A Transzcendentális Meditáció és a szentlélek

Egy 1967-ben, Risíkésben elhangzott előadás részletei

Maharishi: A TM felébreszti a szentlelket az emberben. A szentlélek jelen van az emberben. A „szent” azt jelenti, hogy tiszta, mentes mindenfajta tisztátalanságtól, határtalan, abszolút Lét. Ez az a Szentség, ez a Szent Lélek. És ez ott van minden egyéni élet alapjánál.

A TM feléleszti ezt, vagy úgy is mondhatjuk, hogy a TM elvezeti hozzá a tudatosságunkat. És segít abban is, hogy mindig fenntartsuk a róla való tudatosságot, és így ne veszítsük el a vele való szent közösséget.(*) Ez a szent közösség állandó valóságként velünk marad, és ez a TM áldásos hatása. Ezt jelenti a bensőséges közösség. A TM fogja a tudatos elmét, a tudatos elme pedig kapcsolatba lép a transzcendentális, tiszta tudattal, az élet abszolút tisztaságával – a szentség mezejével, a Szentlélek állapotával.

Bármely szavakkal is fejezzük ezt ki, az értelme ugyanaz. A vallásos nyelvezet általában ez, hogy szentség, lélek, Szent Lélek. A TM egy olyan kapocs, amely tisztán elvezet a Szentlélek ébredéséhez az emberben. A Szentlélek ébredése az emberben azt jelenti, hogy tudatossá válunk arról, ami eddig el volt rejtve a szemünk elől. Az életnek ez a területe megnyílik tudatosságunk számára. Ezt jelenti a Szentlélek ébredése az emberben.

Ez egy jelenség – az ember rányitja szemeit erre a Szent Lélekre. A TM egy nagyon természetes és rendszerezett, tudományos eljárás ahhoz, hogy a Szentlélek felébredjen az emberben. Amikor ezt mondjuk, akkor a hétköznapi értelem számára egy teljes mértékben érzelmi dolognak tűnik, amelynek semmi köze a tudományos értékeléshez. Ám amikor úgy szólunk, hogy a TM rányitja a tudatosságot az élet transzcendens, határtalan területére, akkor az már tudományosan hangzik… Csak a megfogalmazás különbözik, a jelenség ugyanaz…

… Kifejezésmódunkat a kor nyelvéhez igazítjuk. A tartalom ugyanaz. Semmi sem új. Ahogyan a szólás is mondja: „nincs új a nap alatt.” A valóság ugyanaz, a Szentlélek is ugyanaz…

…Amikor ilyen módon beszélünk a TM-ről, akkor az a modern kor embere számára is érhetővé válik. Amikor azt mondjuk, hogy a „Szentlélek felébred”, akkor ezt a megfogalmazást át kell ültetnünk a jelenkor nyelvére. És akkor azt a tudomány keretei között értjük meg. Ám az értelmük ugyanaz. Abszolúte semmi különbség a kettő között. Ám ha egy olyan nyelvezethez folyamodunk, amelyet inkább a múltban kedveltek, akkor az komoly akadályt jelent a modern elme számára…

…Manapság nagyon fontos, hogy milyen nyelvezetet használunk. Az egyik oldalon a vallási, a másikon pedig a tudományos vakbuzgósággal találjuk magunkat szemközt. Mindketten elvakultan szemlélik a világot. Az emberek tudják, hogy ez nagyon értékes, életbevágóan fontos az élet és a társadalom és minden más számára, ám nem szabad, hogy valakiről feljegyezzenek ilyesmit a személyes aktájában, merthogy ő egy tudós. Egy tudós pedig nem fogad el semmit, ami nem szisztematikusan levezetett. Ez a tudományos elvakultság.

A másik fajta elvakultság a vallási elvakultság. Az ember tudja, hogy a valóság is ott van, ám mivel nem találja meg abban a nyelvezetben, amelyet a múltból örökölt, nem fogadja el azt. Minden kornak megvan a maga fanatizmusa. Csak abban a fényben lát, amely számára világít. És ezért azt mondjuk, hogy nem számít, mely fény világít számodra, minden kornak megvan a maga nyelvezete. Miért ne lehetne hát az igazságot az adott kor nyelvén szavakba önteni? Természetes, hogy ez lehetséges, és ezáltal ez a kor, e nemzedék emberi lényei meglelik a mennyet a földön. Ezért nem tartjuk magunkat mereven a régi nyelvezethez… 

Kérdés: Azt mondod, hogy a kettő, a TM és a Szentlélek ugyanaz, ám… 

Maharishi: Álljunk csak meg egy szóra! Nem azt mondjuk, hogy a kettő ugyanaz. Azt mondjuk, hogy a TM egy út, amely elvezet a Szentlélekhez. Ez egy út, amely elvezeti az embert, hogy szemtől szembe kerüljön a Szentlélekkel – amennyiben elfogadjuk azt, hogy a Szentlélek jelen van minden emberben. Ennyi feltétlenül szükséges hozzá.

Ám ha azt mondjuk, hogy a Szentlélek nincs jelen az emberben, hanem valahonnan máshonnan jön el, akkor ezek a szavak azt kell jelentsék, hogy a Szentléleknek az élet transzcendens területéről kell eljönnie. Valahonnét, ami „rajtam kívül” van. Rendben, legyen így! Akkor viszont azt mondjuk, hogy ez a „rajtam kívül” ezt a relatív struktúrát jelenti, az elmét, az egót, az érzékszerveket, a testet – ez az én, ez a „rajtam”. És természetes, hogy ebben az esetben a Szentlélek valahonnan máshonnan jön el.

Hol van ez? A TM elvezet bennünket arra a területre, ahol ő lakik. És akkor mi kezet fogunk vele, vagy ha úgy tetszik átadjuk magunkat neki vagy megdicsőítjük őt – bármilyen nyelvezetet is használjunk. Bensőséges kapcsolatba kerülünk vele, és olyan helyzetet teremtünk, hogy a Szentlélek ne hagyjon el bennünket. Hogy mindenkor velünk legyen. És ebben az értelemben mondhatjuk, hogy „a Szentlélek valahonnan máshonnan jön el”. Ám ha egy kicsit tovább akarjuk ezt vizsgálni, akkor mondhatjuk azt is, hogy abból a rejtett tartományból jön el, amely bennünk is jelen van. Mondhatjuk ezt is.

A Szentlélek ott van, jelen van, nekünk csak kommunikálnunk kell vele. A bensőséges kapcsolat felvétele, a communio (*), minden vallásban jelenlévő gyakorlat. A communio során kommunikálunk. Hogyan kommunikálunk? Azáltal, hogy csendben vagyunk.

A TM annak a szisztematikus gyakorlata, hogy fokozatosan csendesebbé váljunk. Amikor pedig teljes mértékben csendesek vagyunk, a Szentlélek felébred bennünk. Ám ez a nyelvezet nem az, amely a mi tudásunkat minden otthonba eljuttatja. Az emberek manapság inkább azt mondják, hogy „nem akarom, hogy mindenféle lelkek úrrá legyenek rajtam”, és elszaladnak, ha csak meghallják azt, hogy „Szentlélek”… 

(*) szent közösség, communio – az angolban a „szent közösség”-et vagy „szent kapcsolat”-ot jelentő Holy Communion kifejezést egyúttal a szentáldozásra/úrvacsorára is használják. (ford. megj.)

Facebook hozzászólások: