elmét elcsendesítsük. A szamathá valóban nyugalmat és elcsendesedést jelen: azt az összeszedett állapotot, amelyben az elme semmilyen módon sem izgatott vagy aktív. A kifejezés közvetlen rokona a szanszkrit „szamádhi”-nak, amely azt az állapotot jelzi, amelyben az elme teljesen nyugodt, rezdületlen és erőfeszítés nélkül megtartható egy teljesen összeszedett állapotban.

Mi hozza létre az elmének ezt a csendes állapotát? Teljesen kifejlődött állapotában az elcsendesedés annak a végtelen békének, szabadságnak és éberségnek hatására jön létre, melyet a nirvána feltételekhez nem kötött, határtalan állapotában tapasztal valaki. A nirvána teljes szabadsága és abszolút boldogsága az, amely automatikusan és spontán módon magába olvasztja és koncentrálttá teszi az elmét. „Meditáljatok és bölcsességetekben ébredjetek rá a nirvánára, a legfelsőbb boldogságra” – Dhammapada

A szamathá meditáció ma gyakorolt formájával kapcsolatban ott találunk komoly félreértést, hogy egyáltalán nincs szükség arra, hogy az elmét kimerítő koncentrációs gyakorlatok alkalmazásával képezzük ki arra, hogy elnyerje a koncentráció képességét. Az elme automatikusan és spontán módon eléri ezt a rendkívül csendes és összeszedett állapotot, amennyiben a meditáló ismeri annak a módszerét, hogy miként tegye lehetővé elméje számára, hogy a nirvána tiszta boldogsága erőfeszítés nélkül magához vonzza. Általános tapasztalat, hogy az elme természetes módon tartósan fókuszál minden olyan dologra, amely békességgel és elégedettséggel tölti el. Ez az elme vele született képessége, így valójában nincs szükség koncentrációs képzésre vagy gyakorlatokra.

A nirvána állapotának teljessége az, amely az elmét koncentrálttá teszi, és ez a meditáló részéről erőfeszítés nélkül megy végbe, amennyiben a meditáció helyes módszerét gyakorolja. E helyes módszer rendszeres és erőfeszítés nélküli gyakorlásával az elcsendesedés alapvető sajátsága stabilizálódik a meditáló életében, aki így – mint azt a Buddha is kifejtette – többé nem lesz „önszönkésztetéseinek rabszolgája.”

Mindezeken túl, mivel az elme természetes hajlama, hogy spontán módon a stabil béke és megelégedettség mezeje felé haladjon, az egyén arra irányuló erőfeszítései, hogy az elméjét kontrollálva azt kizárólag a figyelem egyetlen korlátozott tárgyán tartsa, ahogyan azt manapság a szamathá meditációban teszik, voltaképpen megakadályozza az elmét, hogy belevesse magát abba az örökké állandó határtalanságba és boldogságba, amelyet annyira vágyik és igényel.

Transzcendentális Meditáció előadások után itt lehet érdeklődni: http://www.tminfo.hu/tm-tanfolyam/

(folytatása következik)

Facebook hozzászólások: