„Nincs fejlődés, nincs sors, csak a Lét” – Albert Einstein és a transzcendencia megtapasztalása

Albert Einsteint a valaha élt egyik legnagyobb tudósnak tartják. Munkásságának egésze egyetlen, végső cél felé irányul: megérteni a természet sokféleségének alapját képező egységet. Az általa kidolgozott speciális relativitás-elmélet megmutatta az anyag és az energia, valamint a fény és az idő alapvető egységét. Az általános relativitás elmélet (1916) pedig feltárta a tömegvonzás és a gyorsulás, a tér és az idő, valamint az anyag és a tér egységét.

Einstein mélységes módon megváltoztatta azt a módot, ahogy önmagunkra és a világmindenségre gondolunk. Élete második felét azzal töltötte, hogy kidolgozzon egy egyesített mező elméletet, annak az egyetlen mezőnek a leírását, amely – és ő ebben teljességgel bizonyos volt – természet összes erőjének alapjául szolgál és létre is hozza ezeket. Fizikustársainak kritikája ellenére végig kitartott nézetei mellett.

Ám mint később kiderült, a természetben található négy alapvető erő közül kettőt (az erős és a gyenge nukleáris kölcsönhatást) nem értettek meg megfelelően, egészen a jó néhány évtizeddel az Einstein halálát követő időkig, továbbá a megfelelő matematikai eszközök sem álltak még a rendelkezésére ahhoz, hogy megtalálja azt az egységet, amit keresett.

Mégis, annak ellenére, hogy Einstein maga nem jutott keresése végére, az egység elmélete, amelyet intuitíve megérzett és amelyet szorgalmasan keresett, a modern kutatókat is arra ösztönzi, hogy megpróbálják megtalálni a „minden dolgok elméletét”. Ez a kutatás az úgynevezett szuperhúr vagy egyesített mező elméletek formájában ma már közel jár a befejezéshez.

Honnan fakadt Einstein meggyőződése, hogy a természetben jelen van egy alapvető egység? Mi volt a hajtóereje élete kutatásának, annak ellenére, hogy annyi kritika érte, illetve hogy utolsó évtizedeiben nem ért el igazán átütő sikereket?

Einstein maga is segít abban, hogy ennek nyomára jussunk. Egyik levelében, amelyet Erzsébet belga királynőnek (1876-1965) írt, ez áll:

„Vannak azonban olyan pillanatok, amikor úgy érezzük, hogy szabadok vagyunk az emberi korlátokkal és hiányosságokkal való azonosulástól. Az ilyen pillanatokban az ember úgy érzi, mintha egy aprócska bolygón állna valahol, és döbbenten mered az örökkévalóság és a feltárhatatlanság hideg, mégis mélységesen megindító szépségére: az élet és a halál egybe folyik, és nincs sem fejlődés, sem sors, csak a Lét.”

Einstein itt olyan tapasztalatokról ír, amelyeket szemlátomást maga is átélt az élet alapvető valóságával kapcsolatban, és amelyek nem csupán a téren és az idő, de az életen és a halálon is túl vannak – túl a fejlődésen és a sorson. És mit tapasztalt ő ezen a szinten? Csak a Létet, mondja nekünk.

Einstein szavai Maharishinek azt a tanítását juttatják eszünkbe, hogy az összes élet alapjában, kívül és belül egyaránt a tiszta létezés mezeje található. A „tiszta Lét”, ahogyan a kezdetektől fogva nevezte, a tiszta tudat, a határtalan intelligencia és kreativitás megnyilvánulatlan mezeje. Ez a mező, magyarázta Maharishi, alkotja a világmindenségben minden dolog forrását. A teremtés összes formája és jelensége nem más, mint hullám a Lét óceánján.

Maharishi azonban egy technikát is elébünk tárt, amely lehetővé teszi az élet belső mezejének megtapasztalását. Ez a Transzcendentális Meditáció technikája – egy egyszerű, természetes, erőfeszítés nélküli gyakorlat. E technika végzése során a mentális tevékenység erőfeszítés nélkül befelé fordul és lenyugszik. Az elme túllép a gondolkodási folyamaton („transzcendálja” azt), és kiterjedve belemerül a tiszta tudat bennünk lévő óceánjába – az Önvalóba. Ezzel egy időben a test is a rendkívül mély pihenés állapotába kerül, melyben képessé válik arra, hogy feloldja a stresszeket és helyreállítsa a fiziológiai egyensúlyt.

Ez az állapot a tudat negyedik fő állapotának bizonyult, mely elkülönül az ébrenlét, az álom és a mélyalvás állapotától. Maharishi ezt Transzcendentális Tudatnak nevezte, és elmagyarázta, hogy a Transzcendentális Meditáció technikájának rendszeres gyakorlása – vagyis a negyedik tudatállapot rendszeres megtapasztalása – a kulcsa annak, hogy kifejlesszük a bennünk rejlő képességeket és a tudat magasabb állapotait.

