Maharishi a teremtés kezdetéről és végéről

Maharishi: Amikor az éjszaka eljön, mindenki, az állatok, a madarak és a rovarok, az összes lény aludni tér. Hajnalban pedig álmukból felébredve előjönnek ismét. Másnap reggel minden élőlény újra megjelenik, akárcsak korábban, éjjel pedig megint aludni térnek.

Ugyanígy, a mindenség feloszlásának idején, az élőlények egész birodalma, az összes lény, bármi is legyen – ember, angyal, állat, rovar vagy az élet bármilyen formája – mindez visszatért a létezés megnyilvánulatlan állapotába, mintha túlmenne a cselekvésen, [mert] megszűnik a cselekvés.

A teremtés idején mindegyikük a korábbi létállapotának megfelelően emelkedik ki, ugyanúgy, ahogyan mi is aludni térünk, és aztán ismét felébredünk. Ilyen módon megy végbe a mindenség teremtése és feloszlása, örökkön örökké.

Kérdés: És hol van ennek a kezdete?

Maharishi: Ahogyan a Nap első sugarai jelzik a nappal kezdetét, úgy a hang, a hang legfinomabb állapota jelenti a teremtés kezdetét.

Kérdés: És mi volt a megelőző napon?

Maharishi: A teg-nap is egy nap, a megelőző nap. A megelőző nap és a mai nap között pedig az éjszaka volt. Két nappal között is egy éjszaka van, a feloszlás ideje pedig a két teremtés – a korábbi és a mostani – közötti időszak.

Kérdés: Mi volt ez előtt a kezdet előtt?

Maharishi: Az előtt csak a csend létezett. Mielőtt a hajnal feldereng, éjszaka van. Az éjszaka előtt pedig nappal. És annak a napnak is megvolt a maga kezdete. Minden napnak megvan a maga kezdete, ahogyan minden éjszakának is.

Amikor a teremtés kezdetét veszi, azt nevezzük teremtésnek. Amikor a feloszlás kezdődik, az a feloszlás vagy az éjszaka. Ezek az élet aktív és passzív állapotban lévő ciklusai. Aludni térünk és aztán felébredünk. Így követi egymást a teremtés és a feloszlás is. A teremtés és a feloszlás e ciklusa pedig örökkévaló, állandóan tart.

Kérdés: De ez azt jelenti, hogy nincs fejlődés, hogy az élet csak ismétli önmagát?

Maharishi: A fejlődés összes szakaszán áthaladva ismétli magát. Amikor felkelünk, egész nap éberek vagyunk, emellett sok mindent cselekszünk. Nem csupán éberek vagyunk és alszunk, majd megint felébredünk és megint alszunk. Nem. Amikor éberek vagyunk, számtalan dolgon megyünk keresztül, és megvan a lehetősége a fejlődésnek, valamint vele egy ellentétes folyamatnak. Mindkettő lehetséges.

(Egy 1964-ben Bad Mergentheimben elhangzott előadás részletei)

Facebook hozzászólások: