Maharishi az ember fejlődéséről

Maharishi: az ember alatti fajok úgy fejlődnek, ahogyan azt az Anyatermészet megszabja számukra. Minden cselekvésük olyan, hogy annak megfelelően születnek és halnak, majd fejlődnek tovább.

Ám az ember, vagyis az emberi faj szintjére érkezve a lélek képessé válik arra, hogy felgyorsítsa fejlődését vagy éppen lezüllessze azt, a másik irányba haladva. Az emberi idegrendszer ugyanis eléggé fejlett ahhoz, hogy szabaddá váljék az Anyatermészet közvetlen gondoskodásától. Ezért van az, hogy az ember fejlődése magán az emberen múlik.

Kérdés: Mi történik akkor, amikor valaki annyira fejletté válik, amennyire csak egy ember fejletté válhat?

Maharishi: Akkor elkezdi élni az élet teljességét a tiszta boldogságtudatban, és minden remekül és pompásan alakul vele. Ekkor képessé válik arra, hogy másokon is segítsen.

Kérdés: (nem érthető a szalagon)

Maharishi: Igen, tegnap említettük már, hogy elmehet az élet mennyei szintjeire is, ha úgy tetszik neki. Ez azonban senkit sem érdekel. (nevet)

Mi történik ilyenkor? Ezt mélyebben is meg kell ismernetek. Mint tudjátok, miután valaki teljes mértékben érintetlenné vált a cselekvéstől – azaz amikor vágyik valamire, érintetlen marad attól a vágytól, amikor cselekszik valamit, érintetlen marad attól a cselekvéstől – abban a tiszta boldogságtudatban elnyeri az élet beteljesedését.

A kozmikus tudat ezen állapotában az ember a kozmikus lét állapotát éli, az örök Lét állapotát, oly hatalmas teljességben, hogy bármi is legyen a vágya, ő csupán szemtanúja annak a vágynak. Bármit is cselekszik, ő csak szemtanúja annak a cselekvésnek. Bármi legyen is törekvése, ő csupán szemtanúja annak. És szemtanúságnak ez az állapota egészen addig tart, amíg az ember működő idegrendszerrel rendelkezik.

Amikor a test megszűnik működni, akkor az ember ugyanaz marad, ami volt a test életének folyamán. Mi marad? A mindenütt jelenlévő Lét, csupán most nem rendelkezik a cselekvés, a vágy, a tapasztalás eszközével. A halálban ezeket veszti el, a cselekvés és a tapasztalás szerveit.

Egyébként nem megy sehová, mivel már eleve ott van a beteljesedettség állapotában. Akkor is, amikor még ott van a test, és akkor is, amikor már a test elenyészik. Mindkét esetben. Semmi sem történik vele. Örök életének állapota mindörökké megmarad. Csupán a működés eszközei szűnnek meg. Ővele azonban nem történik semmi.

Kérdés: Hol tartózkodik ilyenkor az ember?

Maharishi: A teremtés alapjában, a mindenütt jelenlévő élet és a mindenütt jelenlévő Lét területén. Ugyanis ez már a létezés kozmikus állapota. Ha valaki elnyerte ezt a kozmikus tudatot, az élet mindkét aspektusát élni kezdi. A kozmikust és az egyénit is. Ám az egyéni élet oka a cselekvés. A kozmikus életé saját abszolút Léte.

Ha már egyszer elnyerte ezt az abszolút szintet, akkor nincs már szüksége semmi más elnyerésére. Csak a beteljesületlen ember – aki még nem nyerte el a kozmikus tudatot, aki nem lépett be az élet e romolhatatlan állapotába még a földi élete folyamán – az, aki a testét elhagyva másik testbe költözik, ahol vágyai szerinti beteljesedésre lelhet.

[A kozmikus tudatot elért ember] számára azonban már nem létezik olyan vágy, amely születésbe kényszerítené. Még ha vágyik is valamire – ám abban a beteljesedésben már nem is vágyhat semmire – de még ha vágyik is valamire, az már őt magát nem érinti többé. A vágyak ezért nem tudják őt lehúzni egy születésbe. Felülemelkedik a születés és a halál kötöttségén.

Kérdés: Hová emelkedik fel, miféle állapot ez?

Maharishi: Ez az az állapot, amelyet már élete során is megtapasztal. Ha már az élete folyamán elnyerte a Lét ezen állapotát, akkor az már az övé. Ha pedig még nem nyerte el azt a maga teljességében, akkor újra megszületik valahol másutt. Ismét próbálkozik, egyre többet és többet meditál, majd végül eléri azt. (nevet)

(Egy Carmarthenben, Walesben elhangzott előadás átirata1965-ből)

Facebook hozzászólások: