Maharishi: Hogyan nyerjük el az isteni segítséget – belülről

Az isteni segítség elnyerésének egész filozófiája ez: a segítség nem valamilyen külső forrásból fakad! A segítség az élet azon területéről jön, az életnek arról a szintjéről, amely mindenütt jelenlévő. Ugyanis ez az a szint, ahol a természet összes törvénye működik. Mihelyst pedig a tudatosság eléri ezt a szintet, a Természet támogatása máris ott van – a természet segítsége jelen van.

Mennyi időbe telik hát az elme számára, hogy elérje ennek a mindenütt jelenlévőnek a szintjét? A mindenütt jelenlévő azt jelenti, hogy mindenütt jelen van. Ennyi. Nem kell a messzeségekbe vándorolnunk. Az isteni egyszerűen csak ott van. Amikor tehát valaki transzcendál, a segítség abban a pillanatban megérkezik. Ez a Mindenható kegyes természete. Ennek nem valahonnan máshonnan kell jönnie – nem! A segítség pontosan ott van, mivel arról a szintről érkezik, amelyen a természet összes törvénye működik. Csupán annak a kérdése az egész, hogy eljuttassuk a figyelmünket erre a szintre. Ha már jönnie kell valahonnét, akkor pontosan onnét jön, ahol mi vagyunk. Nem valahonnét jön, nem eljön hozzánk. Nem egy másik helyről érkezik.

Ám annyi időn keresztül a misztikába csomagolták mindezt, a „kegyelem” fogalmába… Isten kegyelme majd ekkor így és akkor úgy. Ez a dolog rengeteg kárt okozott az emberi életnek, és az ember tudatosságát mindig egy tőle eltávolított valamin tartotta. Önmagán kívül, odakint… Isten és Isten és Isten és Isten… Az emberek tudatossága állandóan valami rajtuk kívüli, valami külső dolog felé fordul.

Mihelyst valaki elválasztotta magát attól a céltól, amelyre segítségkérően néz, az egész folyamat rombolóan hat a közvetlen kapcsolatra. Az egész folyamat rombolóan hat a közvetlen kapcsolatra. „Reád tekintek!” A tudatosságom mindig csak kint van, mindig odakint időz. Ha pedig a tudatosságom kint van, teljesen el vagyok vágva önmagamtól. És amikor el vagyok vágva önmagamtól, akkor el vagyok vágya a mindenütt jelenlévőtől is, mivel önmagam – Önvalóm – az, ami mindenütt jelenlévő. Éppen ezért el vagyok vágva a segítség mezejétől.

Az Istenhez való imádságok és effélék az emberek figyelmét mindig kifelé vetítve tartották. Messze, távol Önmagától! Amikor pedig az messze van Önmagától, akkor messze van a mindenütt jelenlévőtől és messze van Istentől. Ennyi, kész. Noha a feljegyzések kedvéért akadhatnak olyan események a történelemben, amelyek alátámasztják a kegyelem e fajta koncepcióját, mégis, a kegyelemnek az a fajta filozófiája az, amelyet felelősnek tarthatunk azért, hogy nemzedékről nemzedékre jelen van az emberek életében a szenvedés.

Ennek a gondolkodásmódnak a képviselői büszkén idézhetik a „kiválasztott kevesek” tapasztalatait és példáit. Ezért van az, hogy a kiválasztottak kevesen vannak! A kiválasztott kevesek majd… „Mindenki előszólíttatik majd, és a kiválasztott kevesek számára az ajtók megnyílnak.” A többiekkel meg mi történik majd? (nevet) Annak reményében, hogy majd azzá válik, néhány „kiválasztott” ember, folytonosan a haldoklást választja…

***

„Először érdemeld meg és csak azután vágyd. Mihelyst megérdemled, már nem is kell vágynod – mert készen megkapod. (Maharishi arról, ha valamiért Istenhez imádkozunk.)

Facebook hozzászólások: