Összehangolt agymûködés és az EEG

Az elektro-enkefalográf olyan mûszer, amely az agykéregben lejátszódó parányi elektromos változásokat észleli és lejegyzi. Az elektro-enkefalográf által készített jegyzeteket elektro-enkefalogrammnak, EEG-nek nevezzük. A leírt jeleket alkotórészeire - frekvenciatartományokra - bonthatjuk, melyek meghatározott mentális tevékenységeket tükröznek.
mHa például valamilyen intellektuális feladattal vagyunk elfoglalva, akkor a másodpercenkénti 2-3 rezgéstõl egészen 30-40 hertzig terjedhet a rezgésszám. Ezt a jelenséget deszinkronizált aktivitásnak (összhangot nem mutató tevékenységnek) nevezzük. Azokban a pillanatokban, amikor sehová nem irányítjuk figyelmünket (úgy is mondhatnánk, hogy az agy üresjáratban van), az emberek többségénél az EEG úgynevezett alfa aktivitást mutat. Ebben fõleg 8-10 hertzes rezgésszám uralkodik, s ezek az agyhullámok leginkább az agykéreg hátsó részén észlelhetõek. A mély alvásban az agyi aktivitás lesassul, a másodpercenkénti rezgésszám egészen 1-2-re csökken. Ezek a delta hullámok.
mAz EEG az agyi aktivitás mérésének igen durva mûszere. Amit így mérünk, az nem más, mint a milliárd és milliárd idegsejt tevékenységének átlagos értéke. Egy példa segít ezt világosabbá tenni. Ha a város felett mikrofont helyezünk el, és rögzítjük zajokat, akkor meghatározhatjuk a legnagyobb aktivitás, a forgalom idejét, és a legcsendesebb éjszakai pillanatokat, talán még azt is, hogy a villanyrendõrök mennyire vannak összehangolva a városban. Ez minden, amit ezekbõl a hangfelvételekbõl megtudhatunk. Noha az EEG durva mûszer, jelenleg ez a legjobb technikai eszköz, amellyel az agy aktivitását a különbözõ tudatállapotokban vizsgálni tudjuk.
mA TM technika gyakorlása közben a gyakorlókra kapcsolt EEG készülélek alfa-hullámokat jegyeztek le. Ez teljes egészében elvárásunk szerint történt, hiszen ezek a jelek egy pihenõ állapotra utalnak. Az alfa tevékenység már a legelsõ meditációktól kezdve megjelenik. Elõször a tarkó tájékán nyilvánul meg, majd kiterjed a fejtetõre, és halad a homlok felé. Ezzel egy idõben a különbözõ agyterületek tevékenysége is összhangba kerül, a koponya különbözõ területein észlelt jelek hasonló hullámokká alakulnak át. Hogy ezt a szinkronizációt, vagyis összhangot méginkább értékelni tudjuk, szóljunk elõször néhány szót az agy mûködésérõl.
m Régóta ismert, hogy a test jobb oldalán haladó idegek többsége az agy bal féltekéjéhez kapcsolódik, míg a test bal oldalán futó idegek az agy jobb oldalában végzõdnek. Ha egy tárgyat a jobb kezünkkel érintünk meg, akkor a mozgást és az érzékelést a bal agyfélteke vezérli. Az agyféltekék mûködésben és rendeltetésben is különböznek egymástól. Az utóbbi harminc évben számos kísérlettel támasztották alá, hogy a bal agyfélteke irányítja a verbális, racionális folyamatokat, míg a jobb félteke a térbeli látás, a képfelismerés és az érzelini tevékenységek területe. lom idejét, és a legcsendesebb éjszakai pillanatokat, talán még azt is, hogy a villanyrendõrök mennyire vannak összehangolva a városban. A bal agyfélteke feladata jobbára a lineáris típusú folyamatok irányítása (vagyis azoké a feladatoké, amelyek egymás után következnek), míg a jobb agyfélteke feladatai közé azok a problémák tartoznak, amelyek az egyidejûséget vagy a párhuzamosságot követelik meg. Amikor beszélünkvagy írunk, gondolatainkat egy lineáris szóláncba fûzzük. Ezzel ellentétben, ha egy térbeli viszonyt szeretnénk megfigyelni, akkor több dolgot kell figyelembe venni: a részek összefüggését és az egészet is.
m Nagyon sokáig úgy tartották, hogy a két félteke közül a bal agyfélteke a fontosabb, ám ma már nyilvánvaló, hogy egyformán értékesek. Felfedezték, hogy miközben az ember valamilyen lineáris aktivitást végez (ír, beszél vagy számol), ajobb agyfélteke a tevékenyen mûködõ bal agyféltekéhez képest inaktív és leginkább alfa tevékenységet mutat. De ha az ember rajzol, akkor a jobb agyfélteke aktívabb a balnál. Feltételezhetõ, hogy amíg az egyik oldal a felmerülõ feladattal foglalkozik, a másik igyekszik õt ebben nem zavarni. Az EEG jelekbõl a kutatók arra következtettek, hogy a bal agyfélteke fõleg az analitikus gondolkodású embereknél - ügyvédeknél, hivatalnokoknál - , míg a jobb félteke inkább a mûvészi bealítottságú embereknél domináns.