Az elmúlt negyven évben több száz tudományos kutatás tárta fel mindennek a pozitív hatásait: a megnövekedett intelligenciát és kreativitást, a személyiség kiegyensúlyozott növekedését, a jobb egészséget, a boldogabb kapcsolatokat és azt, hogy még a meditáló emberek környezetben is nagyobb harmónia és békesség van jelen. Maharishi hangsúlyozta, hogy amikor transzcendálunk, nem csupán a gondolat forrását tapasztaljuk, hanem azt az intelligencia óceánt, amelyből az egész univerzum születik és amely által a mindenség fennmarad. Ezzel szert teszünk arra, amit Maharishi a „természet támogatásának” hív, és amely növekvő könnyedséggel segít beteljesíteni vágyainkat. Ahogyan a magasabb tudatállapotok kifejlődnek, közvetlen tapasztalat formájában ráébredünk az élet végső egységére, arra a valóságra, hogy a világegyetem összes létezője nem más, mint a saját örök és határtalan Önvalónk tapasztalása.

Maga Einstein is utalt ilyen élményre egy 1950-ben kelt levelében:

„Az emberi lény része az egésznek, amelyet »univerzumnak« nevezünk; egy térben és időben korlátozott rész. Önmagát, gondolatait és érzéseit a többitől különbözőnek tapasztalja – ez tudatának egyfajta optikai csalódása. E káprázat börtön számunkra, mely személyes vágyainkra és a hozzánk legközelebb eső személyek iránti ragaszkodásra korlátoz bennünket. A feladatunk az kell legyen, hogy kiszabadítsuk magunkat ebből a börtönből, azáltal, hogy kiszélesítjük együttérzésünk körét, hadd öleljen át minden élőlényt és az egész természetet a maga szépségében.”

Einstein egységkeresése, úgy tűnik, nem csupán intellektuális gyakorlat volt. A modern tudomány módszertanán keresztül azt igyekezett megérteni, amit bensője legmélyén ő maga is megtapasztalt. Ez a tapasztalás Einstein számára mindennél fontosabb volt.

„A legfinomabb érzület, amelyre képesek vagyunk, a misztikus érzület. Ebben rejlik minden művészet és igaz tudomány csírája. Mindazok, akiknek számára ez a fajta érzés idegen, akik nem képesek a csodálkozásra, és akik a félelem állapotában élnek, halott emberek. Tudni azt, hogy ami áthatolhatatlan számunkra, valóban létezik és a legfelsőbb bölcsességként és a legragyogóbb szépségként nyilvánítja meg magát, amelynek gyatra szerveink csupán csak durva formáit képesek megragadni – ez a tudás, ez az érzés… ez az igazi vallási érzés alapja. Ebben az értelemben, és csakis ebben az értelemben, a legmélységesebben vallásos emberek közé sorolom magam.” (3)

A „misztikus érzület”, amelyre Einstein utal, nem csupán a rejtélyességre vagy a felfoghatatlanságra utal. A „misztikus” kifejezés egy görög szóból származik, mely egyszerűen annyit tesz, mint a szemet becsukni és csendben lenni. A Transzcendentális Meditáció technikájának gyakorlása során pontosan ezt tesszük: becsukjuk a szemünket, önmagunk mélyére merülünk és megtapasztaljuk a tiszta tudat mezejét, „minden művészet és igaz tudomány csíráját”, ahogyan Einstein fogalmazott. Bizony, egyúttal ez az egész teremtés csírája.

Einstein számára ez jelentette az emberi élet célját:

„Az emberi lény igazi értéke elsősorban annak mértéke alapján és annak értelmében határozható meg, hogy valaki mennyire volt képes szabaddá válni önmagától.”

Az „önmagunktól való megszabadulás” Maharishi értelmezésében azt jelenti, hogy túllépünk önmagunkon. Azon az önmagunkon, amelyet az elménk és az egónk határoz meg, és megtapasztaljuk egyetemes Önmagunkat, a határtalan tiszta tudatot. Ennek a magasztos, ragyogó tapasztalatnak az időről-időre történő megpillantásai hajtották előre Einsteint, hogy megértse az élet végső egységét. És ez a tapasztalás, Maharishinek köszönhetően, most mindenki számára könnyedén hozzáférhetővé vált.

Idézetek:

[1] Jeremy Bernstein, Einstein (New York: Viking Press, 1973), 11.
[2] Egy 1950-ből származó levél, melyet  az alábbi mű idéz: Walter Sullivan, “The Einstein Papers: A Man of Many Parts,” New York Times, March 29, 1972, 22M.
[3] Idézi Peter Barker and Cecil G. Shugart, eds., After Einstein: Proceedings of the Einstein Centennial Celebration at Memphis State University (Memphis State University Press, 1981), 179.
[4] Albert Einstein, The World As I See It I (New York: Open Road / Philosophical Library, 2011), 10.

Cikkajánló:

1. TM és a kábítószer – “A világ mégis csak rendben van úgy, ahogyan van”
2. Egy párja nincs iskola
3. Túlléptem minden gondolaton – Rúmí és a transzcendencia élménye