m Mivel társadalmunkban elsõsorban a racionalitást és a verbális képességeket értékeljük, ezért sokáig a bal agyféltekét tekintették a fontosabbnak és az uralkodónak. Az a lényeg, mondták sokan, hogy a gyerek már az elemi iskola elsõ osztályában írni, olvasni tudjon és minél jobban értsen a számtanhoz. Ezek mind a bal agyfélteke feladatai. A jobb féltekének semmi esélye arra, hogy kifejezésre jusson. Ezért nem igaz az, hogy a bal agyfélteke eredendõen domináns. Ez az elsõdlegesség csak látszólagos, és abból adódik, hogy az emberek a hétköznapok folyamán többet használják a bal agyféltekéjüket.
m Nagyon érdekes az alfa hullámok keletkezése. Dr. Bernard Glueck felfedezte, hogy az alfa hullámok elõször a bal, majd a jobb oldalon jelentkeznek: Az analitikus gondolkodás elsõbbséget ad a recéptív szintetikus gondolkodásnak, majd õ maga is elcsendesedik.
m A TM gyakorlása során lehetõvé tesszük, hogy minden a saját természete szerint történjen. Meditáció közben nem elemezzük élményeinket, tehát nincs, ami kiváltaná azokat a racionális, analitikus folyamatokat, amelyek a bal oldalon zajlanak. A TM úgy kezd hatni, hogy a dominancia a bal agyféltekérõl a jobb oldalra tevõdik át. A Transzcendentális Meditáció azonban nem csupán az aktivitás hiányát jelenti. Ha a meditáció csak ennyi lenne, akkor nem különbözne a kellemes zenehallgatástól. A TM a gondolkodás transzcendálását jelenti, azt, hogy túllépünk mindkét mentális aktivitási típuson. Ez a folyamat pedig csak akkor indul el, ha a domináns bal agyféltekét "elhallgattattuk". Csak ekkor kezdõdik el a másik agyfélteke aktivitásának a csökkenése, és ez egészen addig tart, amíg mindkét félteke el nem csendesedik. Ezt Glueck munkái és a Harvard egyetem professzorának, dr. Jean-Paul Banquetnek a kutatásai is alátámasztják.
m Banquet felfedezte, hogy minél mélyebb a meditáció, az EEG hullámok annál inkább összehangoltak lesznek, vagyis az agyban annál nagyobb EEG szinkronizáció jön létre. (Szinkronizáción rendszerint azt értik, hogy az idegsejtek aktivitási impulzusainak szinkronizációja adja a meghatározott frekvencia - például az alfa-hullámok-megjelenését.) Banquet kiszélesíti a szinkronizáció fogalmát, és az agy összes részterületének az összehangolódását érti rajta. Az ilyen változás igen ritka jelenség.
m A Transzcendentális Meditáció gyakorlása során az egész agykérgen alfa szinkronizáció lép fel. Más szavakkal: a hullámok fázisban vannak, és ugyanazt a frekvenciát sugározzák. Banquet arra is felfigyelt, hogy a TM gyakorlásakor elõször a homlok és a tarkó tájékánjelenik meg a szinkronizáció. A szinkronizáció az alfa, théta majd a delta hullámokra is kiterjed, és néha nagyon érdekes, intenzív, nagyfrekvenciás agyhullámok jelennek meg. Ezeket nem tárták még fel teljesen, de a meditálók beszámolóiból arra következtetheti.ink, hogy ahogy a meditáció egyre mélyebbé válik, úgyjelennek meg ezek a változások. Mivel ajobb agyfélteke általában kevésbé aktív, mint a bal, az itt keletkezõ agyhullámok kevesebb energiát hordoznak magukban. Marc Wescott angol kutató azonban úgy találta, hogy a TM gyakorlásakor az agyféltekék energiája kiegyenlítõdik, és ez az egyensúly egy ideig még a meditáció után is megmarad. Sõt, a TM-et hosszú ideje gyakorlóknál a rendszeres meditáció hatására ez az állapot mind tartósabban fennxnarad, még fokozott aktivitás közben sem vész el. A kísérletben résztvevõ kontrollcsoport tagjainál, akik csupán ellazultan ültek, az agyféltekékben mért energiák nemcsak, hogy nem egyenlítõdtek ki, hanem a megfigyelés ideje alatt a közöttük levõ különbség még nõtt is. Ebbõl arra következtethetünk, hogy a kontrollcsoport tagjai, mivel erõvel próbáltak meg ellazulni, a bal agyféltekéjüket használták, ezért képtelenek voltak spontán módon ellazulni.
m A Maharishi Európai Kutatóegyetem, a MERU (Maharishi European Research University) kutatói speciálisan a TM tanulinányozására fejlesztettek ki egy különleges számítógépes berendezést, mellyel az agykéreg tevékenységeit lehet vizsgálni. Két legjelentõsebb felfedezésük az volt, hogy az agytevékenység már a legelsõ meditációtól kezdve megváltozik, illetve, hogy a TM során mért agyi tevékenységek az összes többi tudatállapottól különböznek. A meditáció során az agyhullámok spontán módon szinkronizálódnak, a TM gyakorlók így mindkét agyféltekéjüket egyszerre használj ák, hiszen nem kell az egyik agyfélteke aktivitását sem elnyomniuk azért, hogy a másikat aktivizálhassák. A TM és a TM-mel kapcsolatban feltárt újabb és újabb tudományos eredmények egyre közelebb visznek bennünket ahhoz az ideális állapothoz, amikor egyesíthetjük az intuíciót és az értelmet, a mûvészetet és a tudományt, a keleti és a nyugati gondolkodást.